A Bohr-sugár a Niels Bohr által 1913 - ban javasolt atommodellben , amely a kvantummechanika előfutára volt , a hidrogénatom atommaghoz legközelebb eső elektronjának pályájának sugara . A modellben az elektronok körpályán mozognak az atommag körül, míg az elektronok pályái csak bizonyos távolságokra helyezkedhetnek el az atommagtól, amit a szögimpulzus Planck-állandóhoz viszonyított egész aránya határoz meg (lásd az atom Bohr-modelljét ).
A Bohr-sugár értéke 0,52917720859(36)⋅10 −10 m [1] (zárójelben van feltüntetve az utolsó jelentős számok hibája 1σ szinten ), azaz körülbelül 53 pm vagy 0,53 angström . Ez az érték az alapvető fizikai állandók alapján számítható ki az alábbiak szerint:
ahol:
Planck állandója , — Dirac-állandó (redukált Planck-állandó) , az elektromos állandó , az elektron tömege , az elemi töltés , a fény sebessége vákuumban , a finomszerkezet állandó , az elektron Compton hullámhossza , az elektron redukált Compton hullámhossza .A Bohr-sugarat gyakran használják az atomfizikában atomi hosszegységként, lásd: Atomegységek rendszere . A Bohr-sugár definíciója nem a redukált , hanem az elektron közönséges tömegét tartalmazza, így a Bohr-sugár nem pontosan egyenlő az elektron hidrogénatombeli pályájának sugarával. Ez a kényelem érdekében történik: a Bohr-sugár ebben a formában más atomokat leíró egyenletekben jelenik meg, ahol a csökkentett tömeg kifejezése eltér a hidrogénatométól. Ha a Bohr-sugár definíciójában a hidrogén redukált tömege szerepelne, akkor a többi atomot leíró egyenletekbe egy bonyolultabb kifejezést kellene belefoglalni.
Maxwell elmélete szerint a forgó elektron folyamatosan energiát sugároz, és a végén bele kell esnie az atommagba, ami a valóságban nem történik meg. Feltételezzük, hogy a Bohr-pályák állók, és nem vezetnek energiakibocsátáshoz. Ezt a tényt később a kvantummechanika is alátámasztotta .