Shane, Johann Herman
Johann Hermann Schein [3] , vagy inkább Schein ( németül: Johann Hermann Schein ; 1586. január 20., Grünhain (ma Grünhain-Baierfeld ), Szászország - 1630. november 19. , Lipcse ) német zeneszerző és zenekarmester. Schein a korai német barokk egyik legjelentősebb ( S. Scheidt és G. Schutz mellett ) zeneszerzője.
Életrajz
1599 óta a drezdai udvari kápolna kórusa volt , ahol a zenetanára Rogier Michael holland származású udvari zenekarmester volt . 1603-2007-ben a híres Schulpfort gimnáziumban élt ( Naumburg mellett ), ahol Bartholomew Scheer (Scheer) és Martin Roth (Roth) mellett folytatta zenei tanulmányait. 1607-ben visszatért Drezdába, 1608-ban a lipcsei egyetem jogi karára lépett . Joghallgatóként 1609-ben kiadta első opusát, a "Venus Kräntzlein" ("Vénusz habverője") világi énekzenei gyűjteményét. 1612-ben diplomázott a lipcsei egyetemen. 1615-16- ban Weimarban Johann Ernst szász-weimari herceg udvarában volt kapellmeister . 1616-tól élete végéig a lipcsei Szent Tamás-templom kántora (Shane feladatai közé tartozott a Thomasschule latin és énektanítása is) és a lipcsei városzene (Musikdirektor) vezetője. 1626 körül Shane egészségi állapota meredeken megromlott (tuberkulózisban, vesekőben és egyéb betegségekben szenvedett). Két kirándulás a karlsbadi üdülőhelyre nem segített, és 1630-ban, 44 éves korában Shane meghalt.
Kreativitás
A 17. század első felében a "három nagy Sh" - G. Schutz , Schein és S. Scheidt [4] nagy tiszteletnek örvend Németországban . Shane egyaránt írt szakrális és világi zenét – énekes és hangszeres.
A fő művek a szakrális zene területén: szakrális versenyművek (2 gyűjtemény "Opella nova" [5] , 1618 és 1626; az elsőben kórus, a másodikban - kórus és szóló) és motetták ("Cymbalum Sionium sive cantiones " gyűjtemény sacrae " [6] , 1615). Shane " Kantsional " a legnagyobb protestáns énekgyűjtemény (evangélikus spirituális énekek négyszólamú feldolgozása) a kiadás idején (1627, R 1645 ).
Schützhez hasonlóan Schein is sokat írt olasz stílusban, például három szólamú villanellákat írt három gyűjteményben, az "Igénytelen zene" ("Musica boscareccia" [7] ; 1621, 1626, 1628) címmel, madrigálokat a "Pásztor mulatságai" gyűjteményben. ("Diletti pastorali, Hirten Lust, 1624). Ugyanakkor Shane "olasz" villanellái és madrigáljai nem olasz, hanem német (beleértve a bibliai) szövegeket is. Shane A diáklakoma című gyűjteménye (Studenten-Schmauß [8] , 1626) humoros jellegű. A kiadás öt ivódalból áll, amelyek közül néhány túlmutat a „tiszta” szórakoztatáson (például „Frischauf, ihr Klosterbrüder mein” – „Frissítsd fel, testvéreim”).
Shane "magas" stílusára példa az 1623-ban Lipcsében megjelent "Israelis Brünnlein" szellemi madrigálok gyűjteménye , alternatív szerzői neve olasz. Fontana d'Israel ; összesen 26 darab. Az énekelt szövegek többségét kitevő ószövetségi idézetek ( Zsoltár , Salamon példabeszédei , Ésaiás , Genezis , Prédikátor stb.) mellett Shane megzenésített egy töredéket az Apokalipszisből és két rímes verset egy ismeretlentől. szerző - feltehetően saját produkciója [9] . Shane felhívást írt a tenorszólamú játékosnak Lipcse város nemességéhez és tisztségviselőihez , valamint a basso continuo részhez - "minden ínyenceknek és zeneszeretőknek", amiből az következik, hogy a gyűjtemény madrigáljait használták. a város életében „zene az alkalomra” – olyan eseményekre időzítették, mint esküvők, temetések, városi képviselő-választások, kitüntető címek adományozása stb. Minden színdarab „olasz madrigál módra” íródott ( „auff Italian-madrigalische Manier”) öt szólamra – az utolsó kivételével, amely hat szólamra íródott. Az "olasz modor" nyilvánvaló a késő olasz madrigálra jellemző retorikai figurák és a kifinomult kromatikus harmónia használatában – mindkettő megtalálható például a "Da Jakob vollendet hatte" (10. sz.) és a "Die mit Tränen" c. säen" (3. sz.). Shane lehetséges stílusmodelljeként elsősorban C. Monteverdit [10] tekintik . Schutzcal ellentétben Shane soha nem járt Olaszországban, és soha nem vett leckéket olasz mesterektől.
