Prairie Street (film, 1959)

Prairie utca
fr.  Rue des prairies
Műfaj melodráma , családi film , filmadaptáció
Termelő Denis de la Patelière
Termelő Georges Danciger ,
Alexander Mnushkin ,
Jean-Paul Guibert
forgatókönyvíró_
_		 Denis de La Patelière , Michel Odhiard
(René Lefebvre regénye alapján)
Főszerepben
_		 Jean Gabin ,
Claude Brasseur ,
Marie José Nat ,
Roger Dumas
Operátor Louis Page
Zeneszerző Georges van Paris
Filmes cég Les Films Ariane (Franciaország),
Filmsonor (Franciaország),
Intermondia Films (Franciaország),
Vidès Cinematografica (Olaszország)
Időtartam 86 perc
Ország  Franciaország , Olaszország
 
Nyelv Francia
Év 1959 
IMDb ID 0053230

A Prairie Street ( fr.  Rue des prairies ) egy 1959-ben bemutatott francia - olasz játékfilm , amelyet Denis de La Patelier rendezett René Lefèvre francia színész és író azonos című regénye alapján .  Ezen a néven kívül, amelyen a filmet a Szovjetunió pénztárában mutatták be , Lugovaya utcaként is ismert.

Telek

1942-ben, két év németországi fogság után , Henri Neveu munkás hazatér Párizsba . Megtudja, hogy felesége nemrégiben belehalt a szülésbe, és otthagyta az újszülött Fernandot. Felismerve, hogy nem ő a gyermek apja, a széles lelkű Henri saját fiaként neveli két gyermeke, Louis és Odette mellett. Megpróbál mindent megtenni értük, elhanyagolva személyes életét.

Tizenhét év telik el. A nagyobb gyerekek talpra állnak: Louis munkásként kezd, de hamarosan profi kerékpáros lesz, és megnyeri a francia bajnokságot, Odette pedig először eladónőként dolgozik egy cipőboltban, majd ajánlatot kap, hogy modellkedjen és tervez. hogy feleségül vegyen egy jómódú negyvenéves férfit, aki a feleségével való válást ígérte neki. Elköltöznek apjuktól, a polgári jólétre törekednek, amit Párizs külvárosában, a Prairie utcában nem ismertek.

Henri Neveu a fiatalabb nemzedék erkölcsi irányvonalainak elvesztésének tartja, hogy véleménye szerint a lánya eladja magát egy gazdag, nős és nála jóval idősebb férfinak, a fiú pedig méltatlan cselekedeteket követ el, és a lelkiismeretével alkut köt. beletörni a kerékpározásba .

Ám a legnagyobb problémákat Fernand szállítja rá, amiért Henri, attól tartva, hogy valamitől megfosztja fogadott fiát, nagy kiadásokba megy, fizeti az oktatását. A lázadó és fegyelmezetlen Fernand megszökik a bentlakásos iskolából, és nem mer hazatérni, egy prostituált lakásában találja magát, aki kiadja őt a rendőrségnek. Szökésért és rendőrrel való verekedésért fiatalkorúak bírósága előtt kell megjelennie, ahol a javítóintézetbe való áthelyezése ügyében dől el. Az Odette szeretője által bérelt ügyvéd egyetlen védekezést talál: Odette és Louis először közli a bírósággal – és Fernanddal –, hogy Henri nem az igazi apja, majd mindketten „félreértésről”, „erőszakos intézkedésekről” és „bántalmazásról” tesznek tanúbizonyságot, amelyek kísérték őket. gyermekkora és fiatalsága, ami ennek következtében Henri szülői jogainak megfosztásához vezetett. A manőver működik, de az addig csökönyös és hallgatag fiú izgatottan tiltakozik: sokáig tudta, hogy nem Henri fia, de ugye „az igazi apa az, aki levest és cipőt ad a lábára? " Szereti, csodálja, és szeretne vele élni és dolgozni. A bíró elmegy hozzájuk, és visszaadja őket egymásnak.

