Peresopnytsia evangélium

A Peresopnitsky-evangélium  a 16. századi művészet kézzel írott emlékműve, amely a nyugati orosz nyelv egyik változatán készült .

Létrehozás

Az evangéliumot 1556-1561 között Mihail Vasziljevics főpap fia és a Prechistensky kolostor archimandrita , Gergely alkotta meg, aki elkezdett dolgozni a faluban. Palota (ma Khmelnickij régió , Ukrajna), és Peresopnyicában (ma Rivne régió , Ukrajna) fejeződött be. A könyvet Anasztázia Zaslavszkaja hercegnő (ur. Golshanskaya ) rendelte meg.

Történelem

A Peresopnicja evangéliumot évszázadok óta használják. Listák készültek belőle, amelyek a 16. századi Volyn és Litkovsky evangéliumok néven ismertek. A könyv borítóját legalább háromszor cserélték. A könyv különböző helyein több nyelvű feljegyzések találhatók, amelyek különböző korokhoz tartoznak. Az első oldalakon Ivan Mazepa hetman által készített dedikációs felirat az evangélium perejaszlavli püspöknek való átadásáról szól. Lehetséges, hogy miután a Peresopnitsa kolostor 1603-ban jezsuita kollégiummá vált , az evangéliumot az ortodox papok kivitték onnan, és sokáig utaztak. A 17. és a 19. század között a könyv helyéről nem igazán tudtak semmit, de mindvégig hatalmas lakattal lezárt ládákban volt, amelyek a perejaszlavi sekrestye könyvtárában álltak, és fölösleges holmikkal telinek tartották. Az evangéliumot a 19. század első felében fedezte fel Osip Bodyansky , aki később híres filológus lett, amikor véletlenül betörte egy láda fedelét. Az Evangélium egy fenséges könyv, 9 kg 300 g súlyú, 482 lapból áll, késői oklevélben , pergamenre írva , 380 × 240 mm formátumban. A kézirat gazdagon díszített, rendkívül művészi többszínű fejdíszekkel és miniatúrákkal díszített.

Jelenleg az Országos Könyvtár Kézirattudományi Intézetében található . V. I. Vernadsky NAS Ukrajna .

A Pereszopnicja evangélium Ukrajna szellemi emlékműve és nemzeti jelképe, amelyen Ukrajna elnökei , megkezdve kötelességük teljesítését, esküt tesznek az ukrán népnek [1] [2] .

Fax kiadás

2001- ben az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Ukrán Nyelvi Intézete elkészítette az Evangélium fakszimile kiadását tudományos feldolgozással - rendelés, kutatás, szómutatókkal. A könyv teljes példányszáma 500 példány volt. A megjelent könyv 700 oldalából az átírt szöveg 270-et foglal el, a fennmaradó oldalakat a kutatásnak szenteljük. A kutatók speciális rendszert fejlesztettek ki a hordozható betűk, különféle diakritikus és szintaktikai jelek átvitelére, a megfelelő szavak olvasására.

Az evangélium második fakszimile kiadását 2008-ban az ukrán ortodox egyház (Moszkvai Patriarchátus) , az ADEF-Ukraine kiadó készítette el. Példányszám - 1000 példány [3] [4] .

2010. november 9- én , az ukrán írás és nyelv napján, az "ADEF-Ukraine" ( Bucha ) kiadó termelési komplexumában ünnepélyes légkörben kinyomtatták a "Peresopnytsia Gospel" című kiadvány 1. oldalát. Eredet és modernitás” (teljes terjedelem - több mint 1800 oldal; példányszám - 200 példány). A könyv művészien ötvözi az eredeti szövegek kicsinyített képeit, kiegészítve az átírással és a modern ukrán nyelvvel [5] .

2011. május 28- án a „Könyvarzenál” nemzetközi fesztivál keretében bemutatták a „Peresopnicja Gospel” című kiadványt. Eredet és modernitás” – a Peresopnitsa evangélium modern ukrán nyelvű fordítása, amelyet az ADEF-Ukraine kiadó adott ki.

• Márk evangéliumának kezdete (129. o.)

• Lukács evangéliuma (291. o.)

Filmográfia

2006-ban Kijevben az ukrán kulturális minisztérium megrendelésére a „KÖNYV” című dokumentumfilmet forgattak a Peresopnitsa evangélium létrejöttének történetéről. Írta és rendezte: Vjacseszlav Prokopenko [6] .

Lásd még

• Zsitomiri evangélium

Jegyzetek

1. ↑ Peresopnicja evangélium: Egy könyv, amely elmeséli a saját történetét . Kijev kolostorai és templomai. Letöltve: 2019. május 19. Az eredetiből archiválva : 2020. november 1. (Orosz)
2. ↑ Bilokin S. I. Biblia fordítása ukrán nyelvre  // Ukrajna történetének enciklopédiája  : 10 kötetben: [ ukr. ]  / szerkesztőbizottság: V. A. Smolіy (vezető) és in. ; Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Ukrajna Történeti Intézete . - K .  : Naukova Dumka , 2003. - T. 1: A - B. - 688 p. : il. — ISBN 966-00-0734-5 .
3. ↑ Maxim Sidorenko . A Peresopnicja evangélium fakszimiléjét bemutatták a főváros közelében (hozzáférhetetlen link) . Letöltve: 2012. november 22. Az eredetiből archiválva : 2011. október 8.. (határozatlan) 
4. ↑ Vasyl Glinchak. Eskükönyv. Peresopnytska Evangeliy - a házban és a házban (elérhetetlen link) . Letöltve: 2012. november 22. Az eredetiből archiválva : 2010. február 16.. (határozatlan) 
5. ↑ Bucha város honlapja . Letöltve: 2012. november 22. Az eredetiből archiválva : 2013. január 28.. (határozatlan)
6. ↑ V. Prokopenko. Könyv . Letöltve: 2019. május 19. Az eredetiből archiválva : 2019. október 9.. (határozatlan)

Linkek

• Chepiga I.P. Peresopnytsky Evangeliya 1556-1561. Nyomon követés. Átírt szöveg. Slovokazhchik  / Chepiga I.P., Nimchuk V.V., Gnatenko L.A. - 2001.
• A Wikimedia Commons rendelkezik a Peresopnytsia Gospelhez kapcsolódó médiával
• Peresopnytsia evangélium
• Peresopnicja evangélium az ukrán ortodox egyház és az ukrán nép történetében
• Közoktatásügyi Minisztérium folyóirata. 1838. április 392-404