| Alkonyattól hajnalig | |
|---|---|
| Műfaj | dokumentumfilmes történet |
| Szerző | Natalia Kravcova |
| Eredeti nyelv | orosz |
| írás dátuma | az 1960-as években |
| Az első megjelenés dátuma | 1967 |
| Kiadó | " Znamya " magazin |
Alkonyattól hajnalig Natalja Kravcova dokumentumfilmje és fikciós története a 46. éjszakai bombázórepülőezred női pilótáiról .
Először 1967-ben jelent meg a Znamya folyóiratban Kravtsova vezetéknéven, amely senkinek nem mond semmit a szerzőről, de egy rövid szerkesztői megjegyzéssel, amely nem igényel magyarázatot: „ Leánykori neve Meklin. Natasha Mecklin. És most természetesen eszébe jutott ez a név is ” [1] .
1979-ben a történet a szerző gyűjteményének részeként megkapta a Szovjetunió állami kitüntetését - Alexander Fadeev ezüstéremmel .
A történet novellákból áll a 46. Taman Gárda Női Repülőezred pilótáiról : a Nagy Honvédő Háború idején U-2- es gépeken éjszakai repülve bombázták a nácikat Ukrajnában, Észak-Kaukázusban, a Krím-félszigeten, Fehéroroszországban, Lengyelországban és Németországban.
A történet 1941 októberében kezdődik a kocsikba való berakodással a moszkvai Kazanszkij pályaudvaron , amelyhez már közeledett az ellenség. De a lányok nem evakuálnak, nem A kiképző ezredet, amelyet tréfásan " Dunkin ezredként" emlegetnek, Engelsbe küldik tanulni . Hajvágás - "és a csizma finoman rálépett a lány hajszőnyegére." Az eskü letétele 1941. november 7- én. És szigorú menetrend:
- Mászik! A kísérő felkapcsolja a villanyt. Kora - fél hét. Nem akarok felkelni. Miért változik meg ez az ember, egy hétköznapi, normális ember, amint szolgálatba áll? Eljön a sorom - és én is elzárkózott tekintettel, fémes hangon kiáltom majd: „Kelj fel!”, „Tornázni!”. Most kezd kivilágosodni. A száraz hó ropog a láb alatt. … Talán a háború nem igaz? Tényleg nincs semmi? De akkor miért " morze kód "? És egy vizes kabát gallérral, ami fájdalmasan dörzsöli a nyakam?
- a "Menjünk háborúba" című regénybőlA Morse-kód tanítójáról , egy fiatal Petya hadnagyról, aki szégyelli a lányos nézeteket, és hihetetlenül magas jelátviteli sebességet biztosít számukra. És amikor ravaszságból maguknak veszik az üzenet egy részét, és megfejtik: „ Minden lány jól dolgozott, jól sikerült. Ezért megcsókollak. Baráti üdvözlettel. Petya , Petya elpirul, és lángoló fülekkel távozik, és előre felveszi a kalapját.
A dicső foltos korcsról , Druzskáról, aki hűségesen várta a lányokat az órákról a hidegben, és akiket etettek. És hogyan „elárulta” Druzhok szeretett Nadya Komogorcevát, aki gyakran titokban játszott vele, megérezte az idegent és ugatást a sráccal való találkozás pillanatában - igazi vészhelyzet egy női szálló számára.
Bűnösnek érezte magát, nagyon bűnösnek érezte magát. Igen, persze... Háború folyik, és ott, a fronton emberek halnak meg. És ilyenkor nem szabad arra gondolni, hogy kimenjen a fiúkkal. Ez igaz. De mindegy... mindegy... Annyira szép mosolya van annak a fiatal hadnagynak, a honfitársának... Na, mi van!.. És harcolni is fogunk. Hamarosan az élre...
Nadia soha nem jutott el a frontra. Nem sikerült. Egy sötét éjszakán egy gyakorlórepülőtér területén egy kanyarban a gép egy spirálba csapódott és a földbe csapódott... [K 1]
Első bevetéséről pilótaként Zsenya navigátorral ("Egy kis folyó..." novella). Arról, hogy a parancsnokság, fokozatosan bevezetve az ezredet az első bevetések harci helyzetébe, gyengén megerősített célokat adott, de Lyuba , eltérve az iránytól, az igazi célpontot választotta magának - a vasúti csomópontot.
Körülbelül az egyetlen eset, amikor a vidám és soha el nem csüggedt Yulkát csendesen és elgondolkodva látták ("Yulka" novella).
Az első veszteségekről. Mivel az Olkhovskaya - Tarasova repülőgép nem tért vissza , és csak 20 évvel később vált ismertté a pilóták sorsa, testük a miénk volt, és csak 1965-ben temették el. Arról, hogyan halt meg Dusya - a Szovjetunió első hőse az ezredben ("Megölték a célponton" című novella).
