Schallemich (Odenthal)

Vidéki település
Shallemich
Schallemich
51°01′29″ s. SH. 7°10′22 hüvelyk e.
Ország  Németország
Vidék Észak-Rajna-Vesztfália
Terület Reinisch-Bergisch (járás)
Közösség Odenthal
Történelem és földrajz
Középmagasság 193 m
Digitális azonosítók
Telefon kód +49 2202
Irányítószám 51519

Schallemich ( németül  Schallemich ) tanya jellegű kis falusi település Odenthal községben ( Észak-Rajna-Vesztfália , Németország ).

Földrajzi hely

Schallemich Oberbergisches Land nagy történelmi és természetföldrajzi régiójának alacsony hegyvidéki régiójában található . A K-35-ös regionális út (itt Schallemicher Strasse néven) köti össze Odenthal település központjával és Eikampr nagyközségével a B 506-os autópályán [1] .

Schallemichot minden oldalról erdőkkel benőtt kis patakok mély völgyei veszik körül. Kevés a művelésre alkalmas földrészlet.

Történelem

A modern településtől 450 méterre végzett régészeti ásatások során egy háromszög alakú nyílhegyet és egy őskorból származó hegytöredéket tártak fel.

A kora középkorban itt éltek a Scherfbach-patak melletti szomszédos lovagi uradalom szolgái . Ez magyarázza Schallemich saját nevét is a „skalk” szóból, melynek jelentése „szolga”. Az 1602-ből származó bérbeadó tizedjegyzékben Underschallenberg település Scherf ( Honschaft Scherf ) közigazgatási területének részeként szerepel . [1] .

Erich Philipp Plannis térképész „Ducatus Montani domborzata” ( Topographia Ducatus Montani ) ( Amt Miselohe lap ) bizonyítja, hogy a lakóterületet 1715-ben „pásztorgazdaság” kategóriába sorolták, és Schallenberg nevet kapták. Carl Friedrich von Wiebeking 1789-ben a Berg hercegségre vonatkozó oklevelében Schallenbergként említi az udvart. Ez azt mutatja, hogy abban az időben Schallemich az Oberodenthal része volt Odenthal ( Herrschaft Odenthal ) [2] nemesi uralma alatt .

A nemességet 1806-1813-ban a francia közigazgatás alatt feloszlatták. Schallemichot a Bensberg ( Kanton Bensberg ) kanton odenthali városházára osztották be . 1816-ban a porosz közigazgatás a Mülheim am Rhein ( Kreis Mülheim am Rhein ) kerülethez rendelte Odenthal városházát .

Ez a település a Rajna-vidék topográfiai térképén ( Topographische Aufnahme der Rheinlande ) 1824-ből "Alsó Schallmich" (Unter Schallmich), az első porosz térképen ( Preußische Uraufnahme ) pedig 1840-ben Schallmich néven szerepel. Az 1892-ből származó új porosz térképen ( Preußische Neuaufnahme ) Schallemich rendszeresen Alsó Schallemichként, Schallemichként szerepel, vagy egyáltalán nem nevezik.

Az 1811-es "Rajnai Minisztériumról" ( Département Rhein ) szóló törvény alapján Schallemicban általános iskola jött létre [1] .

1910 óta a schallemichi katolikusok a herrenstrundeni (ma Bergisch Gladbach része) rektorátushoz tartoztak, amely 1918-ban önálló plébániává vált.

Népesség

A XIX-XX. század elején a falu lakosságának száma a következőképpen alakult:

Év Lakosok Házak Kategória Megjegyzés
1830 [3] 49 Szabad birtok Valószínűleg Oberschallemich-nél
1845 [4] 59 tizenegy Allods Valószínűleg Oberschallemich-nél
1871 [5] 45 13 Udvarok
1885 [6] 57 12 Település "Alsó Shallemich"-nek hívják.
1895 [7] 52 12 Település "Alsó Shallemich"-nek hívják.
1905 [8] 59 tizenegy Település Valószínűleg Oberschallemich-nél

A település jelenleg 18 lakóépületből áll, mellékgazdaságokkal. A lakosok számáról nincs nyílt adat.

Közgazdaságtan

A lakosság nagy része mezőgazdasággal foglalkozik. 1999 óta kerámiagyártó műhely működik Schallemicchben [9] .

Mérföldkő

A 109-es lakóház mellett áll egy idős juharfa, amely természeti emlékként szerepel (Naturdenkmal).

Galéria

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 Gerd Müller : Odenthal, Geschichte einer Bergischen Gemeinde, Herausgegeben von der Gemeinde Odenthal, Odenthal 1976, Seite 15ff.
  2. ↑ Wilhelm Fabricius : Erläuterungen zum Geschichtlichen Atlas der Rheinprovinz; Zweiter Band: Die Karte von 1789. Einteilung und Entwicklung der Territorien von 1600 bis 1794; Bonn; 1898.
  3. ↑ Friedrich von Restorff : Topographisch-statistische Beschreibung der Königlich Preußischen Rheinprovinz, Nicolai, Berlin und Stettin 1830.
  4. ↑ Uebersicht der Bestandtheile und Verzeichniß sämmtlicher Ortschaften und einzeln liegenden benannten Grundstücke des Regierungs-Bezirks Cöln : nach. / hrsg. von der Königlichen Regierung zu Cöln [Köln], 1845.
  5. ↑ Die Gemeinden und Gutsbezirke des Preussischen Staats und ihre Bevölkerung. Sammelwerk, Die Rheinprovinz, XI, Verlag Berlin, 1874. Königliches Statistisches Bureau Preußen.
  6. ↑ "Gemeindelexikon1888", Königliches Statistisches Bureau (Preußen) (Hrsg.): Gemeindelexikon für die Provinz Rheinland, Auf Grund der Materialien der Volkszählung vom 1. Dezember 1885 und andere Berlin Bandenßgreendas, (fürGkonicheme, Preußen amtlicher) 1888.
  7. ↑ Königliches Statistisches Bureau (Preußen) (Hrsg.): Gemeindelexikon für die Provinz Rheinland, Auf Grund der Materialien der Volkszählung vom 1. Dezember 1895 und andere amtlicher Band1 XII, (Gemeindelexikon.8, Preußen 8, Preußen)
  8. ↑ Königliches Statistisches Bureau (Preußen) (Hrsg.): Gemeindelexikon für die Provinz Rheinland, Auf Grund der Materialien der Volkszählung vom 1. Dezember 1905 und andere amtlicher Quellen, (Gemeindelexikon für die Provinz Rheinland), (Gemeindelexikon für die Provinz Rheinland, 1905. december und andere amtlicher Quellen), (Gemeindelexikon für die Provinz Heft.
  9. ↑ Brigitte Weitzer-Weitzell - Keramikmeisterin und -gestalterin.