Chen Yanyan (színésznő)

Chen Yanyan (陳燕燕), valódi nevén Chen Qianqian (陳茜茜; 1916. január 12., Ningbo , Zhejiang tartomány  - 1999. május 7. ), más néven a 南国乳揯 南国乳華 南国乳丕 kínai becenevek. színésznő a kínai, hongkongi és tajvani moziban és televízióban az 1930-as és 1990-es években. Számos díjat nyert a legjobb női mellékszereplőnek járó ázsiai-csendes-óceáni filmfesztiválon.

Életrajz és karrier

Chen Qianqian 1916. január 12-én (egy másik változat szerint 1915. február 25-én) született Ningboban , egy hagyományos, arisztokrata mandzsu származású családban (a " sárga zászlós " klánok egyike), eredetileg Pekingből. A család ezután visszatért Pekingbe .

A lány a Pekingi Katolikus Szent Szív Iskolában tanult lányok számára, de korán a moziról álmodott. Amikor 1930-ban a rendező Sun Yu az újonnan alakult Hong Kong-Shanghai Lianhua Film Company (amely a kínai mozi egyik úttörője, Li Minwei Minxin , Dazhonghua Baihe, Shanghai Yinxi és Xiangong Yingye stúdiójának egyesülésével jött létre) ) Pekingben kezdték forgatni a Tavaszi álom a régi fővárosban (故都春夢) című filmet, amelyben Ruan Lingyu és Lin Chuchu a két női főszerepben, a lány iskola után minden nap eljött a forgatásra, és sokáig nézte a forgatást. . Felkeltette a stúdió egy másik rendezőjének , Cai Chushengnek a figyelmét , aki szintén rendszeresen látogatta a forgatást, aki bemutatta a forgatócsoportnak.

Sun Yu javaslatára másnap a lány legalább extra/epizód szinten kapott egy "próbát" - az egyik járókelőkkel flörtölő lány szerepében, aminek hátterében Ruan Lingyu, mint prostituált, kliens karakterrel kommunikált. Az epizódot a vágás közben megvágták, mert a 14 éves Chen túl fiatalnak tűnt a film témájához, de a tapasztalat meggyőzte a stúdió feletteseit arról, hogy képes igazán elsajátítani a színészi szakmát.

Chen Qianqiannak felajánlották, hogy csatlakozzon a stúdióhoz, de ezt a szülei ellenezték. Míg az anyát meglehetősen gyorsan sikerült meggyőzni, Qianqian hagyományosan nevelt és irányítható apja sokáig hallani sem akart egy ilyen választásról. A stúdió személyzetének meggyőzése, köztük a hűséges feleségként és gondoskodó anyaként ismert Lin Chuchu is szerepet játszott abban, hogy meggondolták magukat. A színészkedésre azonban a lánya négy szigorú feltétellel engedélyt kapott: (1) nem használhatja valódi nevét a filmekben, (2) nem beszélhet a munkájáról, amikor a családdal / otthon kommunikál, (3) ) lemond a családtól származó öröklési igényről, és (4) nem tehet semmiféle kárt a családban. Ráadásul a lány apja megtagadta, hogy szerződést kössön a stúdióval, így a fiatal színésznő, mivel kisebbsége miatt nem rendelkezett aláírási joggal, több évig kénytelen volt hivatalosan megkötött szerződés nélkül dolgozni, megkockáztatva, hogy a szerződés nélkül marad. család bármilyen konfliktusban a stúdióval, és nincs más megélhetési eszköz. Ez azonban nem rendítette meg a bizalmát, és hamarosan a lány édesanyja kíséretében a sanghaji stúdió fő bázisára ment. Professzionális neve, vezetéknevét megtartva, „Yanyan” lesz (燕燕, „Fecske”, szintén pekingi eredetre utal Yanjing város költői nevéből ), amelyet a stúdió vezetője , Li Minwei javasolt . .

Chen Yanyan már a következő filmjében - az "Öngyilkos szerződés" című vígjátékban - ugyanabban az évben, gyakorlatilag színészi tapasztalat nélkül bekerül a stáblistába, a negyedik filmhez pedig ( A szilvavirágok permete , Shakespeare adaptációja " Két Veronese " , ahol az eredetiben Luchetta-nak megfelelő A Qiao szobalányt alakította), a fiatal színésznő előadása elég pozitív véleményt gyűjtött a közönségtől, hogy a stúdió kipróbálhassa az első főszerepben.

Első "saját" filmje a Déli tavasz című dráma volt, amelyet Cai Chusheng írt és rendezett , ahol Chen Yanyan egy tragikus hősnőt alakított. Végül az álmodozó Dingxiang szerepe, amelyet a The High Road (1934) című filmben alakított, „átlépőjévé válik a csillagoknak”. Chen Yanyan a filmtársaság „négy tribute” (vezető színésznője) egyike lesz, kiegészítve Ruan Lingyu -t, Wang Renmeit és Li Lilit, és 1937-ig forgatják rajta (amikor számos sanghaji stúdiót bezártak a japán megszállás alatt). 24 filmben , többnyire néma vagy "félnéma", de sikerült kipróbálnia magát ebben a szakaszban és két hangosfilmben is . Az ez idő alatt eljátszott szerepek többsége egy "vonzó fiatal lány képére utal, aki csak most kezdi felismerni saját érzékiségét" [2] .

A Lianhua bezárása után és a második kínai-japán háború nagy részében Chen Yanyan Sanghajban maradt. 1938-ban a Xinhua Film Companynál kapott állást , ahol hamarosan a stúdió „négy tiszteletdíjának” egyike lett (a másik három Yuan Meiyun , Chen Yunshan és Gu Lanjun volt), és sikeresen továbbra is a tragikus hősnők irányzatában lépett fel, és egy bizonyos szakaszban megszerezte a "Tragédia Királynője" becenevet [2] .

Yanyan a Lianhua filmstúdióban való munkája kezdetétől fogva találkozott és romantikus kapcsolatba került a stúdió vezető operatőrével, Huang Shaofenggel (黃紹芬, más néven Won Xiufan), azonban mindkét fiatal filmes karrierre koncentrált. kapcsolatuk formalizálása szinte a katonai évekre tolódott. Van egy lányuk - a leendő színésznő, Won Tinlai / Teresa Wong (王天麗) -, de végül mindketten rájönnek, hogy a családi élet nem megy, és közös megegyezéssel felbontják a házasságot.

A második világháború befejezése után a színésznő visszatér Pekingbe, a She Looks Like A Shadow (神出鬼没) forgatására, ahol találkozik, és második romantikus kapcsolatba kezd vele, a színész és rendező, Wang Hao (王豪; egyes források Yanyan második férjeként emlegetik, később azonban azt állította, hogy együttélésüket hivatalosan nem házasságként jegyezték be). 1949-ben, nem sokkal a KKP -erők kínai polgárháborúban aratott győzelme előtt együtt Hongkongba költöztek, és ott folytatták a filmezést. Wang Hao és Chen Yan közösen létrehozták saját filmstúdiójukat , a Hoiyin Film Company-t (szó szerint "Petrel"), de 1954-1955 körül feloszlik, miután együttélésükkel együtt csak néhány film készült, amikor Chen Yanyan felfedezi partnere hűtlenség. A második sikertelen élmény után Yanyan megesküszik, hogy többé nem köt romantikus kapcsolatokat, és élete végéig egyedül vagy a lányával él.

Az 1950-es évektől a színésznő érett, gyakran anyai szerepekre költözött, s ennek a szerepnek az egyik fő hongkongi és tajvani mellékszereplőjévé vált, és az 1950 -es évek végén és az 1960-as évek elején  számos jelölést és díjat kapott a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat .

Az 1970-es évek közepe óta Chen Yanyan elhagyja a nagy mozit, és az 1980-as évek elejéig továbbra is szerepelt Tajvanon televíziós filmekben és minisorozatokban, majd végül visszavonul, és lányával él. Az 1980-as és 1990-es évek fordulóján az Aranyló fesztiválon különdíjjal jutalmazták a színésznő életre szóló érdemeit a régió filmművészetében . Legutóbbi filmvásznon készített munkája egy interjú formájában önmagaként jelenik meg Stanley Kwan 1994-es, Main Stage című filmjében, amely régi kollégájáról , Ruan Lingyuról szól .

Chen Yanyan 83 éves korában, 1999 májusában halt meg.

Jelölések és díjak

• 1957 (4. Fesztivál) - Golden Lotus - A legjobb női mellékszereplő díja
• 1961 (8. fesztivál) - " Reunion " (音容劫, Tajvan) - A legjobb női mellékszereplő díja

• 1989 - különdíj (a moziban szerzett érdemek összességéért) [3]

A Chen Yanyan főszereplésével készült egyik korai némafilm , a The High Road (1934) ezt követően felkerült az Asia Weekly Magazine (naptári sorrendben) [4] és a hongkongi kínai régió legjobb 100 filmje közé. Szervezőbizottság filmdíjai (30. helyen) [5] .

Filmográfia

(egyelőre csak filmes munkákat adunk, és ezeknél is lehetséges a hiányosság - keresés, kiegészítés folyamatban)

Az 1930-as évek filmjei