Pozharsky, Jakov Oszipovics

Yakov Osipovich Pozharsky - orosz író , fordító és tanár a XIX .

Életrajz

1806-ban tartományi titkári rangban a pétervári tartományi gimnázium kerületi és plébániai iskoláinak tanára [3] [4] .

1819-ben az " Igor hadjáratának meséje " fordításáért az orosz irodalom szerelmeseinek szentpétervári szabad társaságának rendes tagjává választották , amelynek korábban is tagja volt [4] [5 ] ] .

1820-1822-ben. Ya. O. Pozharsky tanácsadóként dolgozott a mogiljovi főbíróság osztályán, 1824-1830-ban pedig kollégiumi értékelő és bírósági tanácsosként a vilnai Főbíróság I. osztályán, és adományozó volt. a jeruzsálemi Szent János rendé. Tagja volt az Irodalom-, Tudomány- és Művészetbarátok Társaságának is [6] [4] .

Nyugdíjba vonulása után Mogilevben élt, majd a Novgorod tartomány Kresztetszkij kerületében Jakov Oszipovics Pozsarszkij nyomtatásban jelent meg francia nyelvű fordítással a Szentpétervári „ A száműzetés tavasza ” című versének 3 dalában . 1812; ugyanabban az évben és ugyanott kiadta a „Példázat: szúnyogok, szamarak és egy ember” c. (Szentpétervár, 1812); majd - a "Napoleon Boston" (ügyetlen szatíra) című könyv (Szentpétervár, 1813; újranyomva: Russkaya Starina, 1891, 72. kötet, 470-471. o.) [7] [4] .

Miután 1813-ban megjelent Szentpéterváron „ Rövid orosz nyelvtan, amelyet ezred- és zászlóaljiskolákban adtak ki ”, Pozsarszkij jövőre szóról szóra újra kiadta, csak megváltoztatott címmel: „ Rövid orosz nyelvtan ” (Szentpétervár, 1814). , 2. kiadás - Szentpétervár, 1815, 3. kiadás - Szentpétervár, 1817, kiad. 4 - Szentpétervár, 1821); E könyv 3. kiadásával egyidőben kiadta az " Orosz nyelvtan a piiti szabályok kiegészítésével " című könyvét, amely hat kiadáson ment keresztül (Szentpétervár. 1817, 1830, 1838, 1842, 1845 és 1848) [8] [4] .

Emellett 1824-ben kiadta a „ Zsidó nyelvtan a szent nyelvet szeretők javára ” című könyvét (Szentpétervár), amelyet D. I. Lobanov-Rosztovszkij igazságügy-miniszternek szentelt, majd 1825-ben Vilna Kritika című könyvét publikálta a języka hebrayskiego przez Sebastyana Zukowskiego című könyv . Z przydatkiem czytania i tłumaczenia tegoż języka " (oroszul és lengyelül ) [9] [4] [10] .

Y. Pozharsky legfontosabb művének az „ Igor hadjáratáról szóló szó ” fordítását kell tekinteni, amelyet H. P. Rumjancev gróf költségén adott ki , „ Igor Szvjatoszlavics, az ország sajátos fejedelmének hadjáratáról szóló szó ” címmel . Novgorodi Szeverszkij, újrahangszerelve, hangjegyekkel ", Szentpétervár. 1819, 4° [11] [12] . Ez a fordítás sok ellentmondó kritikát váltott ki, amelyek közül a negatívak Shishkov, Ganka, Dobrovsky, Szaharov és másoké, Pozsarszkijt azonban az orosz irodalom szerelmeseinek szabad társasága [4] teljes jogú tagjává választották fordításáért .

Az " Orosz rokkant " (1819, M. 157, 158, 159, 160 és 161) Pozsarszkij munkásságát kritizálták, aki ugyanabban az évben a " Haza fia " című művében (LV. rész, 266. o.) 274. és 323. -327. és LVI. rész, 34-42. és 81-86. o.) „Válasz néhány, az Orosz Invalidban megjelent feljegyzésre” című könyvét tette közzé „ Igor Szvjatoszlavics meséje hadjáratáról” címmel megjelent könyvben, amelyet újra fordított. Yakov Pozharsky, hozzáadott jegyzetekkel . A " szlov " kutató E.V. Barsov talál néhány előnyt Pozharsky munkájában, és nagyon sok jó helyet [4] .

Pozharsky cikkei is ismertek: az „Óda az orosz hadsereghez” című áttekintése, amelyet M. E. Lobanov [13] adott ki 1813-ban , „Példa az ősi cseh dialektus és az ősi orosz dialektus hasonlóságára” („Az oktatás versenytársa” ”, 1819, II. rész , 223-225. o.), amelyből egyértelműen kiderül, hogy akkoriban N. P. Rumyantsov gróf megbízásából a „Kraledvorskaya kéziratot” fordította; valamint Pozsarszkij levele az orosz irodalom szerelmeseinek szabad társaságának, amelyben 30, Mogilev közelében talált ősi ezüstpénzt küldött a Társaságnak („A felvilágosodás versenytársa”, 1820, X. rész, 5. szám, 226-228. ) [14] .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Orosz életrajzi szótár / szerk. A. A. Polovcov , N. P. Chulkov , N. D. Csecsulin , V. V. Musselius , M. G. Kurdyumov , F. A. Vitberg , I. A. Kubasov , S. A. Adrianov , B. L. Modzalevszkij , E. S. Shumigorsky - Szentpétervár , M. .
2. ↑ Pozharsky, Yakov Osipovich // Orosz életrajzi szótár / szerk. A. A. Polovcov – Szentpétervár. : 1905. - T. 14. - S. 255-257.
3. ↑ A. S. Shishkov, Berlin jegyzetei. 1870, II. rész, 374. o. stb.
4. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 B. M—ég. Pozharsky, Yakov Osipovich // Orosz életrajzi szótár  : 25 kötetben. - Szentpétervár. - M. , 1896-1918.
5. ↑ E. V. Barsov. Néhány szó Igor ezredéről, mint Kijev Druzhinnaja Rus művészeti emlékművéről, I. és II. kötet, M. 1887, az index szerint.
6. ↑ Berezin-Shiryaev Ya. F. Bibliográfiai anyagok, könyv. VII, Szentpétervár. 1868, 55. oldal
7. ↑ V. A. Polovcov. Az oroszországi nyelvtani tevékenység rövid krónikája, Szentpétervár. 1847, 38. és 58. o
8. ↑ A Birodalmi Nyilvános Könyvtár kártyakatalógusa
9. ↑ Havi könyvek: 1821, II. rész, 449. o., 1823, II. rész, 357. o., 1825, II. rész, 339. o., 1828, II. rész, 431. o., 1829, II. rész, 454. és 1830. , II. rész, 339. o
10. ↑ V. A. Frantsev . Esszék a cseh reneszánsz történetéről, Varsó. 1902.
11. ↑ Pozharsky, Yakov Osipovich // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótár  : 86 kötetben (82 kötet és 4 további). - Szentpétervár. , 1890-1907.
12. ↑ Levelezés gr. N. P. Rumyantsova és A. F. Malinovsky. M. 1882, 123. o
13. ↑ „Démokritosz” 1815, II. rész, könyv. 4, 18-25
14. ↑ Az Orosz Tanszéken olvasott cikkgyűjtemény. a Birodalmi Tudományos Akadémia nyelve és irodalom, V. kötet, I. szám, 177. és 200. o.

Irodalom

• Modzalevsky B. L. Pozharsky , Yakov Osipovich // Orosz életrajzi szótár  : 25 kötetben. - Szentpétervár. - M. , 1896-1918.
  • Kurganovich V. Történelmi jegyzet a második szentpétervári gimnázium 75. évfordulójáról, I. rész Szentpétervár. 1880, 19., 128. o
  • Sovremennik 1848, IX. kötet, 124. o.
  • "Az ókori és újkori irodalom folyóirata" 1819, 9., 10. és 11. sz.

Szótárak és enciklopédiák	Brockhaus és Efron Orosz életrajz