Shane készségesen írt világi hangszeres zenét is, például 20 szvitet a „Musical Feast” ("Banchetto musicale", 1617) gyűjteményben. Énekkompozícióit egy hangszeres együttes alternatív előadására is ajánlotta.
Jegyzetek
- ↑ 1 2 Johann Hermann Schein // Brockhaus Encyclopedia (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
- ↑ 1 2 Johann Hermann Schein // Gran Enciclopèdia Catalana (kat.) - Grup Enciclopèdia Catalana , 1968.
- ↑ Az orosz hagyományban elfogadott helyesírás. Lásd például az Encyclopedic Musical Dictionaryt . M., 1990, 635. o.
- ↑ Ez a kifejező tulajdonság V. K. Prince -é ("Historische Beschreibung der edelen Sing- und Kling-Kunst" traktátus, 1690).
- ↑ Világít. "Új esszé".
- ↑ Sion cintányér, vagy Spirituális dalok.
- ↑ Egy másik szerző címe "Erdei dalok" ( németül Waldliedlein ).
- ↑ A teljes cím: "Studenten-Schmauss a5: einer löblichen Compagni de la Vinobiera".
- ↑ Adrio 1963, S. VI.
- ↑ Hammerstein 1986.
Esszékiadások
- Neue Ausgabe sämtlicher Werke, hrsg. v. Adam Adrio, Arno Forchert ua 10 Bde. Kassel: Bärenreiter, 1963-2010 (Schein írásainak új - kritikai - kiadása):
- Bd.1. Israelsbrünnlein 1623. Geistliche Madrigale zu 5 Stimmen und Generalbass (1963)
- Bd.2/1. Cantional oder Gesangbuch Augsburgischer Hitvallás 1627/1645. 1. rész (1965)
- Bd.2/2. Cantional oder Gesangbuch Augsburgischer Hitvallás 1627/1645. 2. rész (1967)
- Bd.3/1. Cymbalum Sionium, sive Cantiones Sacrae, 1615. 18 Motetten zu 5 und 6 Stimmen (1994)
- Bd.3/2. Cymbalum Sionium, sive Cantiones Sacrae, 1615. 12 Motetten zu 8, 10, 12 Stimmen und eine Canzon zu 5 Stimmen (1997)
- Bd.4. Opella nova I, 1618 (1973)
- Bd.5. Opella nova II, 1626 (1986)
- Bd.6. Venuskranzlein, 1609; Studentenschmaus 1626 (1995)
- Bd.7. Musica Boscareccia: Villanellen zu 3 Stimmen mit Generalbaß, 1621, 1626, 1628 (1989)
- Bd.8. Diletti pastorali, 1624. Weltliche Madrigale zu 5 Stimmen und Generalbass (1969)
- Bd.9. Banchetto Musicale, 1617. 20 suiten zu 5 Stimmen (1967)
- Bd.10/1. Gelegenheitskompositionen: Motetten und Konzerte zu 2 bis 6 Stimmen (2004)
- Bd.10/2. Gelegenheitskompositionen: Motetten und Konzerte zu 7 bis 24 Stimmen (2005)
- Bd.10/3. Gelegenheitskompositionen: Kantionalsätze und Weltliche Kompositionen (2008)
- Bd.10/4. Gelegenheitskompositionen: Fragmente sowie Werke zweifelhafter Zuschreibung (2010)
- Sämtliche Werke, Bde. I-VII, hrsg.v. A. Prufer. Lipcse, 1901-1923 (régi kiadás)
Irodalom
- Printz WC Historische Beschreibung der edelen Sing- und Kling-Kunst. Drezda, 1690, S. 136.
- Adrio A. Vorwort // Schein JH Neue Ausgabe sämtlicher Werke. Bd.1. Kassel, 1963, S. VI-VII.
- Hueck, Irmgard. Die künstlerisdie Entwicklung Johann Hermann Scheins. Diss. Freiburg i. B., 1943.
- Reckziege W. Das Cantional von Johann Hermann Schein: seine geschichtlichen Grundlagen. Berlin, 1963.
