| Serendip három hercege | |
|---|---|
| Peregrinaggio di tre giovani figliuoli del re di Serendippo | |
| Első kiadás 1557 | |
| Műfaj | Fantasztikus utazás és történet |
| Szerző | Cristoforo Armeno |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Az első megjelenés dátuma | 1557 |
A Serendipiti ("Három herceg Serendipből") a Serendip varázslatos földjéről [1] származó három hercegről szóló perzsa eposz adaptációja ( Amir Khosrov Dehlavi " Nyolc édenkert " című versének része ). Utazni indultak, és egyúttal felruházták őket azzal az ajándékkal, hogy megértsék a madarak, állatok és növények nyelvét, amelyek útjuk során saját nyelvükön figyelmeztettek az őket fenyegető bajokra és veszélyekre. Az utazás szerencsésen ért véget.
A Serendipity szó először 1754. január 28-án jelent meg angolul , Horace Walpole angol író magánlevelében . Úgy határozta meg, mint "nagyon kifejező szó, amely egy szándékos cselekvés nélkül tett felfedezést jellemez" [2] (lásd serendipity ).
A három herceg története a 16. század közepén vált ismertté Európában Cristoforo Armeno fordításának köszönhetően , aki 1548-ban ezt a fejezetet perzsáról olaszra fordította . "Peregrinaggio di tre giovani" [3] címmel 1557-ben Velencében, 1719-ben pedig francia fordítást adtak ki. A három herceg története Horace Walpole angol írót ihlette meg, a Zadig részből származó kutya és ló története pedig Voltaire -t .