Shane, Johann Herman

Johann Hermann Schein [3] , vagy inkább Schein ( németül:  Johann Hermann Schein ; 1586. január 20., Grünhain (ma Grünhain-Baierfeld ), Szászország  - 1630. november 19. , Lipcse ) német zeneszerző és zenekarmester. Schein a korai német barokk egyik legjelentősebb ( S. Scheidt és G. Schutz mellett ) zeneszerzője.

Életrajz

1599 óta a drezdai udvari kápolna kórusa volt , ahol a zenetanára Rogier Michael holland származású udvari zenekarmester volt . 1603-2007-ben a híres Schulpfort gimnáziumban élt ( Naumburg mellett ), ahol Bartholomew Scheer (Scheer) és Martin Roth (Roth) mellett folytatta zenei tanulmányait. 1607-ben visszatért Drezdába, 1608-ban a lipcsei egyetem jogi karára lépett . Joghallgatóként 1609-ben kiadta első opusát, a "Venus Kräntzlein" ("Vénusz habverője") világi énekzenei gyűjteményét. 1612-ben diplomázott a lipcsei egyetemen. 1615-16- ban Weimarban Johann Ernst  szász-weimari herceg udvarában volt kapellmeister . 1616-tól élete végéig a lipcsei Szent Tamás-templom kántora (Shane feladatai közé tartozott a Thomasschule latin és énektanítása is) és a lipcsei városzene (Musikdirektor) vezetője. 1626 körül Shane egészségi állapota meredeken megromlott (tuberkulózisban, vesekőben és egyéb betegségekben szenvedett). Két kirándulás a karlsbadi üdülőhelyre nem segített, és 1630-ban, 44 éves korában Shane meghalt.

Kreativitás

A 17. század első felében a "három nagy Sh" - G. Schutz , Schein és S. Scheidt [4] nagy tiszteletnek örvend Németországban . Shane egyaránt írt szakrális és világi zenét – énekes és hangszeres.

A fő művek a szakrális zene területén: szakrális versenyművek (2 gyűjtemény "Opella nova" [5] , 1618 és 1626; az elsőben kórus, a másodikban - kórus és szóló) és motetták ("Cymbalum Sionium sive cantiones " gyűjtemény sacrae " [6] , 1615). Shane " Kantsional " a legnagyobb protestáns énekgyűjtemény (evangélikus spirituális énekek négyszólamú feldolgozása) a kiadás idején (1627, R 1645 ).

Schützhez hasonlóan Schein is sokat írt olasz stílusban, például három szólamú villanellákat írt három gyűjteményben, az "Igénytelen zene" ("Musica boscareccia" [7] ; 1621, 1626, 1628) címmel, madrigálokat a "Pásztor mulatságai" gyűjteményben. ("Diletti pastorali, Hirten Lust, 1624). Ugyanakkor Shane "olasz" villanellái és madrigáljai nem olasz, hanem német (beleértve a bibliai) szövegeket is. Shane A diáklakoma című gyűjteménye (Studenten-Schmauß [8] , 1626) humoros jellegű. A kiadás öt ivódalból áll, amelyek közül néhány túlmutat a „tiszta” szórakoztatáson (például „Frischauf, ihr Klosterbrüder mein” – „Frissítsd fel, testvéreim”).

