Shane, Johann Herman

Johann Hermann Schein
német  Johann Hermann Schein
alapinformációk
Születési dátum 1586. január 20.( 1586-01-20 ) [1] [2]
Születési hely
Halál dátuma 1630. november 19.( 1630-11-19 ) [1] [2] (44 évesen)
A halál helye
Ország
Szakmák zeneszerző , zenekarvezető
Műfajok barokk zene
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Johann Hermann Schein [3] , vagy inkább Schein ( németül:  Johann Hermann Schein ; 1586. január 20., Grünhain (ma Grünhain-Baierfeld ), Szászország  - 1630. november 19. , Lipcse ) német zeneszerző és zenekarmester. Schein a korai német barokk egyik legjelentősebb ( S. Scheidt és G. Schutz mellett ) zeneszerzője.

Életrajz

1599 óta a drezdai udvari kápolna kórusa volt , ahol a zenetanára Rogier Michael holland származású udvari zenekarmester volt . 1603-2007-ben a híres Schulpfort gimnáziumban élt ( Naumburg mellett ), ahol Bartholomew Scheer (Scheer) és Martin Roth (Roth) mellett folytatta zenei tanulmányait. 1607-ben visszatért Drezdába, 1608-ban a lipcsei egyetem jogi karára lépett . Joghallgatóként 1609-ben kiadta első opusát, a "Venus Kräntzlein" ("Vénusz habverője") világi énekzenei gyűjteményét. 1612-ben diplomázott a lipcsei egyetemen. 1615-16- ban Weimarban Johann Ernst  szász-weimari herceg udvarában volt kapellmeister . 1616-tól élete végéig a lipcsei Szent Tamás-templom kántora (Shane feladatai közé tartozott a Thomasschule latin és énektanítása is) és a lipcsei városzene (Musikdirektor) vezetője. 1626 körül Shane egészségi állapota meredeken megromlott (tuberkulózisban, vesekőben és egyéb betegségekben szenvedett). Két kirándulás a karlsbadi üdülőhelyre nem segített, és 1630-ban, 44 éves korában Shane meghalt.

Kreativitás

A 17. század első felében a "három nagy Sh" - G. Schutz , Schein és S. Scheidt [4] nagy tiszteletnek örvend Németországban . Shane egyaránt írt szakrális és világi zenét – énekes és hangszeres.

A fő művek a szakrális zene területén: szakrális versenyművek (2 gyűjtemény "Opella nova" [5] , 1618 és 1626; az elsőben kórus, a másodikban - kórus és szóló) és motetták ("Cymbalum Sionium sive cantiones " gyűjtemény sacrae " [6] , 1615). Shane " Kantsional " a legnagyobb protestáns énekgyűjtemény (evangélikus spirituális énekek négyszólamú feldolgozása) a kiadás idején (1627, R 1645 ).

Schützhez hasonlóan Schein is sokat írt olasz stílusban, például három szólamú villanellákat írt három gyűjteményben, az "Igénytelen zene" ("Musica boscareccia" [7] ; 1621, 1626, 1628) címmel, madrigálokat a "Pásztor mulatságai" gyűjteményben. ("Diletti pastorali, Hirten Lust, 1624). Ugyanakkor Shane "olasz" villanellái és madrigáljai nem olasz, hanem német (beleértve a bibliai) szövegeket is. Shane A diáklakoma című gyűjteménye (Studenten-Schmauß [8] , 1626) humoros jellegű. A kiadás öt ivódalból áll, amelyek közül néhány túlmutat a „tiszta” szórakoztatáson (például „Frischauf, ihr Klosterbrüder mein” – „Frissítsd fel, testvéreim”).

