Az utolsó ember Atlantiszról

Az utolsó ember Atlantiszról
A könyv borítója 2001-ből.
Műfaj	Kalandregény
Szerző	Alekszandr Beljajev
Eredeti nyelv	orosz
Az első megjelenés dátuma	1925
A mű szövege a Wikiforrásban

Az utolsó ember Atlantiszból Alekszandr Beljajev orosz sci-fi író  fantasy - kalandregénye . A regény először 1925 -ben jelent meg a The World Pathfinder magazinban. A legendás Atlantisz sorsának szentelve .

Történelem

Az ötletet a Párizsi Atlantiszi Tanulmányok Társaságától vettük át, az anyagot a társaság egyik szervezőjének,  Roger Devigne -nek „Az eltűnt kontinens” című könyvéből kölcsönözték. Atlantisz, a világ egyhatoda" (1923) [1] .

A regény először 1925-ben jelent meg a The World Pathfinder -ben (5-8. szám). 1927-ben külön kiadás jelent meg (M.-L., ZiF, 1927).

Telek

A regény két részből áll. Az Atlantisz felfedezését leíró első rész (4 fejezet) eseményei korunkban játszódnak. A második rész (20 fejezet) Atlantisz egyik felfedezőjének, Larison professzornak a halála után talált kézirata, ahol szabad formában ábrázolja Atlantisz mindennapi életét és halálát.

Hogyan fedezték fel Atlantiszt

Henry Solly New York-i gyártó és tőzsdeügynök agyvérzést szenved, és az orvosok azt tanácsolják neki, hogy vonuljon nyugdíjba. Egy ideig gyűjtöget, de aztán belebotlik egy Atlantiszról szóló könyvbe. Sulli izgatott lesz, hogy megtalálja ezt a legendás földet. Felszerel egy expedíciót tengeralattjárókkal az óceán fenekének felfedezésére. Sulli expedíciója eleinte nagy közérdeklődést ébreszt, de a sokéves keresgélés hiábavaló, az egykori gyáros pénze egyre fogy, ahogy a világhírű álmai is. Készen áll arra, hogy abbahagyja a keresést, de az expedíciós tag, Larison professzor levelei ismét felkeltik a világ érdeklődését a titokzatos föld iránt, és a világ számos országa által küldött egész flottilla segít. Hamarosan megtalálják Atlantiszt.

Atlantisz utolsó embere

A meghódított országok vendégei és királyai összegyűltek, hogy a Nap ünnepén meglátogassák Atlantisz királyát, Guan-Atagueragant fővárosában, Poszeidóniszban. Mindenkit lenyűgöz az atlantisziak gazdagsága, katonai ereje és eredményei.

A tehetséges udvari művész rabszolga, Adishirna-Guanch reménytelen szerelmének Sel királylány iránti történetét a papok király elleni összeesküvése és a rabszolgák érlelődő felkelése fedi fel. Ezzel egy időben Atlantisz egyre erősödő remegést kezd tapasztalni.

A rabszolgák fellázadnak, a felkelés egyik vezetője Ata rabszolgába szerelmes Aksa-Guam papjának fia. A felkelés kezdeti sikerei és a Szent-hegy elfoglalása ellenére a rabszolgák sokáig nem tudnak ellenállni a környező helyőrségekből érkezett atlantiszi harcosoknak. Legyőznek és szétszóródnak, Ata meghal.

A főpap azonban bejelenti, hogy Atlantiszt küszöbön álló pusztulás fenyegeti, és felszólítja a királyt, hogy bocsásson meg a lázadóknak, és haladéktalanul kezdje meg a hajók építését az üdvösség érdekében. A hajógyárakban lázas sietséggel hajók ezrei épülnek. Atlantiszt földalatti lökések megrázzák, vulkánkitörés kezdődik. Az egyik flotta a király vezetésével távozik és eléri az afrikai partokat. Egy földi kataklizma kettévágja a szigetet, az óceán vize pedig a szakadékba zúdul, és elpusztítja Atlantiszt...

Aksa-Guam, a csodával határos módon életben maradt, egy hajón eléri az európai partokat, ahol vadakkal találkozik, és mesél nekik az aranykorról és a Boldogok szigetének csodálatosságáról.

Karakterek

Hogyan fedezték fel Atlantiszt

• Henry Solly  - New York-i gyártó és tőzsdeügynök
• Carter  Solly titkára
• Mary Reeves  - Carter menyasszonya
• Larison  - professzor, az Atlantisz keresésének rajongója

Atlantisz utolsó embere

(Larison professzor kézirata)

• Ashura királya (az Atlantisz alá tartozó államok egyike)
• Sel hercegnő  - Atlantisz királyának lánya
• Gu-Shir-Tsa  – Sel hercegnő dadája
• Adishirna-Guanche  - rabszolga, udvari festő, szobrász és ékszerész
• Guan Atagueragan  - Atlantisz királya
• A Nap hírnöke, Shishen Itza, Elzair  - papok
• Atzro-Shanu  - főpap
• Kritsna  - fiatal pap, Atzro-Shanu tanítványa
• Kuntinashar, Anuguan, Zanutsiram, Agushatsa, Nugi-Esttsak  - papok, a Legfelsőbb Tanács tagjai [2]
• Keletsu-Ashinitsak  - Atlantisz királyának testvére, Atzor királya (az Atlantisszal határos kis állam)
• Aksa-Guam-Itza  - Shishen-Itza fia
• Tsalna  - szülésznő
• Le  - lány, Tsalna unokája
• Guamf  - öregember, Tsalna férje
• Ata  - rabszolga, Adishirna-Guancha nővére
• Gonosz, görbe  – a lázadó rabszolgák vezetői

Jegyzetek

1. ↑ Annotáció /Az SPbGIKiT könyvtárának elektronikus katalógusa .
2. ↑ Kuntinashar építész és matematikus, Zanutsiram vegyész és a kohászati ​​ipar mérnöke, Agushatsa orvos, Nugi-Esttsak filozófus és kultuszgondnok, Anuguan történész, jogász és diplomata. Ezen az öt emberen kívül a Legfelsőbb Tanácsban további két pap található - Atzro-Shanu és Shishen-Itza, összesen hét pap. Guan-Atagueragan azonban úgy döntött, hogy hétről háromra csökkenti a papok képviseletét a Tanácsban, így a megüresedett helyeket a katonai vezetők és a királyi ház tagjai kaphatják meg.

Bibliográfia

• Alekszandr Beljajev. Válogatott tudományos-fantasztikus művek 3 kötetben. 2. kötet, M., "Fiatal gárda", 1957.
• Beljajev Alekszandr Romanovics. Összegyűjtött művek 8 kötetben. 2. kötet (Az utolsó ember Atlantiszból. Légi eladó. Amikor kialszanak a fények.) Ill. B. Bisty. M., "Fiatal gárda", 1963, 384. o. betegtől. Val vel. 7-130.

Linkek

• Alekszandr Beljajev. Az utolsó ember Atlantiszból (a regény szövege a Lib.Ru oldalon).
• Szvetlana Beljajeva "Csillag csillog az ablakon..." (Alexander Romanovich Belyaev Novels. Tales. Stories / Library of World Literature. M., Eksmo, 2008.)