Galina Dokutovics talizmánjáról - egy babáról. Nem hitt a talizmánokban és egyebekben, de elvette a babát egyszerűen azért, mert Efimych, a szomszédos bostoni osztag parancsnoka ajándékozta , akivel a kórházban találkozott. Miután baba nélkül felszállt, nem tért vissza a 74. bevetésről ("Talisman" novella).
Arról, hogy a földbe temetett aknák is félelmetesek az égen: eltalálták, leszálláskor ejtőernyővel kiugrottak, a harmadik század 630 bevetést végrehajtó parancsnokát, Lyolya Sanfirovát egy gyalogsági aknára robbantották ( novella „Vigyázat: aknák vannak!”).
Natasha Meklin három novellát szentelt navigátorának, a 18 éves Nina Reutskajának, aki elképesztő hétköznapi higgadtsággal érzékelte a reménytelen helyzeteket, és úgy tűnt, „ mintha csak ezt csinálná ”, hogy nap mint nap lehetetlen feladatokat hajt végre. , anélkül, hogy észrevette volna, hogy a szerencse határain túl dolgozik:
Nagyon fiatal és nagyon spontán, csillogó szemében jóindulatú, bizalomteljes kifejezés. A gyengédség érzését váltotta ki, ami általában a gyerekek iránt érezhető. Először úgy tűnt számomra, hogy Nina egyszerűen nem érti, hogy gonosz, veszély, szerencsétlenség létezik a világon. ... Valamiért nagyon hitt bennem, a repülési képességeimben. Jómagam messze nem bíztam a képességeimben. ... A felhők között mászó világos foltok jelezték, hogy a német vetítők megpróbálták megszerezni a gépünket. De most itt az ideje lemenni.
– Szóval bombáznunk kell a felhők alatt? Ninochka megkérdezte: „Natasa, nézd, micsoda hold! Tökéletesen látni fogunk mindent a földön!
– És a földről is tökéletesen látnak minket – tettem hozzá.
Sötét gondolatok ritkán jártak navigátorom fejében. És ha megtennék, akkor nagyon rövid ideig. Egy perccel később, mintha mi sem történt volna, vidám dalt dúdolt az orra alatt, megfeledkezve a holdról, a felhőkről és a légelhárító ágyúkról. Nina nagyon fiatal navigátor. Még nincs elég tapasztalata ahhoz, hogy felismerje a veszélyt ott, ahol nem számít rá. És általában a világon minden rózsaszínűnek tűnik, ezért gyakran csalódnom kell benne.
A parancsnok felelősségéről - amikor a kórházba szállított sebesült századparancsnok helyett kell döntést hozni, és nehéz meghozni a döntést: embereket kell küldeni az ellenséges védelem " Kék vonal " felderítésére. - " amiről kiderült, hogy egyáltalán nem kék. Sikeresen nevezhető tüzesnek "a légvédelmi tűzfegyverek röplabdaiból". [K 2]
Egy dombon fekszünk, Ira és én. A sztyeppei füvek keserű illatúak. Innen látszik a falu széle, ahol a kertekben repülők lapulnak. mozdulatlanul fekszem le. Fehér felhők úsznak az égen, mint jégtáblák a folyón. hallgatunk. Nem látom Irát, de úgy érzem, hogy nyugtalan. Ira, Irinka, Irinochka! Tudom, miért izgulsz a repülés miatt. Embereket kell küldenünk harci küldetésre. És nem könnyű. Főleg neked a puha, finom természeteddel. És különösen most, amikor az ezred szinte minden este veszített.
Ira összegyűjtött minket, részletesen elmagyarázta a feladatot és az útvonalat. Aztán elhallgatott.
- A felderítők repülnek: én és... - nézett rám - Natasha.
Magamban mosolyogva azt hittem, csak kényelmetlen, ha valaki mást küld! Persze nem számolom.
A moziról és a zenéről. Miközben a két lábtöréssel kórházba került Khivaz Dospanova ott nézte a „ Két katona ” című filmet, és visszatérve az ezredhez , folyamatosan énekelve mesélte mindenkinek, milyen jól hangzik ott a „ Dark Night ” című dal. . És mintha egy feladatról tért volna vissza, fáradtan, titokban sírva fakadt lábai fájdalmától, amit bár meggyógyítottak, de nagyon fájtak, azonnal megváltozott, amikor megtudta, hogy ezt a filmet a klubban vetítik, és magával hurcolta. barátai a klubba ("Sötét éjszaka" novella).
Az időjárásról: mint a ködben Szevasztopol mellett Dina Nikulina meteorológiai felderítése után , a légi hadosztály hat ezredéből csak egy nő dolgozott nem repülő időben ("Nem repülő időben lehetséges").