Shane "magas" stílusára példa az 1623-ban Lipcsében megjelent "Israelis Brünnlein" szellemi madrigálok gyűjteménye , alternatív szerzői neve olasz.  Fontana d'Israel ; összesen 26 darab. Az énekelt szövegek többségét kitevő ószövetségi idézetek ( Zsoltár , Salamon példabeszédei , Ésaiás , Genezis , Prédikátor stb.) mellett Shane megzenésített egy töredéket az Apokalipszisből és két rímes verset egy ismeretlentől. szerző - feltehetően saját produkciója [9] . Shane felhívást írt a tenorszólamú játékosnak Lipcse város nemességéhez és tisztségviselőihez , valamint a basso continuo részhez - "minden ínyenceknek és zeneszeretőknek", amiből az következik, hogy a gyűjtemény madrigáljait használták. a város életében „zene az alkalomra” – olyan eseményekre időzítették, mint esküvők, temetések, városi képviselő-választások, kitüntető címek adományozása stb. Minden színdarab „olasz madrigál módra” íródott ( „auff Italian-madrigalische Manier”) öt szólamra – az utolsó kivételével, amely hat szólamra íródott. Az "olasz modor" nyilvánvaló a késő olasz madrigálra jellemző retorikai figurák és a kifinomult kromatikus harmónia használatában – mindkettő megtalálható például a "Da Jakob vollendet hatte" (10. sz.) és a "Die mit Tränen" c. säen" (3. sz.). Shane lehetséges stílusmodelljeként elsősorban C. Monteverdit [10] tekintik . Schutzcal ellentétben Shane soha nem járt Olaszországban, és soha nem vett leckéket olasz mesterektől.

Shane készségesen írt világi hangszeres zenét is, például 20 szvitet a „Musical Feast” ("Banchetto musicale", 1617) gyűjteményben. Énekkompozícióit egy hangszeres együttes alternatív előadására is ajánlotta.

Jegyzetek

  1. 1 2 Johann Hermann Schein // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
  2. 1 2 Johann Hermann Schein // Gran Enciclopèdia Catalana  (kat.) - Grup Enciclopèdia Catalana , 1968.
  3. Az orosz hagyományban elfogadott helyesírás. Lásd például az Encyclopedic Musical Dictionaryt . M., 1990, 635. o.
  4. Ez a kifejező tulajdonság V. K. Prince -é ("Historische Beschreibung der edelen Sing- und Kling-Kunst" traktátus, 1690).
  5. Világít. "Új esszé".
  6. Sion cintányér, vagy Spirituális dalok.
  7. Egy másik szerző címe "Erdei dalok" ( németül  Waldliedlein ).
  8. A teljes cím: "Studenten-Schmauss a5: einer löblichen Compagni de la Vinobiera".
  9. Adrio 1963, S. VI.
  10. Hammerstein 1986.

Esszékiadások

  1. Bd.1. Israelsbrünnlein 1623. Geistliche Madrigale zu 5 Stimmen und Generalbass (1963)
  2. Bd.2/1. Cantional oder Gesangbuch Augsburgischer Hitvallás 1627/1645. 1. rész (1965)
  3. Bd.2/2. Cantional oder Gesangbuch Augsburgischer Hitvallás 1627/1645. 2. rész (1967)
  4. Bd.3/1. Cymbalum Sionium, sive Cantiones Sacrae, 1615. 18 Motetten zu 5 und 6 Stimmen (1994)
  5. Bd.3/2. Cymbalum Sionium, sive Cantiones Sacrae, 1615. 12 Motetten zu 8, 10, 12 Stimmen und eine Canzon zu 5 Stimmen (1997)
  6. Bd.4. Opella nova I, 1618 (1973)
  7. Bd.5. Opella nova II, 1626 (1986)
  8. Bd.6. Venuskranzlein, 1609; Studentenschmaus 1626 (1995)
  9. Bd.7. Musica Boscareccia: Villanellen zu 3 Stimmen mit Generalbaß, 1621, 1626, 1628 (1989)
  10. Bd.8. Diletti pastorali, 1624. Weltliche Madrigale zu 5 Stimmen und Generalbass (1969)
  11. Bd.9. Banchetto Musicale, 1617. 20 suiten zu 5 Stimmen (1967)
  12. Bd.10/1. Gelegenheitskompositionen: Motetten und Konzerte zu 2 bis 6 Stimmen (2004)
  13. Bd.10/2. Gelegenheitskompositionen: Motetten und Konzerte zu 7 bis 24 Stimmen (2005)
  14. Bd.10/3. Gelegenheitskompositionen: Kantionalsätze und Weltliche Kompositionen (2008)
  15. Bd.10/4. Gelegenheitskompositionen: Fragmente sowie Werke zweifelhafter Zuschreibung (2010)

Irodalom

Diskográfia (válogatás)

Linkek