Shane "magas" stílusára példa az 1623-ban Lipcsében megjelent "Israelis Brünnlein" szellemi madrigálok gyűjteménye , alternatív szerzői neve olasz.  Fontana d'Israel ; összesen 26 darab. Az énekelt szövegek többségét kitevő ószövetségi idézetek ( Zsoltár , Salamon példabeszédei , Ésaiás , Genezis , Prédikátor stb.) mellett Shane megzenésített egy töredéket az Apokalipszisből és két rímes verset egy ismeretlentől. szerző - feltehetően saját produkciója [9] . Shane felhívást írt a tenorszólamú játékosnak Lipcse város nemességéhez és tisztségviselőihez , valamint a basso continuo részhez - "minden ínyenceknek és zeneszeretőknek", amiből az következik, hogy a gyűjtemény madrigáljait használták. a város életében „zene az alkalomra” – olyan eseményekre időzítették, mint esküvők, temetések, városi képviselő-választások, kitüntető címek adományozása stb. Minden színdarab „olasz madrigál módra” íródott ( „auff Italian-madrigalische Manier”) öt szólamra – az utolsó kivételével, amely hat szólamra íródott. Az "olasz modor" nyilvánvaló a késő olasz madrigálra jellemző retorikai figurák és a kifinomult kromatikus harmónia használatában – mindkettő megtalálható például a "Da Jakob vollendet hatte" (10. sz.) és a "Die mit Tränen" c. säen" (3. sz.). Shane lehetséges stílusmodelljeként elsősorban C. Monteverdit [10] tekintik . Schutzcal ellentétben Shane soha nem járt Olaszországban, és soha nem vett leckéket olasz mesterektől.

Shane készségesen írt világi hangszeres zenét is, például 20 szvitet a „Musical Feast” ("Banchetto musicale", 1617) gyűjteményben. Énekkompozícióit egy hangszeres együttes alternatív előadására is ajánlotta.

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Johann Hermann Schein // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
2. ↑ 1 2 Johann Hermann Schein // Gran Enciclopèdia Catalana  (kat.) - Grup Enciclopèdia Catalana , 1968.
3. ↑ Az orosz hagyományban elfogadott helyesírás. Lásd például az Encyclopedic Musical Dictionaryt . M., 1990, 635. o.
4. ↑ Ez a kifejező tulajdonság V. K. Prince -é ("Historische Beschreibung der edelen Sing- und Kling-Kunst" traktátus, 1690).
5. ↑ Világít. "Új esszé".
6. ↑ Sion cintányér, vagy Spirituális dalok.
7. ↑ Egy másik szerző címe "Erdei dalok" ( németül  Waldliedlein ).
8. ↑ A teljes cím: "Studenten-Schmauss a5: einer löblichen Compagni de la Vinobiera".
9. ↑ Adrio 1963, S. VI.
10. ↑ Hammerstein 1986.

Esszékiadások

• Neue Ausgabe sämtlicher Werke, hrsg. v. Adam Adrio, Arno Forchert ua 10 Bde. Kassel: Bärenreiter, 1963-2010 (Schein írásainak új - kritikai - kiadása):

1. Bd.1. Israelsbrünnlein 1623. Geistliche Madrigale zu 5 Stimmen und Generalbass (1963)
2. Bd.2/1. Cantional oder Gesangbuch Augsburgischer Hitvallás 1627/1645. 1. rész (1965)
3. Bd.2/2. Cantional oder Gesangbuch Augsburgischer Hitvallás 1627/1645. 2. rész (1967)
4. Bd.3/1. Cymbalum Sionium, sive Cantiones Sacrae, 1615. 18 Motetten zu 5 und 6 Stimmen (1994)
5. Bd.3/2. Cymbalum Sionium, sive Cantiones Sacrae, 1615. 12 Motetten zu 8, 10, 12 Stimmen und eine Canzon zu 5 Stimmen (1997)
6. Bd.4. Opella nova I, 1618 (1973)
7. Bd.5. Opella nova II, 1626 (1986)
8. Bd.6. Venuskranzlein, 1609; Studentenschmaus 1626 (1995)
9. Bd.7. Musica Boscareccia: Villanellen zu 3 Stimmen mit Generalbaß, 1621, 1626, 1628 (1989)
10. Bd.8. Diletti pastorali, 1624. Weltliche Madrigale zu 5 Stimmen und Generalbass (1969)
11. Bd.9. Banchetto Musicale, 1617. 20 suiten zu 5 Stimmen (1967)
12. Bd.10/1. Gelegenheitskompositionen: Motetten und Konzerte zu 2 bis 6 Stimmen (2004)
13. Bd.10/2. Gelegenheitskompositionen: Motetten und Konzerte zu 7 bis 24 Stimmen (2005)
14. Bd.10/3. Gelegenheitskompositionen: Kantionalsätze und Weltliche Kompositionen (2008)
15. Bd.10/4. Gelegenheitskompositionen: Fragmente sowie Werke zweifelhafter Zuschreibung (2010)

