Szerepkonfliktus

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. március 11-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .

A szerepkonfliktus  olyan konfliktus , amelyet egy vagy több ember különböző szerepei vagy szerepeinek összetevői közötti ellentmondások okoznak . A szerepkonfliktus a szerepstressz egyik változata a szerep kétértelműségével és a szereptúlterheléssel együtt .

Definíció és elmélet

A szerepkonfliktusnak az egyik vezető szerepteoretikus, Bruce Biddle definíciója szerint „a szerepkonfliktus bármely olyan lehetséges, viszonylag hosszú távú inkonzisztencia a szerepek elemei között, amelyek egy társas helyzetben vannak, és amelyek egy vagy több problémát okoznak. ezekről az emberekről mint egyénekről." [egy]

A szerepkonfliktusok a tényezők három csoportja közötti ellentmondásokból adódnak: a) szervezeti (szerepelőírások, vagy társadalmilag meghatározott szerepkörök); b) interperszonális (az interakció stílusa, kölcsönös szerepelvárások); c) személyes ( motivációk , értékek, félelmek, személyről alkotott önkép ).

A szerepütközések típusai

A különböző forrásokban 4-16 típusú szerepkonfliktus található, a leggyakoribbak a következők: a) intra -role  - belső konfliktus ugyanazon szerep különböző összetevői vagy változatai között; b) interrole  - belső konfliktus az egyén által játszott összeférhetetlen (különböző) szerepek között; c) intraperszonális  - belső konfliktus az azonos szerep különböző modelljei között; d) interperszonális  - külső konfliktus a különböző emberek összeférhetetlen (különböző) szerepei között. [2]

A belső szerepkonfliktusok középpontjában az egyén szerepviselkedése és önmagáról, mint e szerep alanyáról alkotott elképzelése közötti ellentmondások állnak. Ez akkor fordul elő, amikor az ember egy pszichológiai szerepet csak külsőleg, a viselkedés szintjén fogad el, de belsőleg, a tapasztalat szintjén nem tudja elfogadni , sajátjának tekinteni. Belső szerepkonfliktus helyzete akkor állhat elő, ha az ember külső körülmények nyomására kényszerül pszichológiai szerepvállalásra. Belső szerepkonfliktus keletkezhet olyan helyzetben is, amikor különböző alanyok vagy csoportok egymásnak ellentmondó elvárásokat támasztanak ugyanarra a szerepre, amelyeket nem lehet egyszerre kielégíteni.

A külső szerepkonfliktusok leggyakrabban az egyén valós szerepviselkedése és mások szerepelvárása közötti ellentmondásokon alapulnak. Olyan helyzetekben fordul elő, amikor egy személy nem akarja vagy nem tudja betölteni azt a társadalmi szerepet, amelyet a csoportban elfoglalt pozíciója szerint kellene betöltenie, vagy nem fogadja el a társadalomban elfogadott társadalmi szerep-sztereotípiákat, normákat. A társadalom ilyen jellegű jogsértése miatt eltérő súlyosságú szankciók következhetnek. Külső szerepkonfliktus is felmerülhet, ha egy személy megváltoztatja a szerepviselkedést. Az új szerepvállalás vágya a csoportban kialakult régi elvárásokba ütközik, amelyek arra kényszerítik az embert, hogy visszatérjen az előző szerephez.

A belső és külső konfliktusok egymásba fordulhatnak. A csoport nyomásának engedve és szerepviselkedését társadalmilag kívánatosra változtatva az ember „befelé tereli” a konfliktust. Ellenkezőleg, ha belső késztetésre „ledob” egy kifogásolható szerepet, akkor a konfliktus külsővé válik. A konform és hiperszocializált személyiségek egy belső szerepkonfliktus felé vonzódnak, ami valójában egy neurotikus válasz a helyzetre. Azok a személyiségek, akikre a pszichopata alkalmazkodási zavar jellemző, éppen ellenkezőleg, hajlamosak a külsőre.

Jegyzetek

  1. Biddl et al., 1960 , p. 32.
  2. Leitz, 2007 , p. 319-328.

Irodalom