Flavius Celer ( latin Flavius Celer , görögül Κέλερ ) bizánci katonai vezető és magister officiorum volt I. Anasztáz császár uralkodása idején, a 6. század elején.
Celer születése szerint illír [1] volt , de korai életéről semmit sem tudunk. 503-ban Anastasius császár a csapatok parancsnokává nyilvánította az akkor még keleten Perzsiával folytatott háborúban [2] . 504 tavaszán csapatait Amidába küldte , hogy csatlakozzanak a város akkoriban zajló ostromához, de nem sokkal ezután elhagyta Amidát, és több várost elfoglalva hozzálátott a perzsák által elfoglalt területek felszabadításához. , és gazdag zsákmánnyal tért vissza. 504 végén a perzsákkal folytatott tárgyalásokba keveredett, amelyek ideiglenes fegyverszünetet kötöttek [3] . 505-ben ismét a keleti fronton lépett fel, de a hírek szerint nem vett részt nagyobb hadműveletekben; azonban folytatta a kapcsolatot a perzsákkal, amiért 1100 font arany váltságdíjat kapott. 506 őszén bizánci tárgyalásokat folytatott a perzsákkal Darában , amelyek a békeszerződés megkötésével zárultak [3] . Talán jutalomként az 508. évre konzulnak kiáltották ki; a magister officiorum (hivatalok mestere) posztot is megkapta valamikor 503-ban vagy 504-ben [4] .
Celer még mindig ezt a pozíciót töltötte be, amikor I. Justinus 518 júliusában trónra lépett , de röviddel ezután eltávolították. Később részt vett a pápával folytatott tárgyalásokon az akaki egyházszakadás felszámolása ügyében [5] . A krónikák bölcs, jól képzett, tehetséges vezetőként és bátor emberként írják le. Arról, hogy mikor és hogyan halt meg, nincsenek feljegyzések, csak arról van szó, hogy halála "szerencsétlenség" volt [3] .