Schindewolf, Otto

Otto Heinrich Schindewolf ( németül:  Otto Heinrich Schindewolf ; 1896 . június 7. – 1971 . június 10. ) német paleontológus és evolúciókutató . Fosszilis korallokra és lábasfejűekre specializálódott . Az ammonoidok tanulmányozása alapján kidolgozta a nem folytonos evolúció elméletét , amelyet a tiposztrófa elméletének neveztek . [5]

Rövid életrajz

1919 és 1927 között Schindevolf a Marburgi Egyetemen tanított , egyúttal a Berlini Geológiai Szolgálat igazgatója lett. 1948 - tól a Tübingeni Egyetem geológia professzora volt , ahol 1964 - es nyugdíjazásáig dolgozott . "A paleontológia alapproblémák" [6] című műve 1950 -ben jelent meg Németországban, és a paleontológia fejlődésének fontos mérföldköve lett, amely George Simpson kvantumevolúciós koncepciójának és a sótacionizmus általános megerősödésének egyik forrásaként szolgált. század 60-80-as évei. Hírnevet szerzett a könyvből a következő mondat: „Hiába keresni az átmeneti formákat, mert nem voltak: az első madár hüllőtojásból kelt ki.” [7]

Evolúciós nézetek

A genetika rohamos fejlődése a múlt század első felében inspirálta Schindewolfot arra, hogy alkalmazza paleontológiai kutatásai eredményeinek értelmezésére. Különösen Richard Goldschmidt fiziológiai genetikája vonzotta , aki a makromutációkat tekintette a progresszív evolúció fő tényezőjének. A paleotológiai feljegyzés hiányosságában Schindewolf a "megnyugtató szörnyek" gondolatának megnyilvánulását és megerősítését látta, ahogy Goldschmidt a makromutációk hordozóinak nevezte. [nyolc]

Elméletének alapjául Schindewolf a typostop fogalmát helyezte , amely az élők szervezeti típusainak gyors átalakulása. Így a makromutációkat vagy szisztémás mutációkat a szerves világ evolúciójának egyetlen eseményévé tette, amely a nagyszabású változások szakaszába lépett. Az evolúciós ciklus ezen első fázisát tipogenezisnek nevezik . Schindewolf szerint a tipogenezis során az események lefolyását nem befolyásolja a természetes szelekció. Ezt azzal indokolta, hogy a természetes szelekció eredményessége nagy időintervallumot igényel, valamint azzal, hogy a típusok jelei semlegesek, hiszen szabad alakítás eredményeként keletkeznek, és nem adaptív jellegűek. A szervezet előrehaladása pedig az új típusok egyenes fejlődésének eredményeként követhető nyomon. Ez az állítás a tiposztrófa közelsége az ortogenezishez . Az ilyen fokozatos fejlődést párhuzamos vonalakban Schindewolf typostasisnak nevezte. A typostasis inkább a típusban rejlő lehetőségek beazonosítása, nem pedig egy új létrehozása. A typostasis szakaszában a fajok alkalmazkodhatnak a környezeti feltételekhez, beleértve a természetes szelekciót is. Az eredeti típusok differenciálódása a szerves világ sokszínűségének növekedéséhez vezet.

A végén a typostasis tipolízissé válik - a taxon elöregedése és elhalása az egyes rendszerek és szervek túlzott specializációja és nem adaptív túlfejlődése miatt, ami sérti a szervezet koherenciáját. A taxonfejlődési ciklusnak az organizmus életciklusához való ilyen asszimilációjában látható a kapcsolat a tipotrofizmus elmélete és Giovanni Brocchi és Daniel Rosa koncepciója között .

Későbbi munkáiban Schindewolf kozmikus hatást feltételezett az evolúció lefolyására. A tipogenezist (új típusok megjelenését) és a tipolízist (eltűnést) a kozmikus sugarak hatásával kezdte összefüggésbe hozni. [9] [10] [11] Ha korábban az új típusok megjelenése autogenetikus folyamat volt , most, csalódottan korai hipotéziseiben, Schindewolf kénytelen volt külső tényezőket bevonni a beindításukhoz. [8] Az elmélet új változata a kemény kozmikus sugárzás közvetlen hatásán kívül figyelembe vette a keletkező radioaktív izotópok másodlagos mutagén hatását is , amelyek mélyen behatolhatnak a szervezet szöveteibe, sőt részei lehetnek a kromoszóma molekulák .

Schindewolf felismerte, hogy hipotézise nem igazolt, de sok évnyi gondolkodás arra a következtetésre jutott, hogy még nincs alternatíva. Bár a tiposztrófa elmélete leegyszerűsítette az evolúciós folyamat tényleges lefolyását, mindazonáltal másoknál jobban megmagyarázta azokat a paleontológiai adatokat, amelyeket maga Schindewolf és sok más őslénykutató is szerzett. [nyolc]

Főbb munkák

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Otto Heinrich Schindewolf // Encyclopædia Britannica 
2. ↑ 1 2 Otto Heinrich Schindewolf // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
3. ↑ Otto H. Schindewolf // Munzinger Personen  (német)
4. ↑ házassági anyakönyvi kivonat
5. ↑ Meyen S. V. Ki dob majd először követ?  // A tudás hatalom. - 1987. - 1. sz . Az eredetiből archiválva : 2010. december 23.
6. ↑ Schindewolf O. Grundlagen und Methoden der paläontologischen chronologie. Berlin: Gebrüder Borntraeger.
7. ↑ Popov I. Yu. Szörnyek az evolúcióban  // Evolúciós biológia: történelem és elmélet. - Szentpétervár. : SPbFIIET RAN, 1999. - S. 70-81 . Archiválva az eredetiből 2012. szeptember 22-én.
8. ↑ 1 2 3 Nazarov V. I. Az evolúció nem Darwin szerint: Az evolúciós modell megváltoztatása. oktatóanyag. Szerk. 2., rev. - M . : LKI Kiadó, 2007. - 520 p. - ISBN 978-5-382-00067-1 .
9. ↑ Schindewolf O. Über die möglichen Ursachen der globen erdgeschichtlichen Faunenschnitte // Neues Jb. geol. und Palaontol. - T. 10 . - S. 457-465 .
10. ↑ Schindewolf O. Neokatastrophismus? // Ztschr. Dt. geol. Ges. Hannover. - T. 114 . - S. 430-445 .
11. ↑ Popov I. Yu. Az irányított evolúció fogalmai (ortogenezis)  // A darwinizmus árnyékában. Alternatív evolúciós elméletek a XX. - Szentpétervár. : Derült nap, 2003. - S. 26-49 . Az eredetiből archiválva : 2008. december 28.

Irodalom

• Nazarov V. I. Evolúció nem Darwin szerint: Az evolúciós modell megváltoztatása. oktatóanyag. Szerk. 2., rev. - M . : LKI Kiadó, 2007. - 520 p. - ISBN 978-5-382-00067-1 .
• Shindewolf O. Sztratigráfia és sztratotípus: Per. vele . - M . : Mir, 1975. 2008. december 22-i archív példány a Wayback Machine -nél
• Yablokov A. V., Yusufov A. G. Evolúciós doktrína: Proc. biol. szakember. egyetemek . - M . : Feljebb. iskola, 2006. - 310 p. Archiválva : 2011. május 15. a Wayback Machine -nél

Linkek

Szótárak és enciklopédiák	Britannica (online) Brockhaus
Bibliográfiai katalógusokban BNC : a11435082 BNF : 12391453r GND : 118755099 ISNI : 0000 0001 2046 4329 J9U : 987007457184805171 LCCN : 90012470 LNB : 000128644 NKC : mub2012702937 NTA : 15502602X NUKAT : n2017026482 SUDOC : 03300319X VcBA : 495/295395 VIAF : 34541303 WorldCat VIAF : 34541303