Sirk, Douglas

Douglas Sirk
Douglas Sirk
Születési név Hans Detlef Sirk
Születési dátum 1897. április 26( 1897-04-26 )
Születési hely Hamburg , Német Birodalom
Halál dátuma 1987. január 14. (89 évesen)( 1987-01-14 )
A halál helye Lugano , Svájc
Polgárság
Szakma filmrendező
Karrier 1934-1959
Díjak Deutscher Filmpreis
IMDb ID 0802862
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Douglas Sirk ( a Serk angol nyelvű változata , eng.  Douglas Sirk ; született: Hans Detlef Sirk , Dan. Hans Detlef Sierck ; 1897. április 26. – 1987. január 14.) - dán származású német és amerikai filmrendező , a hollywoodi melodráma legnagyobb mestere , finom stylist a pop arta jegyében . A leghíresebbek a Rock Hudson főszereplésével készült "elbűvölő" technicolor melodrámák , amelyeket ő állított színpadra az 1950-es években. Kazettái folyamatos pénzügyi sikerei ellenére Sirk 1959-ben nyugdíjba vonult, és élete hátralévő részét a családjának szentelte.

Életrajz

Sirk Hamburgban született egy dán újságíró családjában. Gyermekkorát Dániában töltötte, de tinédzserként Németországba költözött . 14 évesen kezdett érdeklődni a színház iránt. Ezt követően Asta Nielsen közreműködésével felismerte Shakespeare krónikáinak és dán filmjeinek hatását munkájára .

1919-től a müncheni egyetemen jogot, majd a hamburgi egyetemen filozófiát és művészettörténetet tanult ( Erwin Panofsky keze alatt), Shakespeare szonettjeit fordította ; Újságcikkeket írt, hogy pénzt keressen. Hazájában, Hamburgban 1922-ben mutatták be az első Sirk előadást, az állomásfőnök halálát Hermann Bosdorftól. A náci diktatúra létrejötte előtt a Weimari Köztársaság egyik vezető színházi rendezője volt ; színpadra állította a Hárompennys Opera egyik első produkcióját , rendezte Kurt Weill Ezüst tó című művének ősbemutatóját .

1934-ben kezdett rövidfilmeket készíteni az UFA számára , 1935-ben pedig debütáló játékfilmjét, az Április, április! (először hollandul, majd németül). Sirk német melodrámáiban az egzotikus, eszkapista cselekményeket Tzara Leander sztárszínésznő uralja . Vizuális stílusát a festészet iránti vonzalom befolyásolta, különösen Daumier és Delacroix munkái .

Annak ellenére, hogy Sirk tisztelői között volt Goebbels propagandaminiszter is, 1937-ben kénytelen volt elhagyni Németországot, miután második felesége, Hilda Jari színházi színésznő Rómába menekült, hogy elkerülje az antiszemita üldözést. Lydia Brinken, Sirk első felesége és egyetlen gyermekének anyja, aki Hitler követője , nyilvánosan elítélte a rendezőt és Jarival való kapcsolatát, távozásra kényszerítve őket. Sirk soha nem látta fiát, aki a második világháborúban halt meg.

1941-ben Sirknek és Jarinak sikerült az Egyesült Államokba távoznia, ahol a rendező megváltoztatta a nevét, és csatlakozott a Hollywoodban dolgozó bevándorló filmesek társaságához . Első amerikai filmjét 1943-ban mutatták be. Sirk 1950-es években forgatott, igényes című melodrámái a legismertebbek. Ross Hunter producer számára a Universalnál . Andrej Plakhov szerint ezek színes melodrámák, amelyeket hollywoodi stúdiópavilonokban rendeznek idilli tájakkal és stílusos jelmezekkel, hasonlóan a divatmagazinok filmadaptációihoz . Sok szempontból folytatják John Stahl melodrámáinak hagyományát .

1959-ben, az Életutánzat forgatása után Sirk és felesége elhagyta az Egyesült Államokat Svájcba . A távozás egyik oka Sirk rossz egészségi állapota volt, de a fő ok az volt, hogy 1959-re feleségével már nem érezték otthon magukat az Egyesült Államokban, és belefáradtak a hollywoodi életstílus szélsőségeibe. A rendező haláláig Luganóban éltek . Európában Sirk egyetlen filmet rendezett Németországban 1963-ban.

Sirk mise-en-scène művészete és Sirk melodrámáinak iróniája hatással volt csodálójára , Rainer Werner Fassbinderre , akinek hírneve megerősítette Sirk hírnevét a filmművészek körében. Fassbinder meglátogatta Sirket Svájcban, összebarátkoztak; Fassbinder javaslatára Sirk a müncheni filmintézetben tanított.

A rendező stílusa

Nem ok nélkül a szappanoperák atyjának nevezett Sirk abszolút státuszba emelte a tartományt, egy reklámképből elevenítette fel az "ideális otthont", ahol a pirospozsgás okos gyerekek már megtanulták a leckét, egy kifogástalan anya pedig koktélt szolgál fel. példamutató úriember [2] .

J. Hoberman szerint Sirk jól ismerte az amerikai kultúra másodlagos és egydimenziós természetét [3] . Filmjeiben az idealizált Amerika jellegzetességei a paródia erejéig kiéleződnek . Frank Tashlinhoz hasonlóan a kortársak " elbűvölő " fogyasztás iránti rajongása eléri az árufetisizmust [3] . Heves szenvedélyek tombolnak az egyformán világos, lapos felületek világában. Hoberman úgy véli, hogy Sirk esztétikája beleillik a pop artba :

Ahogy Roy Lichtenstein a képregényekkel , James Rosenquist pedig a reklámplakátokkal ugratta , Sirk a hollywoodi "hölgyfilm "  formátummal dolgozott .

