Az anyanyelv a szociolingvisztika és az etnológia egyik legfontosabb fogalma , amely mára interdiszciplináris státuszra tett szert [1] . Sok más "természetes" fogalomhoz hasonlóan a tudományban az "anyanyelv" fogalmát is különböző módon formalizálják, attól függően, hogy a prototipikus "anyanyelv" melyik jellemzője kerül előtérbe. A nyelvet "natívként" definiáló kritériumok között általában a következőket nevezik:
Egy meglehetősen elterjedt felfogás szerint (V. I. Belikov és L. P. Krysin, D. Kristal) az anyanyelv az a nyelv , amelyet az ember kisgyermekkorától kezdve, speciális képzés nélkül, a megfelelő nyelvi környezetben („első nyelv”) tanul [5]. . Egy gyermek többé-kevésbé több nyelvet tanulhat már kora gyermekkorától kezdve, ebben az esetben két vagy több anyanyelve is lehet. A gyógypedagógiai oktatás során vagy idősebb korban nyelvi környezetben elsajátított nyelvet " második nyelvnek " nevezik (lehet több is) [6] .
Számos szerző azonban különbséget tesz az anyanyelv és az anyanyelv között, utalva azokra az esetekre, amikor az ember anyanyelve kihalóban van , és a párhuzamosan vagy később tanult nyelv előtérbe kerül [7] . N. B. Vakhtin és E. V. Golovko külön kiemeli, hogy „az anyanyelv nem feltétlenül anyanyelv, nem feltétlenül az anyanyelv az első” [8] .
Nem tudott jól oroszul,
nem olvasta folyóiratainkat,
és nehezen fejezte ki magát
anyanyelvén,
tehát franciául írt... [9]
Egy másik felfogás szerint az anyanyelvet azzal a nyelvvel azonosítják, amelyen az ember további önuralom nélkül gondolkodik, amelynek segítségével könnyen és természetesen kifejezi gondolatait szóban és írásban [1] , és amelyet az ember „tulajdonos. a legnagyobb mélységgel és teljességgel, amelyben könnyebb, gyorsabban és könnyebben gondolkodik, ami számára a gondolkodás és a nyelvi kommunikáció legismertebb és legkényelmesebb kifejezési formája” [4] (a fő vagy funkcionálisan első nyelv).
Ezzel szemben számos szerző úgy véli, hogy az anyanyelv és funkcionálisan az első nyelv fogalma nem ekvivalens [10] . A szociolingvisztikai munkákban az „anyanyelv” fogalmának harmadik felek általi egyik-másik kompetencia alapján történő azonosításának hiányosságait hangsúlyozzák, hiszen nem ritka, hogy a kétnyelvűek egy-egy nyelvet jobban tudnak (például ha tanultak). benne), de erősebb affektív kötődést érez egy másik iránt, ami natívnak tekinthető [7] .
A harmadik fogalom szerint az anyanyelv annak a népnek vagy etnikai csoportnak a nyelve, amelyhez az ember tartozik, az a nyelv, amely összeköti az előző generációkkal, azok szellemi elsajátításaival, és az etnikai és nemzeti önazonosítás alapjául szolgál . ] [10] [11] [12] [13 ] .
Az "anyanyelv" kifejezés etnikai értelmezését számos orosz szerző elutasítja. Tehát V. I. Belikov és L. P. Krysin megkülönbözteti az anyanyelv fogalmát ettől a fogalomtól, az utóbbit az „etnikai nyelv” kifejezéssel jelölve [5] . Az anyanyelv megfelelhet a nemzetiségnek, de nem eshet egybe vele (gyakran előforduló jelenség, különösen a 20-21. századra jellemző globális migrációs folyamatokkal összefüggésben).
Hogy felhívja a figyelmet a nyelvi sokszínűség megőrzésének problémájára, az UNESCO létrehozta az anyanyelv nemzetközi napját .
Szótárak és enciklopédiák | |
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |
|