- Peterson FE Johann Hermann Schein „Cymbalum Sionium” című műve: liturgikus-zenei tanulmány. PhD. Harvard Egyetem, 1966.
- Smallman B. Johann Hermann Schein mint költő és zeneszerző // Szláv és nyugati zene. Esszék Gerald Abraham számára, szerk. MH Brown és RJ Wiley. Ann Arbor; Oxford, 1985, p. 33–48.
- Hammerstein I. Zur Monteverdi-Rezeption in Deutschland: Johann Hermann Scheins "Fontana d'Israel" // Claudio Monteverdi: Festschrift Reinhold Hammerstein, hrsg. v. L. Finscher. Laaber, 1986, 175–212.
- Dumont SE Német világi többszólamú ének nyomtatott kiadásokban 1570–1630: Olasz hatások a költészetre és a zenére. New York, 1989.
- Groote, Inga Mai; Hakelberg, Dietrich. Keringő zenei ismeretek a XVII. század eleji Németországban: Johann Hermann Schein és Michael Altenburg musica poetica in the library of Johann Caspar Trost // Early Music History 35 (2016), pp. 131-201 (Shane értekezésének kiadása a 188-201. oldalon).
Diskográfia (válogatás)
- Banchetto musicale. Venus Kränzlein (ans. Hesperion XX (Saval) / Virgin Classics / 1983)
- Israelsbrünnlein (Chorus Dresdner Kreuzchor / LP Eterna / 1984)
- Israelsbrünnlein (ans. Rheinische Kantorei / Capriccio / 1989)
- Israelsbrünnlein ( Ensemble Vocal Européen (Herrewege) / harmonia mundi / 1995)
- Banchetto musicale (ans. Accademia del Ricercare / Stradivarius / 1995)
- Fontana d'Israel (Ans. Cantus Cölln / deutsche harmonia mundi / 1996)
- Diletti pastorali (ans. Cantus Cölln / deutsche harmonia mundi / 1998)
- Psalmen Davids. Motetták (ans. La Capella Ducale / Glissando / 1999)
- Fontana d'Israel (ans. Weser-Renaissance / CPO / 2004)
- Opella Nova – Fontana d'Israel (ans. Sagittarius / Hortus / 2010)
Linkek
Tematikus oldalak |
|
---|
Szótárak és enciklopédiák |
|
---|
Bibliográfiai katalógusokban |
---|
|
|
A Szent Tamás Kórus kántorai |
---|
|
- …
- Tidericus (1295 körül)
- …
- Johann Stephan de Orba (1436-1443)
- Thomas Ranstete (1443-1444)
- Peter Seehausen (1460 körül)
- Martin Kloch (1470 körül)
- Johann Fabry de Forchheim (1472 körül)
- Ludwig Götze (1480 óta)
- Gregor Wessnig (1482-1488)
- Heinrich Höfler (1488-1490)
- Nikolaus Seeler (1494 körül)
- Johann Conradi (1508 körül)
- Johann Scharnagel (1513 körül)
- Georg Rau (1518-1520)
- Johannes Galliculus (1520-1525)
- Valerian Huffeler (1526-1530)
- Johann Hermann (1531-1536)
- Wolfgang Junger (1536-1539)
- Johann Bruckner (1539-1540)
- Ulrich Lange (1540-1549)
- Wolfgang Figulus (1549-1551)
- Melchior Heger (1553-1564)
- Valentin Otto (1564-1594)
- Zeth Calvisius (1594-1615)
- Johann Hermann Schein (1615-1630)
- Michael Tobias (1631-1657)
- Sebastian Knupfer (1657-1676)
- Johann Schelle (1677-1701)
- Johann Kunau (1701-1722)
- Johann Sebastian Bach (1723-1750)
- Johann Gottlob Harrer (1750-1755)
- Johann Friedrich Doles (1756-1789)
- Johann Adam Hiller (1789-1801)
- August Eberhard Müller (1801-1810)
- Johann Gottfried Schnicht (1810-1823)
- Christian Theodor Weinlig (1823-1842)
- Moritz Hauptmann (1842-1868)
- Ernst Friedrich Richter (1868-1879)
- Wilhelm Rust (1880-1892)
- Gustav Schreck (1893-1918)
- Karl Straube (1918-1939)
- Günter Ramin (1939-1956)
- Kurt Thomas (1957-1960)
- Erhard Mauersberger (1961-1972)
- Hans-Joachim Roch (1972-1991)
- Georg Christoph Biller (1992-2015)
- Gotthold Schwarz (2015–2021)
- Andreas Reize (2021–)
|