| Imádnivaló kaland | |
|---|---|
| Műfaj | sztori |
| Szerző | Bulat Okudzhava |
| Eredeti nyelv | orosz |
| írás dátuma | 1968 |
| Az első megjelenés dátuma | 1971 |
| Kiadó | Nakaduli |
A "Bájos kalandok" Bulat Okudzhava gyermekmese , amelyet az 1960-as évek végén írt. A történetet többször megjelentették a Szovjetunióban és Oroszországban, beleértve a szerző rajzait is; lefordították idegen nyelvekre.
A történet keletkezésének történetéről maga a szerző mesél az első kiadás előszavában. Amikor 1968 tavaszán egy ideig Jaltában élt, leveleket írt kisfiának, amelyben fantasztikus kalandokat írt le. Egyszer megmutatta ezeket a leveleket Bella Akhmadulinának , aki miután elolvasta, azt mondta: „Igen, ez egy kész történet!”. Aztán Okudzhava úgy döntött, hogy előkészíti a kéziratot a publikálásra [1] [2] .
A mese néhány szereplőjének valódi " prototípusa " volt: a Kooteney juh és az ülő oroszlán figurái a könyvespolcokon, a gumi Jókígyó pedig egy régi lámpa lámpaernyőjén, amely az asztalon állt [1] . Krag - Kootenay Ram a nevét az azonos című Seton-Thompson regényről kapta ( angolul Krag, The Kootenay Ram ).
A főhős a tengerparton él a kalandok reményében. Idővel elkíséri Crag the Kuteney Sheep, aki a szekrényre telepszik, és a Good Snake, aki egy asztali lámpa lámpaernyőjére telepszik. Egy napon mindannyian egyszerre álmodnak a Sea Gridig szörnyű "horrorjáról", és úgy döntenek, hogy elkapják. Sea Gridig azonban félénknek és biztonságosnak bizonyul, leginkább a búzadarát szereti, és arról álmodik, hogy találkozzon Gridianájával. Barátokkal telepszik le, és egy mosdókagylóban lakik.
Gridig arról beszél, hogyan varrta be a száját Medúza-Gorgonnak , aki meg akarta enni, Kragnak - arról, hogyan tanította leckét a Magányos, alattomos farkasnak, és a Jókígyóról - arról, hogyan harapta meg a ragaszkodó Karudot (a történet tartalmaz egy utalni arra, hogy ezt a nevet fordítva kell olvasni), aki azt mondta, hogy nem azt akarja, amit ő maga, hanem azt kell akarnia, amit mindenki.
Végül a barátok úgy döntöttek, hogy tengeri utazásra indulnak igazi kalandok után kutatva. Ám hajójuk viharba keveredik, Gridig és a Kígyó eltűnnek a mélyben, a főszereplőt és Cragot pedig a hurrikán egy titokzatos szigetre dobja. Ott két csúnya óriás akarja megsütni őket a máglyán, de Gridig és a Kígyó megmenti őket. Mindenki a tengerpartra megy, a hangyák segítik őket az úton, majd a hősök repülnek a Szitakötőn. A levegőben üldözi őket egy Darázs gazember géppuskával, és amikor a tengerpartra érnek, Vasbogarak rohannak a nyomukra. A hősök minden akadályt leküzdve egy hajóra indulnak, útközben az egyik szigeten találkoznak az Elviselhetetlenül Ragadós Karudával, aki sikertelenül próbálja őket egyetlen, egyformán gondolkodó testületté egyesíteni.
Az Ülő Fajansz Oroszlán, aki megszökött Karudról, csatlakozik a barátokhoz, és hamarosan mindannyian hazatérnek. Gridig a tengerbe hajózik Gridianába, Krag visszatér a Kooteney-hegységbe, a Kígyó és az Oroszlán pedig a főszereplőnél marad.
1971 -ben jelent meg először Grúziában a "Bájos kalandok" - bár nem a szerző rajzaival, hanem a "rajzokat a szerző találta ki; Eristavi és Mirzashvili művészek továbbfejlesztették" [3] .
1974 -ben a mese Lengyelországban jelent meg Irena Lewandowska fordításában, Elzbieta Gaudasińska illusztrációival. 1975 -ben Boris Gass könyvet ad ki Tel-Avivban a szerző rajzaival; ezt a szöveget később Gass Blow Out the Candle in Me [4] című könyvében reprodukálják . Az 1971-es grúz kiadás illusztrációival ellátott történetet 1989- ben tették közzé a Kolobok című gyermeklapban (3-7. szám).
1993- ban megjelent Oroszországban a "Bájos kalandok" I. Volkova illusztrációival [5] .
1997 -ben a könyv japán fordításban jelent meg, 1999 -ben pedig a könyv lengyel reprintje is megjelent, a szerző barátja, Witold Dambrovsky költő által kifejezetten az új kiadáshoz írt "dalokkal".
2005- ben jelent meg először Oroszországban a "Charming Adventures" a szerző rajzaival [6] . Ezek a rajzok, valamint a szerző kézzel írt bevezetője egyedülállóak abban, hogy Okudzhava általában nagyon kevés kézzel írt szöveget hagyott hátra (általában az összes művet írógépen gépelte) [7] . A könyv megjelenésének emlékére a Bulat Okudzhava Alapítvány gyermekrajzfesztivált rendezett 2005. október 8-án a Moszkvai Könyvek Háza előtt Novy Arbaton [8] .
2015 végén új kiadásra vállalkoztak [9] : a mese kibővített szövegét (a hangos változatot reprodukálva) Jevgenyij Antonenkov illusztrációival egészítette ki, a művész pedig a főszereplő-narrátornak portrészerű hasonlóságot adott magához Okudzsavahoz [ 10] .
1996- ban (egy évvel halála előtt) Bulat Okudzhava ajánlatot kapott a "Charming Adventures" kiadására hangoskönyv formájában a szerző előadásában. Ennél a bejegyzésnél a mese szövegét úgy módosítottuk, hogy a tartalom rajzok hiányában is jól érthető legyen.
A felvétel még ugyanabban az évben, egy napon belül megtörtént. Csak 2009 -ben adta ki a ContentMedia cég Alexei Yarkin zenei tervezésében [11] .
Az író életrajzában Dmitrij Bykov megjegyzi, hogy a történet "világos illusztrációja az Okudzhav-módszernek" [12] :
...a cselekményben a legcsekélyebb logika sincs. Indokolatlan háború, titokzatos óriások felfoghatatlan kapcsolataikkal, szokatlan karakterek motiválatlan megjelenése... Rajtunk semmi nem múlik, de sok minden kell: meglepetés nélkül kell találkoznunk bármilyen incidenssel, legyünk hűségesek önmagunkhoz és a barátokhoz, ne féljünk senkitől , bocsáss meg a megtérőknek, ne állj bosszút azokon, akik megbotlik, hogy gondoskodjanak a szerény élet kényelméről ...