A Screen magazin köré csoportosuló brit marxisták olyan brechti elemeket kerestek Sirk hollywoodi melodrámáiban, amelyek aláásták történetei optimista üzenetét [3] . Például a gyerekek újdonságot adnak Carey Scottnak – egy tévét , de aggódó arcának visszatükrözése a képernyőn, alacsony szögből felvetve, arra utal, hogy egyedül marad egy új "barátjával" [4] .

Dave Kehr Sirket a rendezők kategóriájára utalja, amelynek megértéséhez nem elég hallani a képkockában kimondott szavakat, hanem olvasni kell a képsort, így megfejtve minden mise -en-scene- t: "Ez a lakkozott világ megtévesztő felületek, tárgyak, amelyek hátborzongató életet kezdenek élni” [5] .

James Morrison szerint Sirk jellegzetes vizuális stílusa a vágy és az elfojtás egyensúlyát tükrözi. Speciális optikát használt, amely dermesztő árnyalatot adott az ábrázoltnak, és egyúttal elárasztotta a képernyőt az alapszínek élénk kitöréseivel  – egyfajta emlékeztetőül azokra a lázas érzésekre, amelyeket szereplői átélnek [6] .

Valószínűleg több tapasztalatra van szükség Sirk filmjének értékeléséhez, mint Bergman remekművének megértéséhez , mert Bergmannak minden témája jól látható, és Sirk stílusa fedi az üzenetét. Belső terei hihetetlenek, tájképei hamisak – Sirk felhívja a figyelmet a mesterségességükre: ez nem realizmus, hanem a Hollywood stúdió túlzó stílusa [7] .

– Roger Ebert

Elismerés

"Nagyon kicsi a távolság a magas művészet és a giccs között , és egy csipetnyi bolondsággal rendelkező giccs áll a legközelebb a művészethez."

Douglas Sirk [8]

Mire visszavonult a színészettől, Sirk másod- vagy harmadrangú rendezőként tartotta számon szívet melengető szappanoperákat elegáns stúdiódíszletekben. A jelentősebb kiadványok filmkritikusai a háziasszonyok szórakoztatásának tekintették filmjeit, senki sem tárgyalta őket valódi művészetként.

Az első dicsérő kritika Sirkről 1959 áprilisában a " Caye du cinema "-ban megjelent cikk volt, amelyben Jean-Luc Godard csodálattal írt Remarque " Ideje a szerelemnek és ideje meghalni " című regényének filmes adaptációjáról. A Sirk-kultusz igazi születése a "A vak ember és a tükör, avagy Douglas Sirk lehetetlen filmje" című cikk volt, amely ugyanebben a folyóiratban jelent meg 1967 áprilisában. A cikk a rendezővel készült hosszadalmas interjút és "biofilmográfiáját" tartalmazta. De a fő mű, amely Sirket az egyik legelismertebb amerikai rendező-szerzővé tette, John Halliday Conversations with Sirkkel című interjúkötete (1971) volt. 1972-ben az Edinburgh-i Filmfesztivál 20 Sirk-filmből tartott retrospektívet, 1974-ben pedig a Connecticuti Egyetem Filmtársasága szervezett egy teljes retrospektívet Sirk amerikai filmjeiről.

Fassbinder és Almodovar nyíltan beszélt a sirki esztétika munkájukra gyakorolt ​​hatásáról . Mindketten újragondolták Sirk klasszikus cselekményeit filmjeikben: a „ Félelem megeszi a lelket ” az „ All That Heaven Allows ” variációja, a „ Magasarkú ” pedig „Az élet utánzatára” utal. A posztmodern David Salle , aki Sirket "az első hiperrealista művésznek" tartja, azt állítja, hogy soha nem fog olyan nagyszerűt alkotni, mint az "Életutánzat" [3] . A 21. században Todd Haynes két filmet készített, amelyeket szándékosan Sirk, Far From Heaven és Mildred Pierce névre stilizált .

Filmográfia

Jegyzetek

  1. ↑ Kommersant Kiadó  (elérhetetlen link)
  2. ↑ Tatyana Aleshicheva . A "Mindent megenged a mennyország " című film kritikája
  3. ↑ 1 2 3 4 5 Cikk archiválva : 2016. március 4., a Wayback Machine , J. Hoberman , Sirkről
  4. ↑ Minden, amit a mennyország megenged. Filmkritika - Film - Time Out London . Letöltve: 2011. november 5. Az eredetiből archiválva : 2011. november 15..
  5. ↑ Minden, amit a mennyország enged | Chicago olvasó . Letöltve: 2011. november 5. Az eredetiből archiválva : 2011. november 15..
  6. ↑ Morrison, James. Todd Haynes mozija: Minden, amit a mennyország enged . ISBN 9781904764779 . 3. oldal
  7. ↑ Written on the Wind :: rogerebert.com :: Remek filmek . Letöltve: 2011. november 4. Az eredetiből archiválva : 2013. március 12.
  8. ↑ MoMA | Drama Queens: A szappanopera kísérleti és független moziban . Letöltve: 2011. november 4. Az eredetiből archiválva : 2011. szeptember 3..
  9. ↑ Ъ-Weekend - Pite dráma . Letöltve: 2011. november 4. Az eredetiből archiválva : 2011. október 26..
  10. ↑ Thibaut Schilt. Francois Ozon . University of Illinois Press, 2011. ISBN 9780252077944 . 66. oldal.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz