Finn elnökválasztás (1946)
Az 1946-os finn elnökválasztás közvetett volt. 1944-ben a parlament elfogadta azt a törvényt, amely lehetővé tette Carl Gustaf Emil Mannerheim számára, hogy a teljes hatéves elnöki ciklusban hivatalban legyen. [1] 1946. március 4- én azonban megromlott egészségi állapotára hivatkozva lemondott posztjáról, és arra a véleményére hivatkozva, hogy az általa kiválasztott feladatokat elvégezték. A parlamentben választásokat tartottak utódjának kinevezésére. Juho Kusti Paasikivi-t 200 szavazatból 159 szavazattal választották meg. [1] Mannerheim 1945 óta rossz egészségi állapotban szenvedett, és külföldön nyaralt Portugáliában. Aggasztotta, hogy megvádolják a finn hadsereg főparancsnoki pozíciójával való visszaéléssel, amikor azt állította, hogy Finnország részt vett a Szovjetunió elleni folyamatban lévő háborúban és nem hivatalos katonai szövetségben Németországgal. Nem emeltek vádat ellene, de Finnország nyolc vezető háborús politikusa igen, Mannerheim pedig külföldön maradt, betegszabadságon a Vöröskereszt helsinki kórházában, hogy a politikai háttérben maradjon a "háborús bűnösség" perében. Sok finn politikus Paasikivi -t Mannerheim egyetlen igazi utódjának tekintette, tekintettel sokéves diplomáciai és külpolitikai tapasztalatára. Mivel sok karéliai menekült csak 1946 őszén szavazhat Finnországban a következő elnökválasztáson a gyakori szülőváros-váltás miatt, a finn parlament úgy döntött, hogy kivételes törvényt fogad el az új elnök megválasztására. Kaarlo Juho Stolberg volt köztársasági elnök nem volt a hivatalos elnökjelölt, de 14 szimpátiaszavazatot kapott ezen az elnökválasztáson, mert több finn parlamenti képviselő tiszteletben tartotta a rendes elnökválasztást.
Szavazási eredmények
Jegyzetek
- ↑ 1 2 Dieter Nohlen és Philip Stöver (2010) Választások Európában: Adatok kézikönyve , p629 ISBN 978-3-8329-5609-7