Üzlet

A műhely (a lengyel sesh a közép -felnémet zёsh szóból, zёсhe „azonos osztályba tartozó személyek egyesülete”, modern német  Zunft ) egy kereskedelmi és kézműves társaság , amely egy vagy több hasonló szakma mestereit egyesítette, vagy középkori kézművesek szövetsége . szakmai alapon.

Szervezet

A műhelyek tevékenysége nem korlátozódott a késztermékek előállítására és értékesítésére. Feladata az volt, hogy megvédje a céh tagjait - az iparosokat - a nem céhes iparosoktól, a városba folyamatosan érkező parasztok versengésétől; A „ túltermelés ” és az „eladási válság” leküzdésére a műhely a termelés szabályozását a mesterek számának korlátozásával, valamint a gépek, tanoncok , inasok számának egyéni mesterek számára történő beállításával próbálta szabályozni . Az üzletszabályzat szabályozta a termékek minőségét, a munkaidőt, a műhelyek méretét és a késztermékek árát. A bolti érdekek betartását a vének, élükön a dékánnal felügyelték. A céh a nem gazdasági tevékenységekben is egyesítette a kézműveseket. Átfogóan kiterjedt a kézműves személyes, családi, társadalmi életére. Mindegyik műhelynek megvolt a maga patrónusa, egy katolikus szentje, és katonai szervezet volt.

Történelem

A műhelyek megjelenése az ipar ( mesterség ) és a mezőgazdaság , a város és a vidék elszakadásával függött össze. Olaszországban a műhelyek a 9-10. században kezdtek megjelenni, Franciaországban - a 11. században, Németországban és Angliában - a 12-13. A céhrendszer virágkora Nyugat-Európa számos országában a 13-14. századra esett. Az egyéni műhelyeken belül háromtagú hierarchiát alakított ki a műhely : mesterek, inasok , hallgatók. A gyakornok  magasan képzett, fizetett munkavállaló. A hallgatónak magának kell fizetnie a mesternek a képzésért. Ahhoz, hogy mester legyen, egy tanoncnak egy, a műhely által jóváhagyott remekművet kellett benyújtania  - ez az önálló munka példája. Idővel a tanoncból a mesterré vált nehézzé vált, kialakult az „ örök tanoncok ” speciális rétege, és bezártak az üzletek.

Az inasok érdekeik védelmében speciális szervezeteket hoztak létre – társaságokat és testvériségeket – a kölcsönös segítségnyújtás és a mesterekkel való küzdelem szövetségeit. A 13-15. században számos európai városban megerősödött műhelyek harcba szálltak a városi patríciátussal , megkezdődtek az úgynevezett "céhes" forradalmak a városban a hatalomért. Számos városban, például Kölnben , Firenzében , Bázelben és másokban nyertek a műhelyek.

A 14-15. században a műhelyek fokozatosan a haladás és a termelés növekedésének fékezőjévé váltak; emellett az üzletek rétegződése történt gazdagabb és erősebb (ún. " senior ", vagy " nagy ") és szegényebb (ún. " junior ", " kis ") üzletekre. Ez jellemző olyan nagyvárosokra, mint Firenze , Perugia , Párizs , London , Bázel és mások. Az idősebb céhek kezdték uralni a fiatalabbakat, az utóbbiak pedig fokozatosan elvesztették függetlenségüket.

Helyi jellemzők

Litván Nagyhercegség

A Litván Nagyhercegségben az első műhelyek a 14. században jelentek meg néhány városban a magdeburgi jog jóváhagyásával . Ezeken a területeken a műhelyeket testvéri közösségek előzték meg – olyan kézművesek egyesületei, amelyek nem rendelkeztek írásos oklevelekkel. A 16. században a műhelyek száma jelentősen megnőtt. Általánosságban elmondható, hogy a Litván Nagyhercegségben a műhelyek nyugat-európai minták szerint alakultak ki, de ugyanakkor volt néhány jellemzőjük is, mint például: az erre a területre hagyományos kézműves egyesületek normáinak ötvözése a magdeburgi jog kölcsönvett normáival; a vegyes műhelyek túlsúlya, amelyek több szakos kézműveseket egyesítenek; a merev gyónási megosztottság hiánya [1] .

Oroszország

Oroszországban Nagy Péter idejében a kézművesek számára is bevezették a szakmák szerinti műhelyrendszert, amely közel 200 évig tartott. Minden műhelynek saját adminisztrációja volt. Az üzlethez való tartozás ideiglenes vagy állandó volt („forever shop”). 3 és 5 év között a kézműves gyakornokként dolgozott, majd tanulói címet kapott, a mesteri címhez jóváhagyott remekművet - „munkamintát” kellett benyújtani. A város összes műhelye a kézműves tanács feladata volt (1852-től a kisvárosokban a műhelyeket a kézműves tanács alárendeltségével lehetett egyesíteni). 1900 óta a kormány megkezdte az új kapitalista viszonyok között anakronizmussá vált céhrendszer felszámolását.

Galéria

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ (fehérorosz) Tsekhі // Vyalіkae Litván Hercegség. Enciklopédia 3 tonnában . - Mn. : BelEn , 2005. - 2. kötet: Akadémiai Testület - Yatskevich. - S. 731-732. — 788 p. — ISBN 985-11-0378-0 . 

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban