Carl von Prantl | |
---|---|
német Carl von Prantl | |
Születési dátum | 1820. január 28. [1] [2] [3] |
Születési hely | |
Halál dátuma | 1888. szeptember 14. [1] [3] (68 éves) |
A halál helye | |
Ország | |
Munkavégzés helye | |
alma Mater | |
Díjak és díjak | |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Carl von Prantl ( németül Carl von Prantl ; Landsberg an der Lech , 1820 . január 8. - Oberstdorf , 1888 . szeptember 14. ) német filológus , filozófus és tanár .
17 évesen beiratkozott a müncheni egyetemre, hogy ősi nyelveket tanuljon, majd négy évvel később diplomát szerzett. Ösztöndíjat nyert, az 1842/1843-as tanévben Berlinben képezte magát. Visszatérve a müncheni egyetemre, 1847-ben a filológia rendkívüli, 1859-ben rendes tanára lett; 1864-ben ezzel párhuzamosan a filozófia professzora lett. 1848-tól a Bajor Tudományos Akadémia levelező tagja, 1857-ben lett rendes tagja. Tagja volt a Berlini Tudományos Akadémiának is. Szolgálataiért 1872-ben a Bajor Korona Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, és ezzel személyi nemessé emelték. Az 1879/1880-as tanévben a müncheni egyetem rektorává választották.
Karl von Prantl filozófusként elsősorban Arisztotelész műveinek tanulmányozásával foglalkozott ; logikatörténetével szerzett hírnevet (Geschichte der Logik, Lipcse, 1855-1870, 2. kiadás - 1885). Arisztotelészről írt műveiből ismert az "Aristoteles über die Farben" (1849); "Aristoteles acht Bücher der Physik" és "Vier Bücher über das Himmelsgebäude" (1854-1857). További híres művei a Die gegenwärtige Aufgabe der Philosophie (1852), a Verstehen und Beurteilen (1877).
Fia, Carl Anton Eugen Prantl is a tudománynak szentelte életét [4] .
Szótárak és enciklopédiák | ||||
---|---|---|---|---|
|