A képzés szervezési formái

A forma filozófiai kategóriája egy tárgy rendezettségének, belső és külső szerveződésének leírására szolgál.

A képzés szervezési formája a képzésben részt  vevők interakciójának megszervezésének módja, létezésének módja.

A didaktikában nincs egyértelmű osztályozás (vagy tipológia) az oktatásszervezési formák között.

A tanulásszervezési formák empirikus osztályozása

Az oktatási formáknak általában három csoportja van:

Az osztályozás empirikus jellegű, mivel mennyiségi jellemzőn alapul: ha általános osztálymunkát végeznek, vagyis a tanulási aktust a teljes oktatói csapat (osztály) vonatkozásában végzik, akkor ezek frontális formák. ; ha az osztály viszonylag autonóm részekre (csoportokra) oszlik, akkor csoportosokra; és ha az osztály minden tanulója külön-külön, a többiektől függetlenül dolgozik, akkor egyénileg.
Ugyanakkor valójában a frontális (általános osztályos) és a csoportos képzésben részt vevők interakciójának elrendelési módja azonos lehet.
Az ilyen felosztás empirikus jellegét a kifejezések többes számban történő kialakítása is bizonyítja.

Ez a besorolás a tanítási gyakorlatnak köszönhető, amelyben a képzés minden egyes időszakában a képzésben résztvevők közötti interakció azonos típusú koegzisztenciális helyzete figyelhető meg. Az osztályozás felhasználható az oktatási folyamat megfelelő leírására és magyarázatára az oktatás tantermi és előadási és szemináriumi rendszerén belül .

A tanulásszervezés alapvető formáinak elméleti osztályozása

A tanulásszervezés alapvető formáinak elméleti osztályozása az emberi interakció lehetséges struktúráira épül. E struktúrák listája a következő helyzetekre korlátozódik: közvetített kommunikáció, páros kommunikáció és csoportos kommunikáció. Egy csoportban viszont a résztvevők interakciójának két különböző struktúrája lehet: „az egyik beszél, csinál - a többiek hallgatnak, figyelnek” (az egyik úgy kommunikál többel, mint egyvel) és „mindegyik felváltva kommunikál mindegyikkel”. A közelben tartózkodók, de önálló egyéni munkát végeznek, nem képviselik a csoportot.

Az emberi interakció e négy struktúrája szerint a tanulásszervezésnek csak a következő négy alapvető formája létezik:

A kollektív tanulásszervezési forma nem a páros forma speciális esete. Ha a páros formában történő kommunikációt az autonómia, a többi pártól való függetlenség jellemzi, akkor kollektív formában a kommunikáció csoportban zajlik, míg a párok funkcionálisan és értelmileg függenek egymástól, a párok összetételének változása miatt. , az oktatási interakció eredményeit más csoporttagok is felhasználják.

A tanulásszervezés alapvető formája a tanulásban résztvevők közötti koegzisztenciális kapcsolatok egy bizonyos típusát jellemzi.
Az alapformákat másképpen általánosnak is nevezik , mivel mindenkor, bármilyen tanulási lehetőséggel és módszerrel megfigyelhetők (különböző arányban, de nem feltétlenül minden órán).

A tanulásszervezés alapvető (általános) formái további oszthatatlan egységek, amelyek sajátos formáiban alkotják az oktatási folyamat szervezeti felépítését. Az oktatásszervezési formák univerzális jellegű elméleti osztályozása a nemlineáris képzések gyakorlatának köszönhetően jelent meg, amelyekre jellemző a különböző típusú szituációk egyidejű jelenléte a szerkezetben.

A képzés sajátos szervezési formái

Az alapformák az építőanyaghoz hasonlíthatók. Ahogyan téglákból épülnek fel különböző struktúrák, úgy ebből a négy oktatási formából konkrét tanulási folyamatok épülnek fel. Az alapformák bizonyos kombinációja a tanulásszervezés sajátos formája . Ez a kombináció lehet egyszerű és nagyon összetett is.

Az egyes alapformák szerepe, lehetőségei, korlátai egy-egy oktatási folyamatban attól függnek, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással, melyikük vezet, milyen arányban állnak egymással.

Jegyzetek és linkek

  1. A tréning nemcsak a tanulási folyamat egységének tekinthető, hanem a tanulás sajátos szervezési formájának is, ha elvonatkoztatunk az oktatási folyamat egy integrált egységének logikailag sajátos képétől, azaz elvonatkoztatunk az asszimiláció tartalma, módszerei, módszerei.
    Lásd: A tanulási folyamat elméleti alapjai a szovjet iskolában / szerk. V. V. Kraevszkij, I. Ya. Lerner. M.: Pedagógia, 1989. S. 281.
  2. Novikov A. M. Oktatási formák modern körülmények között A Wayback Machine 2016. szeptember 27-i archivált példánya . // Szakértő. - M., 2005. - 12. szám - C. 19-23.
  3. Karpovich D. I., Bondarenko L. V. Az osztály-tantárgyi oktatási rendszer kialakításának gyakorlata. Krasznojarszk. 2005. Archiválva : 2012. július 20. a Wayback Machine -nál
  4. Új oktatási modellek kis vidéki iskolákban: egyéni oktatási útvonalakon és a tanulók egyéni oktatási programjain alapuló intézményes tanulási rendszerek 2015. augusztus 15-i archív példány a Wayback Machine -nél / V. B. Lebedintsev, N. M. Gorlenko, O. V. Comma, G. V. Klepets. Krasznojarszk, 2010.

Irodalom