Kritika

A René Lefebvre által írt népszerű regény logikus volt, hogy a népszerű műfaj, vagyis a melodráma filmjének alapja legyen . Amikor 1959-ben Franciaországban bemutatták, a filmadaptáció a közönség körében is nagy népszerűségnek örvendett (3,5 millió jegy kelt el a mozikban), de a kritikusok körében sok vita tárgyát képezte. Kiindulópontja a hirdetők azon ötlete volt, hogy adjanak ki egy filmet a "Jean Gabin leszámol az új hullámmal " ( Jean Gabin règle ses comptes à la nouvelle vague ) harcos szlogennel. [egy]

Michel Odhiard , a film dialogistája a maga részéről közzéteszi egyik felejthetetlen megfogalmazását az Arts című hetilapban :

Az új hullám halott. És kiderült, hogy ez valójában sokkal inkább hullám, mint innováció. [egy]

Eredeti szöveg  (fr.)[ showelrejt] La nouvelle vague est morte. Et l'on s'aperçoit qu'elle était, au fond, beaucoup plus hague que nouvelle.

Az Új Hullám ideológiai inspirálói nem késlekedtek a provokációra reagálni. Yves Boisset és Marcel Martin leleplezik a "prostituáltak mozit" ("cinéma qui fait le trottoir"), és kritizálják alkotóit. Különösen Yves Boisset írja:

A Prairie Street egy olyan film, amely a nyilvánosság elkábításának manipulálásával foglalkozik, amire a francia mozi gyakran hajlandó. [2]

Eredeti szöveg  (fr.)[ showelrejt] A Rue des prairies egy film, amelyen részt vett az abrutissement concerté du public manőverében, és a francia moziban a legnagyobb emlékmű.

Francois Truffaut megjegyezte, hogy ennek a filmnek a megjelenése sikerült összehoznia és mozgósítania az "új hullám" képviselőit:

Ugyanazok az újságírók, akik korábban is támogattak bennünket, most az általuk kívánt klisékkel szolgáltak a nyilvánosság előtt. Ez minden. A "Streets Prairie" megjelenése előtt Godard , Rene , Mal , én és mások folyamatosan kijelentették az interjúkban: nincs "új hullám", maga a név is teljes nonszensz. De változtatnunk kellett az álláspontunkon, és azóta folyamatosan hangsúlyozom, hogy részt veszek ebben a mozgalomban. [3]

A film tagadhatatlan társadalmi üzenetei ellenére (mint például az erkölcs megváltoztatásának témája, mint a válás vagy a nagyobb szabadságra vágyó fiatalok), a kortárs amerikai újságíró és filmkritikus, James Travers sem dicséri a Préri utcái filmes megközelítését és hatását . 

A Prairie Street egy olyan film, amely komoly, társadalmi, realista megközelítésre apellál, de kiderül, hogy ez az a futó, tisztességes, túl személytelen pro forma, amely meghatározta a filmművészet fősodrát Franciaországban az 1950-es években (leírva a francia mozi sok rajongója szerint „szürke évtizedekként”). [négy]

Eredeti szöveg  (fr.)[ showelrejt] A Rue des Prairies egy olyan film, amely komoly szocreál megközelítésért kiált, de amit kap, az a mocsári színvonal, az esélytelen, túlságosan fertőtlenített pro forma, amely meghatározta a mainstream mozit Franciaországban az 1950-es években (sok francia szerint filmrajongók, mint a „szürke évtized”.).

Művészi kommentár

A franciákban ez a film ma leginkább nosztalgikus érzéseket vált ki, és elsősorban filmdokumentumként kezelik. A "Rue Prairie" az 50-es évek párizsi életének egy igazi darabját képviseli, aszfaltozott járdákkal és peronos buszokkal, ruhákkal, lakberendezési tárgyakkal és az akkori kor szokásaival, abban az időszakban, amikor az országot intenzíven építették és modernizálták, amelyet később a közgazdászok "a"-nak neveztek. 30. dicsőséges év." A film pedig Henri művezető útvonalán épül oda-vissza, a Prairie utca között, hangulatos és nyüzsgő, egész évben nyitva tartó standokkal és kávézókkal, ahol Henri Neveu mindenkit ismer, és egy új, még mindig névtelen Sarcelles -i lakónegyed felépítésével. , megtestesíti a modernitást és lerombolja a régi világot, amelyben él. [5]

A Ménilmontant negyed ( fr.  Ménilmontant ) jeleneteit többször is megelőzi a város szélének panorámája, az Eiffel-toronyra néző kilátással . A film összesztétikájának ez a szimbolikus eleme egyrészt a klasszikus megszorítások iránti vágyat hangsúlyozza, másrészt megelőzi/kíséri a családtörténet alakulását, a dráma fokozódásával egyre sötétebbé válik.

