A kortársképzés az oktatásszervezés elve és az ehhez kapcsolódó pedagógiai gyakorlat, az oktatás sikerének kulcsfeltétele, amelyben a tanulók baráti közösségének kialakulását elismerik.
A nevet Jevgenyij Shuleshko javasolta , aki az 1980-as évek elejére kidolgozta az 5-10 éves gyermekek alap- és óvodai oktatásának alapvetően új rendszerét, amely kizárta a „vesztesek” társadalmi jelenségként való megjelenését, és megszervezte annak fejlődését. több száz osztályban és óvodai csoportban [1] .
A kortársképzés gondolatait és módszereit E. E. Shuleshko „Understanding Literacy” című könyve [2] , A. P. Ershova, V. M. Bukatov [3] , A. N. Juskov [4] , M. V. Gankina [5] és M. V. mások.
Bár a kortársképzés alapelveit E. E. Shuleshko kifejezetten a pedagógiai gyakorlat építésének kulcsaként fogalmazta meg, valójában ezek teljes mértékben megtestesültek számos híres neveléstörténeti előzményben: a Puskin-korszak Carszkoje Selo Líceumának tapasztalatai szerint a kommunárdmozgalom [6] , a megalakulás tényeiben számos diákközösség és tudományos iskola. Összhangban a fiatalabb tanulók kortárs oktatásának módszereivel és elképzeléseivel, valamint a pedagógiával Celestin Frenet .
A kortársképzés alapelvei sok szempontból közel állnak a gyermekek és felnőttek „együttélési közösségének” elképzeléseihez, amelyeket V. I. Slobodchikov [7] , T. V. Babushkina [8] , A. N. Tubelsky [9] fejlesztett ki .
A modern nyugati pszichológiában és pedagógiában a kortársképzés számos alapelve a „ szociális konstruktivizmus ” irányába közel álló megközelítésekben nyilvánul meg.
„... Mi nem tanítunk, hanem olyan helyzeteket teremtünk, ahol résztvevőik meg akarnak bízni egymásban és saját tapasztalataikban is, ami az önkéntes tanulás, tanulás és képzés hatásait eredményezi.” - Ershova A.P., Bukatov V.M. Az óra irányítása, a tanár kommunikációja és viselkedése. - 3. kiadás M., 2006.
„A kortárs népe kultúrájának általános készségeinek hordozója. A társak úgy érzik, mint egy új generáció – egy új közösség, amely számára elérhető az emberek életének minden területe, és amelyben az emberek közötti különbségek nem kerülnek konfliktusba. Szemléletünk lényege, hogy a gyerekeknek olyan életet szervezzünk, amelyben a feltörekvő kortársnemzedék elsajátítja és megőrzi a régi kulturális hagyományokat, és észrevétlenül új hagyományokat teremt.
... És egy ilyen eredmény elérésének módjaként, formájaként a tanár él a lehetőséggel, hogy erőszakmentesen, feltűnés nélkül, szabályozatlanul bevezesse az ismereteket, készségeket, képességeket az élet vérkeringésébe. Ekkor az, amit távoli célnak tekintettek, mindig közelivé válik, a tanulás elérése pedig távolivá. - Shuleshko E.E. Az írástudás megértése. 1. könyv. A siker feltételei. SPB., 2011.
„…Az életkor egy olyan kategória, amely megköveteli, hogy a gyerekek élhessék a saját életüket: saját játékaik és számláló mondókái legyenek, amelyeket egyik gyermeknemzedékről a másikra adnak át; titkos „kincseiket”; közös érdeklődési körük az olvasás, a kézzel írt betűk és szavak, matematikai minták, a természetben, aminek a rejtélye érthető a gyerekek számára - legyen szó nyíló virágról, szaladgáló hangyáról vagy a fészekből kiesett kis fiókáról. Az érdeklődésnek ezt a titokzatosságát pedig lehetetlen sokáig fenntartani a másokkal való közvetlen személyes kommunikáción kívül, a gyermekközösségen kívül.
Ezért a gyerekeknek a különféle kulturális készségek elsajátításában elért sikerei csak a többi gyermek társadalmi elismerése keretében válnak valódi személyes vívmányokká és személyes életrajzuk tényévé.
Amikor egész gyerekcsoport elmondhatja magáról, hogy kész megbirkózni a felnőttek által javasolt feladatokkal, és valóban megbirkózni velük, akkor beszélhetünk a gyermekközösségről, a közösség öntudatáról, a kialakuló kortárs kapcsolatokról. . A társak úgy érzik, mint egy új generáció – egy új közösség, amely számára az emberek életének minden területe elérhető, és amelyben az emberek közötti különbségek nem kerülnek konfliktusba. - Juskov A. N. A természet talányai. Javaslatok az első osztályosokkal és az idősebb óvodásokkal végzett természettudományos foglalkozásokra. SPb., 2009.