Kálium-cianid

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. április 25-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 44 szerkesztést igényelnek .

Kálium-cianid

Tábornok
Szisztematikus név	Kálium-cianid
Hagyományos nevek	Kálium-cianid
Chem. képlet	KCN
Patkány. képlet	KCN
Fizikai tulajdonságok
Állapot	szilárd
Moláris tömeg	65,116 g/ mol
Sűrűség	1,55 ± 0,01 g/cm³ [1]
Termikus tulajdonságok
Hőfok
• olvadás	634 °C
• forralás	1625 °C
Gőznyomás	0 ± 1 Hgmm [egy]
Kémiai tulajdonságok
Oldhatóság
• vízben	40 g/100 ml
• alkoholban	0,42 g/100 ml
Osztályozás
Reg. CAS szám	151-50-8
PubChem	9032
Reg. EINECS szám	205-792-3
MOSOLYOK	[C-]#N.[K+]
InChI	InChI=1S/CN.K/c1-2;/q-1;+1NNFCIKHAZHQZJG-UHFFFAOYSA-N
RTECS	TS8750000
CHEBI	33191
ENSZ szám	1680
ChemSpider	8681
Biztonság
LD 50	1,7 mg/kg
Toxicitás	Rendkívül mérgező, SDYAV
GHS piktogramok
NFPA 704	0 négy 0
Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve.
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A kálium -cianid ( kálium-cianid , kémiai képlet – KCN ) a hidrogén-cianid szervetlen káliumsója .

Normál körülmények között a kálium-cianid színtelen kristályok, amelyek textúrájában és méretében kristálycukorral emlékeztetnek . Erőteljes méreg .

Történelem

A kálium-cianidot először Carl Wilhelm Scheele svéd gyógyszerész izolálta 1762 -ben .

Fizikai tulajdonságok

Magas koncentrációban rendkívül mérgező , mint minden cianid . Vízben jól oldódik (41,7 tömeg% 25 °C-on, 55% 100 °C-on). Rosszul oldódik etanolban , nem oldódik szénhidrogénekben, például (CH4,CH6) .

A kálium-cianid hidrolízise során felszabaduló hidrogén-cianid egyesek számára keserű mandula illatú, mások számára szagtalan marad. Feltételezzük, hogy ez a különbség genetikai eredetű [2] .

Kémiai tulajdonságok

Mivel a cianidionnak megfelelő hidrogén-cianid nagyon gyenge, ezért az erősebb savak könnyen kiszorítják a sókból . Így például a levegőben a kálium-cianid idővel nem mérgező kálium-karbonáttá (kálium-karbonáttá) alakul szén - dioxiddal és vízzel való reakció során :

1) Ebben a folyamatban formailag instabil gyenge szénsav vesz részt , amely kiszorítja a hidrogén-cianidot a sóból:

{\mathsf {2KCN+CO_{2}+H_{2}O\rightarrow K_{2}CO_{3}+2HCN\uparrow ))

2) Kölcsönhatás vízzel ( hidrolízis ):

{\mathsf {KCN+HOH\rightleftarrows HCN+KOH))

3) Az oxigénnel való kölcsönhatás kálium-cianát képződéséhez vezet :

{\mathsf {2KCN+O_{2}\rightarrow 2KNCO))

Getting

1) Hidrociánsav kölcsönhatása tömény kálium-hidroxiddal ( laboratóriumi módszer ):

{\mathsf {HCN+KOH\rightarrow KCN+H_{2}O))

2) Kálium-amid kölcsönhatása kokszszénnel 510-600 fokos hőmérsékleten [3] :

{\mathsf {KNH_{2}+C\rightarrow KCN+H_{2}\uparrow }}

3) Kloroform , ammónia és kálium-hidroxid kölcsönhatása :

{\mathsf {CHCl_{3}+NH_{3}+4KOH\rightarrow KCN+3KCl+4H_{2}O))

4) A kálium-hexaciano-ferrát (II) (E536) bomlása 650 fok feletti hőmérséklet hatására :

{\mathsf {3K_{4}[Fe(CN)_{6}]\rightarrow Fe_{3}C+5C+3N_{2}+12KCN))

Alkalmazás

Arany és ezüst ércekből történő kinyerésére használják ( cianidálás ) :

{\mathsf {4Au+8KCN+O_{2}+2H_{2}O\rightarrow 4K[Au(CN)_{2}]+4KOH))

valamint a cink , kadmium , réz , ezüst és arany galvanizálásában , beleértve az ékszereket is .

A fotózásban fixálóként használják a nedves kollódium eljárásban.

Toxicitás

Ha az emésztőrendszeren keresztül jut be , a halálos dózis emberre 1,7 mg/kg (az esetek 50%-ában). A fogyasztás következtében a vörösvértestek elvesztik oxigénfelvételi képességüket a vérből , és a szervezet elhal az intersticiális oxigénéhezés következtében . Ellenszerként cukrok (főleg glükóz ), nátrium-tioszulfát , methemoglobinképzők használhatók . [négy]

A cselekvés sebessége

150-250 mg-os adag esetén egy személy 30 másodperc után görcsbe esik , 90 másodperc múlva elveszíti az eszméletét , és 120-150 másodperc múlva meghal a hidrogén-cianid szövetekben való megjelenése miatt .

Jegyzetek

↑ 1 2 http://www.cdc.gov/niosh/npg/npgd0522.html
↑ bejegyzés 304300 (eng.) Mendeli öröklődés az emberi adatbázisban
↑ Lidin R. A. , Molochko V. A., Andreeva L. L. Szervetlen kémia reakciókban / Szerk. R. A. Lidina. - 2. kiadás, átdolgozva. és további - M . : Túzok , 2007. - S. 250 . — 637 p. - ISBN 978-5-358-01303-2 .
↑ Strelnikova, 2011 .