Casting

Ha a narratív kidolgozást vagy a filmes felfogást nem ismerik el Denis de La Patelière erősségeként, Michel Odhiard párbeszédeinek minőségének és briliáns interpretációjának köszönhetően a DVD-n megjelent és újra felfedezett Rue Prairie ma a poszt egyik legjobb francia filmje. - háborús korszak.

La Patelera számára ez volt a második együttműködés Jean Gabinnal, amelyben – mint egy 2012-es interjúban elmondta – tetszett neki, hogy egy nagyszerű színész olyan szerepeket játszhat, amelyekben semmi közös. A rendező nagyon organikusnak találta Gabint Henri Neveu alakításában, és megjegyezte, hogy Gabin annak érdekében, hogy megértse a karakterét, odafigyelt a jelmezére, és azt kérte, hogy válasszon olyan ruhákat, nadrágtartókat és sapkát, amelyek szerinte megfelelőek erre a szerepre. . [6]

Gabin lánya, Odette előadóművészét, a 17 éves Marie-Jose Nat is választotta, aki ebben a filmben játszotta első nagy szerepét. Mint a színésznő egy 2011-es interjúban felidézte, eljött a meghallgatásra, de elutasították, mert a producer szőkét keresett. A döntő szó Gabinra maradt, aki korábban egy televíziós filmben figyelt fel rá. Barátságos volt hozzá, és segédkezett a forgatáson, ami csodálatos iskolává vált számára. [7]

Claude Brasseur számára a legidősebb fiú, Louis szerepe egyben az első nagyobb filmszerepe is volt.

Roger Dumas, a jövőben különösen Sylvie Vartan , Johnny Hallyday és Carlos által előadott szövegek szerzője , annak ellenére, hogy élete végéig mellékszereplő marad, Fernand fogadott fiaként kivételként a Susanna-díjat, a Bianchettit ítélik oda, amelyet ígéretes fiatal színésznőknek ítélnek oda. A "Streets Prairie" forgatása végén Roger Dumas feleségül veszi Marie-Jose Nat-ot, de a házasság egy év után felbomlik.

Forgatási helyszínek

[nyolc]

A forgatócsoport

Cast

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Adrien Gombeaud. La nouvelle vague, cinquante ans après (francia) . Les Echos.fr (2007.09.21.). Hozzáférés időpontja: 2018. február 11.  
  2. ↑ Antoine Sire. Le Paris populaire des années 50 dans Rues des Prairies (francia) . Paris Fait Son Cinema.com Hozzáférés időpontja: 2018. február 11.  
  3. ↑ Truffaut, F. Az „új hullám” címerén. A történet folytatása // Truffaut Truffautról. - M . : Raduga, 1987. - S. 159-169. — 456 p.
  4. ↑ James Travers. Rue des Prairies (1959) (angol) (2007). Hozzáférés időpontja: 2018. február 11.  
  5. ↑ Rue des prairies de Denys de La Patellière  (francia) . OverBlog (2016.07.). Letöltve: 2018. február 11. Az eredetiből archiválva : 2017. március 1..
  6. ↑ Denys de La Patelliere . deuxième interjú (2012)  (fr.) . Free.fr (2012.02.15 . )  — Interjú Denis de La Patelere-rel 2012-ben. Letöltve: 2018. február 11. Az eredetiből archiválva : 2018. március 26..
  7. ↑ Nadia Amar. rencontre Marie-José Nat : "Je suis fière de mes choix et je n'ai aucun regret"  (francia) (2011.04.20.). — Interjú Marie-Jose Nattal 2011. Hozzáférés dátuma: 2018. február 11. Az eredetiből archiválva : 2016. november 11..
  8. ↑ Rue des Prairies (1959)  (fr.) . L2TC.com . Letöltve: 2018. február 11. Az eredetiből archiválva : 2016. március 3.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak