A Henri Pitot francia mérnökről elnevezett Pitot-tétel kimondja, hogy a körülírt négyszög (azaz egy négyszög, amelybe kör írható ) a szemközti oldalak hosszának összege egyenlő.
A tétel annak a következménye, hogy a körön kívül ugyanabból a pontból két érintő egyenes szakasz azonos hosszúságú. Négy pár egyenlő érintőszakasz van, és mindkét összeg felbontható e négy szakaszhossz összegére. Ennek fordítva is igaz - egy kör bármely konvex négyszögbe írható, amelyben a szemközti oldalak hosszának összege egyenlő.
Henri Pitot 1725-ben bebizonyította tételét, az ellenkezőjét pedig Jakob Steiner svájci matematikus 1846-ban.