Árháború

Az árháború  egy olyan közgazdasági kifejezés, amely az áruk vagy szolgáltatások egymás utáni árcsökkentéseinek sorozatát írja le, amelyet az intenzív piaci verseny okoz [1] .

Rövid távon az árháborút azok a fogyasztók nyerik meg, akik olcsóbban vásárolnak ismerős árut vagy szolgáltatást. Az árháborúk gyakran károsítják a részt vevő vállalatokat, mivel a marginális profit csökkenését okozzák , ami felveti a vállalat piacról való elhagyásának kérdését. Abban az esetben, ha egy versenytárs kilép a piacról, a monopolhelyzetű beszállító ismét "emelheti" az árat, sőt még magasabbra is, mint az árháború kezdete előtt, ami negatívan érinti azokat az ügyfeleket, akik már meg vannak fosztva a lehetőségtől, hogy a versenytárs, aki elhagyta a piacot.

Közép- és hosszú távon egy árháború a vezető nagyvállalatok piaci dominanciájához vezethet. Jellemzően azok a kisebb szereplők, amelyek magasabb haszonkulcs mellett, alacsonyabb költségek mellett működnek (mint a vezetők), és akik nem tudnak profitálni a méretgazdaságosságból, már nem versenyképesek, és kénytelenek elhagyni a piacot. Ebben az esetben a nagy szereplők (például diszkontkereskedők ) nyernek, míg a kis szereplők és részvényeseik veszítenek. Hosszú távon a fogyasztók gyakran veszítenek, mivel a piacon lévő cégek száma csökken, az árak ismét emelkednek, néha magasabbra, mint az árháború előtt .

Okok

Az árháborúk fő okai a következők:

Reakció az árháború kezdetén

A versenyképes árháború első reakcióját alaposan meg kell fontolni. Meg kell próbálni meghatározni, hogy egy versenytárs cselekedeteinek van-e hosszú távú perspektívája, vagy ez egy termék vagy szolgáltatás népszerűsítését célzó rövid távú cselekvés. Ebben az esetben egy ideig előnyösebb, ha semmilyen módon nem reagálunk.

Ha egy versenytárs tevékenységének hosszú távú perspektívája van, a következő forgatókönyvek lehetségesek:

Az árháború befejezésének módjai

Egy iparág háromféleképpen tud kijutni az árháborúból:

Jegyzetek

  1. Raizberg B.A., Lozovsky L.Sh., Starodubtseva E.B. Árháború // Modern közgazdasági szótár. — 2. kiadás, javítva. Moszkva: INFRA-M. 479 p. . – 1999.
  2. Greg Thain, John Bradley, 2013 , p. 66.

Irodalom