Követ [1] [2] [3] - az egyik hatalom (állam) diplomáciai képviseletének vezetője egy másikban (másikban), a második szintű képviselet, közvetlenül a nagykövetség után [4] .
A történelmi cím : „ envoyé extraordinaire et ministre plénipotentiaire ” [ 5 ] ; században formálódott cím : „ Rendkívüli és meghatalmazott követ ”.
A küldöttdiplomata rangját a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény 14. cikke írja le ; A követ a nagyköveti osztályt követő 2. osztályú diplomáciai megbízottnak számít , és a diplomáciai képviselet vezetőjének minden jogával és kiváltságával rendelkezik. A missziót vezetve a fogadó állam vezetőjévé akkreditálják, átadva neki az akkreditáló állam vezetője által aláírt megbízólevelet .
A forradalom előtti Oroszországban a küldött az állandó külföldi diplomáciai képviseletek képviselőjeként 2. fokozatú diplomáciai ügynök volt, és beosztása szerint a 3. osztályba tartozott . A rendkívüli küldötteket és a meghatalmazott minisztereket államfőtől államfővé akkreditálták, és ünnepélyes audiencián adták át hitelüket (megbízólevelüket) , de kevesebb felvonulással, mint egy első osztályú diplomata . A nagykövetekkel együtt az " excellenciás " címet is használták, de csak udvariasságból.
A Szovjetunióban a legmagasabb rangú diplomáciai képviselőket 1941 májusáig "Polprednek" (meghatalmazottnak) nevezték . A diplomaták megbízotti rangját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1941. május 9-i rendelete vezette be, hivatalos megnevezéssel „Rendkívüli és meghatalmazott követ”. A Szovjetunió Külügyminisztériuma már 1948 -ban megkezdte az 1. vagy 2. osztályú követek besorolását.
Nemzetközi törvény | |||||
---|---|---|---|---|---|
Általános rendelkezések | |||||
Jogi személyiség | |||||
Terület |
| ||||
Népesség |
| ||||
Iparágak |
|
A külkapcsolatok törvénye | |
---|---|
Források | |
Képviseletek | |
osztályok | |
Jogi státusz |