• Sämtliche Werke, Bde. I-VII, hrsg.v. A. Prufer. Lipcse, 1901-1923 (régi kiadás)

Irodalom

• Printz WC Historische Beschreibung der edelen Sing- und Kling-Kunst. Drezda, 1690, S. 136.
• Adrio A. Vorwort // Schein JH Neue Ausgabe sämtlicher Werke. Bd.1. Kassel, 1963, S. VI-VII.
• Hueck, Irmgard. Die künstlerisdie Entwicklung Johann Hermann Scheins. Diss. Freiburg i. B., 1943.
• Reckziege W. Das Cantional von Johann Hermann Schein: seine geschichtlichen Grundlagen. Berlin, 1963.
• Peterson FE Johann Hermann Schein „Cymbalum Sionium” című műve: liturgikus-zenei tanulmány. PhD. Harvard Egyetem, 1966.
• Smallman B. Johann Hermann Schein mint költő és zeneszerző // Szláv és nyugati zene. Esszék Gerald Abraham számára, szerk. MH Brown és RJ Wiley. Ann Arbor; Oxford, 1985, p. 33–48.
• Hammerstein I. Zur Monteverdi-Rezeption in Deutschland: Johann Hermann Scheins "Fontana d'Israel" // Claudio Monteverdi: Festschrift Reinhold Hammerstein, hrsg. v. L. Finscher. Laaber, 1986, 175–212.
• Dumont SE Német világi többszólamú ének nyomtatott kiadásokban 1570–1630: Olasz hatások a költészetre és a zenére. New York, 1989.
• Groote, Inga Mai; Hakelberg, Dietrich. Keringő zenei ismeretek a XVII. század eleji Németországban: Johann Hermann Schein és Michael Altenburg musica poetica in the library of Johann Caspar Trost // Early Music History 35 (2016), pp. 131-201 (Shane értekezésének kiadása a 188-201. oldalon).

Diskográfia (válogatás)

• Banchetto musicale. Venus Kränzlein (ans. Hesperion XX (Saval) / Virgin Classics / 1983)
• Israelsbrünnlein (Chorus Dresdner Kreuzchor / LP Eterna / 1984)
• Israelsbrünnlein (ans. Rheinische Kantorei / Capriccio / 1989)
• Israelsbrünnlein ( Ensemble Vocal Européen (Herrewege) / harmonia mundi / 1995)
• Banchetto musicale (ans. Accademia del Ricercare / Stradivarius / 1995)
• Fontana d'Israel (Ans. Cantus Cölln / deutsche harmonia mundi / 1996)
• Diletti pastorali (ans. Cantus Cölln / deutsche harmonia mundi / 1998)
• Psalmen Davids. Motetták (ans. La Capella Ducale / Glissando / 1999)
• Fontana d'Israel (ans. Weser-Renaissance / CPO / 2004)
• Opella Nova – Fontana d'Israel (ans. Sagittarius / Hortus / 2010)

Linkek

• Schein, Johann Hermann: az International Music Score Library Project művek kottái
• Da Jakob vollendet hatte (spirituális madrigál az "Izraeli forrás" gyűjteményből)

Tematikus oldalak	Minden zene diszkók Nemzetközi zenei kottakönyvtár projekt MusicBrainz
Szótárak és enciklopédiák	Nagy dán Nagy katalán Nagy norvég Nagy orosz litván univerzális Musical Riemann horvát Allgemeine Deutsche Biographie Britannica (online) Brockhaus Universalis
Bibliográfiai katalógusokban BIBSYS: 90352491 BNC : a10340798 BNE : XX1188755 BNF : 13548360w CONOR : 58425699 GND : 118754408 GTA : 150958 ISNI : 0000 0001 2126 8768 J9U : 987007282833905171 LCCN : n81047985 LNB : 000036648 NKC : ola2002153296 NLP : A16739383 NTA : 071186832 NUKAT : n2009120589 SUDOC : 07612035X VIAF : 32162502 WorldCat VIAF : 32162502