Az utolsó ember Atlantiszról | |
---|---|
A könyv borítója 2001-ből. | |
Műfaj | Kalandregény |
Szerző | Alekszandr Beljajev |
Eredeti nyelv | orosz |
Az első megjelenés dátuma | 1925 |
![]() |
Az utolsó ember Atlantiszból Alekszandr Beljajev orosz sci-fi író fantasy - kalandregénye . A regény először 1925 -ben jelent meg a The World Pathfinder magazinban. A legendás Atlantisz sorsának szentelve .
Az ötletet a Párizsi Atlantiszi Tanulmányok Társaságától vettük át, az anyagot a társaság egyik szervezőjének, Roger Devigne -nek „Az eltűnt kontinens” című könyvéből kölcsönözték. Atlantisz, a világ egyhatoda" (1923) [1] .
A regény először 1925-ben jelent meg a The World Pathfinder -ben (5-8. szám). 1927-ben külön kiadás jelent meg (M.-L., ZiF, 1927).
A regény két részből áll. Az Atlantisz felfedezését leíró első rész (4 fejezet) eseményei korunkban játszódnak. A második rész (20 fejezet) Atlantisz egyik felfedezőjének, Larison professzornak a halála után talált kézirata, ahol szabad formában ábrázolja Atlantisz mindennapi életét és halálát.
Henry Solly New York-i gyártó és tőzsdeügynök agyvérzést szenved, és az orvosok azt tanácsolják neki, hogy vonuljon nyugdíjba. Egy ideig gyűjtöget, de aztán belebotlik egy Atlantiszról szóló könyvbe. Sulli izgatott lesz, hogy megtalálja ezt a legendás földet. Felszerel egy expedíciót tengeralattjárókkal az óceán fenekének felfedezésére. Sulli expedíciója eleinte nagy közérdeklődést ébreszt, de a sokéves keresgélés hiábavaló, az egykori gyáros pénze egyre fogy, ahogy a világhírű álmai is. Készen áll arra, hogy abbahagyja a keresést, de az expedíciós tag, Larison professzor levelei ismét felkeltik a világ érdeklődését a titokzatos föld iránt, és a világ számos országa által küldött egész flottilla segít. Hamarosan megtalálják Atlantiszt.
A meghódított országok vendégei és királyai összegyűltek, hogy a Nap ünnepén meglátogassák Atlantisz királyát, Guan-Atagueragant fővárosában, Poszeidóniszban. Mindenkit lenyűgöz az atlantisziak gazdagsága, katonai ereje és eredményei.
A tehetséges udvari művész rabszolga, Adishirna-Guanch reménytelen szerelmének Sel királylány iránti történetét a papok király elleni összeesküvése és a rabszolgák érlelődő felkelése fedi fel. Ezzel egy időben Atlantisz egyre erősödő remegést kezd tapasztalni.
A rabszolgák fellázadnak, a felkelés egyik vezetője Ata rabszolgába szerelmes Aksa-Guam papjának fia. A felkelés kezdeti sikerei és a Szent-hegy elfoglalása ellenére a rabszolgák sokáig nem tudnak ellenállni a környező helyőrségekből érkezett atlantiszi harcosoknak. Legyőznek és szétszóródnak, Ata meghal.
A főpap azonban bejelenti, hogy Atlantiszt küszöbön álló pusztulás fenyegeti, és felszólítja a királyt, hogy bocsásson meg a lázadóknak, és haladéktalanul kezdje meg a hajók építését az üdvösség érdekében. A hajógyárakban lázas sietséggel hajók ezrei épülnek. Atlantiszt földalatti lökések megrázzák, vulkánkitörés kezdődik. Az egyik flotta a király vezetésével távozik és eléri az afrikai partokat. Egy földi kataklizma kettévágja a szigetet, az óceán vize pedig a szakadékba zúdul, és elpusztítja Atlantiszt...
Aksa-Guam, a csodával határos módon életben maradt, egy hajón eléri az európai partokat, ahol vadakkal találkozik, és mesél nekik az aranykorról és a Boldogok szigetének csodálatosságáról.
(Larison professzor kézirata)
Alekszandr Beljajev művei | ||
---|---|---|
Regények |
| |
Mese |
| |
Wagner professzor találmányai | ||
történeteket |
| |
Forgatókönyv | Amikor kialszanak a lámpák |