A Bálint-szindróma súlyos és pusztító neuropszichológiai rendellenességek hármasa, amely jelenleg nem teljesen ismert. Ide tartozik: a tekintet képtelensége egy tárgyra rögzíteni ( oculomotoros apraxia ), a teljes látómező érzékelésének képtelensége ( szimultanagnózia ), valamint az optikai ataxia . A szindrómát először Bálint Rezsu osztrák-magyar orvos azonosította 1909-ben.
Leggyakrabban a szindróma egy vagy több súlyos stroke után nyilvánul meg az egyik félteke régiójában. E sajátos megjelenés miatt a szindróma meglehetősen ritka. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a szindrómát hirtelen és súlyos hipotenzió okozhatja, amely az occipitalis-parietális régió határzónájának kétoldalú infarktusához vezet. Néha a Bálint-szindróma Alzheimer-kórban és más degeneratív betegségekben, valamint a parietális és az occipitális régióban előforduló traumás agysérülésekben szenvedő betegeknél fordul elő. [egy]
A Bálint-szindróma tünetei befolyásolják a térlátási készségeket, a vizuális szkennelést és a vizuális rendszer egyéb mechanizmusait. Súlyossága és a betegre gyakorolt hatása miatt súlyos fogyatékosságról van szó, amely otthoni környezetben is veszélyeztetheti a beteg egészségét, nem tudja elvégezni az alapvető dolgokat, nem tudja ellátni a munkát. A veszély abban is rejlik, hogy néha még az összes tünetet mutató beteg sem tud a betegségről az azonnali rehabilitációig. Még a tünet természete is megakadályozza a betegség tanulmányozásának és diagnosztizálásának előrehaladását. Sokkal több kutatást kell végezni annak érdekében, hogy olyan terápiás protokollokat dolgozzanak ki, amelyek csoportosan kezelik Bálint tüneteit, mivel a fogyatékosság erősen összefügg egymással.
A Bálint-szindróma jelenségéhez hozzátartozik, hogy a betegek nem képesek őszintén és szerkezetileg felfogni a világot. A környező valóságot nem kapcsolódó szövegrészekben látja. [2]
A vizuális figyelem térbeli zavara, amelyet egy személy gestalt ablakának (a vizuális figyelmének ablakának) beszűkülésének neveznek. A szimultangnózia egy mély látászavar, amely rontja a képességet, hogy több tárgyat egyszerre észleljünk. Így egy személy elveszíti azt a képességét, hogy egyszerre több tárgyat felismerjen, miközben megtartja a képességét, hogy egy tárgyra koncentráljon.
Képtelenség önként kontrollálni a szemmozgásokat. A beteg nem tudja ellenőrizni a szemmozgásokat. A szindróma felfedezője maga "mentális bénulásnak" nevezte ezt az állapotot.
Egyfajta képtelenség a szemmozgások normális szabályozására, a betegek kénytelenek elfordítani a fejüket, hogy különféle tárgyakra összpontosítsanak.
Jellemzője a vizuális kontroll megsértése, valamint az a képtelenség, hogy megfelelően irányítsák a kezet a látómező tárgyaival való interakcióhoz. A látóideg ataxiája nem magyarázható mozgászavarokkal, látótér-deficitekkel vagy látásélesség-deficitekkel. A Bálint által felfedezett látóideg-ataxiát diszmetriának is nevezik . A Bálint-szindrómás betegek látási képességeik és térbeli tájékozódásuk romlása miatt nem tudnak megfelelően kommunikálni tárgyakkal.
A Bálint-szindróma ritka állapot, ami megnehezíti a diagnózist. Leggyakrabban az orvosok összetévesztik a vaksággal, pszichózissal és demenciával. A térérzékelés bármilyen zavara azonban valamilyen módon összefügg a Bálint-szindrómával, és ezzel összefüggésben kell figyelembe venni.
A betegség felfedezése óta az orvostudomány közel került ahhoz, hogy hatékony módszert találjon a betegség kezelésére.
Jelenleg a Bálint-szindróma kezelésének fő módja a betegek rehabilitációja. Alapvetően a munkaterápia- orientált megközelítést alkalmazzák , mind a klasszikus, mind a modernebb változatokban. Teljes gyógyulást még nem regisztráltak a betegség tanulmányozásának teljes történetében, bár előfordultak részleges gyógyulási esetek.