Az időjárást is elmeséli a Klava-janról és 1945 márciusi haváról szóló novella:
Havazik. Sok óra telt el. Nagy, nehéz pelyhek hullanak a földre. ... Olyan szelíd, pihe, ez a fehér hó... De gyűlölettel nézek rá. Az irritáció elmúlik, ha felnéz a hópelyhekre. Egyszerű táncban pörögve könnyedén és vidáman rohannak le, nem gondolva arra, mi vár rájuk odalent. Mindegy... Szórakoznak, forognak-pörögnek... Rájuk nézek, és elmúlnak a zavaró gondolatok. Az éjszaka folyamán törölték a járatokat. Lebombáztuk Gdynia kikötőjét , és hirtelen havazni kezdett. Eleinte gyenge. Sokaknak sikerült a repülőterükre repülniük. Aztán sűrűn, sűrűn öntött. Négy repülőgép nem tért vissza.
- a "Hó" című regénybőlHogyan sétáltak bogyókért a frontzónában – egy érdekes eset Anya Jelenináról , aki epret szedve elragadtatott és a repülőtérről az erdőbe költözött, és saját szovjet katonái „fogságba” ejtették. nem hiszi el, hogy egy fiatal 21 éves lány, de kinézetre úgy általában a lány pilóta, parancshordozó, őrkapitány, az ezred vezérkari főnök-helyettese ("Második fehérorosz" novella).
Arról, hogy a háború utolsó napjaiban, amikor Berlint már elfoglalták, és az ezred a közelben, Brunn városában állomásozott, a lányok, akik négy éve repültek éjszaka, szó nélkül tértek vissza küldetésről, úgy döntött , hogy kissé letér a megadott útvonalról. Természetesen Berlin irányába. Nagyon érdekes felülről nézni Berlint. Boldog. és még a Reichstag fölött is átrepült.
A történet 1945. május 9-én ér véget :
… Ezen a napon ruhákat veszünk fel. Igaz, egyenruha, vállpántos. És cipő. Nem csizmát, hanem egyedi gyártású cipőt. Autóval hozták be. Teljes test – válassz! Igazi cipő, barna, közepes sarkú... Persze nem olyan dögös, de mégis cipő. Hiszen a háborúnak vége! Megjött a győzelem.
- novella "Megjött a győzelem!"A történetet először 1967-ben tették közzé a Znamya folyóirat 9-11.
A könyv az írónő irodalmi debütálása lett, bár még a fronton kezdett verseket írni, a 4. század parancsnoka, M. P. Csecsnyeva emlékirataiban [2] megjegyezte, hogy nem repülő időben Natasa más lányokkal ellentétben nem járt. , de koncentrált, majd írt, időnként dühös pillantást vetve azokra, akik közbeszóltak és kigúnyolták.
A könyv címe egyértelműen utal a 46. repülőezred munkájának éjszakai jellegére. A név szavait Natasha Meklin „U-2” című, a repülőgépnek szentelt költeménye tartalmazza , amelyet az Ogonyok folyóiratban 1943-ban [3] tettek közzé , és Irina Dryagina [4] szerint Natasha Meklin hadnagy írt a 1942 őszén a repülőtéren a két bevetés közötti szünetben, valamint az ezred „Gárdamenetének” szövegében, amelyet Mecklin 1944-ben komponált [2] :
Legyőzzük az ellenséget alkonyattól hajnalig, Könyörületet nem ismerve, pihenés és alvás nélkül.
Télen bombázzuk, nyáron bombázzuk. És akkor fejezzük be, ha jön a tavasz.
A fasiszta barom nem kerülheti el a megtorlást. Egyikünk sem ismeri a fáradtságot,
Alkonyattól hajnalig verjük az ellenséget... A csatában őrző-lányok nem hagynak cserben.
A történet a 60-as években íródott, miközben Kravcova az A. M. Gorkij Irodalmi Intézet levelező tagozatán tanult, ahol Lev Kassil kreatív szemináriumán tanult .
A jövőben Kravtsova, miután már több könyvet kiadott , 1972 -ben felvételt nyert a Szovjetunió Íróinak Szövetségébe , emlékeztetett arra, hogy az első könyv nagyon nehéz volt számára:
De talán a legnehezebb számomra az anyagválasztás. Végtére is, olyan sok dolog volt - mind hősies, mind tragikus és vicces, amelyek nélkül lehetetlen megbízhatóan elképzelni az életünket.
- Natalia Kravtsova, interjú a "Könyvek világában" magazinnal, 1983 [5]A történet több mint 10 kiadáson ment keresztül, külföldön is megjelent (NDK, Lengyelország, Észtország).
A könyvből külön is megjelentek a novellák: például a "Yulka" című novella 1964-ben jelent meg a "Spark" folyóiratban [6] , a "Célpont - Bagerovo" című novella pedig külön kiskönyvként jelent meg ben. 1995 az "50 éves a nagy győzelem" sorozatban [7] .
1979-ben a "Alkonyattól hajnalig" című történet Natalja Kravcova két további történetével együtt szerepelt: "Gyere vissza a repülésből!" és a "Kórházi Kamara" összeállította a "Gyere vissza a repülésből!" című gyűjteményt, amely 1980-ban megkapta a Szovjetunió állami kitüntetését - Alexander Fadeev ezüstéremmel .
A történet pozitív kritikákat kapott. A történet megjelenését a Nagy Szovjet Enciklopédia 1968 -as évkönyvének „Kulturális élet” részében jegyezték fel [8] .
A kritika megjegyezte, hogy a történetet hitelesen, az elesett bajtársak emléke és az élő barátok iránti nagy felelősségtudattal írták meg, a szerző nem simítja el a háború súlyosságát és mindazt, ami ezzel kapcsolatos, hanem a barátairól írt - gyöngédséggel és szeretettel [9] , meghatóan, és apró lírai kitérők és tájvázlatok „rendkívül líraiak” [10] – „különösen megnyilvánult bennük a könyv írójának fiatalságának és nőiességének varázsa” [11] .
A könyvet alkotó novellák szokatlanul líraiak. A szerző háborús eseményekről alkotott víziójának eredetisége, az átéltek lélektani hitelessége, a művész éles szemével megragadott frontélet lakonikus részletei, a kapcsolatok árnyalatai felkeltik a figyelmet. A női pilóták mindennapi, drámai, élvonalbeli életét ábrázolva, akik számára az ellenséges reflektorok és lövedékek vakító sugaraival csíkozott szülőföldjük halálossá vált, Natalja Kravcova nemcsak harci epizódokat elevenít fel, de feltárja a világ gazdagságát is. barátai belső világa, akikkel szárnyról szárnyra nehéz katonai utakon ment keresztül Berlinbe.
- Irodalmi kritikus, a " Kelet csillaga " folyóirat főszerkesztője Georgij Petrovics Vlagyimir [12]A kritikusok figyelmét a történet pszichológiai természete is felkeltette:
Natalja Kravcova, úgymond, belülről közelítette meg témájának tudósítását. Pszichológiailag hitelesen mesél barátai lelkiállapotáról, túlzás nélkül, de titkolózás nélkül is. Ez volt! Elszomorodtak a felvágott fonatok miatt, majd vérezve szálltak le repülőtereiken repeszek által megölt gépeken. Előttünk a történetben pilóták, rövid, sajnos a legtöbb esetben életútjuk.
- Grigorij Abramovics Brovman [13]
A könyvet az éber szemlélet (a szerző számos megható és mulatságos apróságra emlékszik vissza a frontvonalban), az elbeszélés hangvételének őszintesége és természetessége, az olvasóba vetett bizalom jellemzi, akinek elmondható a tragikus igazság a háborúról. . N. Kravcova története lehetővé teszi, hogy megértsük a fasizmus elleni csatát megnyerő generáció pszichológiáját és szellemi életét.
- Zoya Dmitrievna Koroza, a "Children's Literature" kiadó bibliográfusa [14]Mark Lazarevics Gallai [15] [16] tesztpilóta nagyra értékelte a történetet , kiemelve a híres repülőezredről szóló rengeteg irodalom közül, és megjegyezte, hogy „ Kravcovának joga van minderről beszélni ” – írta őszintén. elvi álláspont - a külsővel szembeni ellenséges és hivalkodó, és nem annyira tényekről, mint inkább a háborúban lévő ember pszichológiájáról írt, hogy egy-két rövid mondatban elmondhatja a másodlagosnak tűnő dolgokról, amelyek hirtelen megállásra késztetik az olvasót:
Kravcova tudja, hogyan adjon meg egy olyan részletet, amely magánjellegűnek tűnik, de sokatmondó, kontrasztos, lélektanilag nehezen megmagyarázható, de életbevágóan igaz: „Nagyon fáradtak vagyunk, ezért mindketten hallgatunk, Ira és én. Az éjszaka folyamán hat bevetést végeztünk, és jó munkát végeztünk.” Ezt egyébként amolyan bevezetőnek mondják. De nehéz elmennem e kifejezés mellett. Van fogalma az olvasónak, mi az a hat bevetés? Mi az, hogy legalább egy repülés?!
- Mark Lazarevics Gallay tesztpilótaA történet, nem számítva az egyes novellák publikációit, mintegy 1 millió példányban jelent meg:
2005-ben jelent meg I. Rakobolszkaja és N. Kravcova „Éjszakai boszorkányoknak hívtak bennünket” című könyve; ennek a könyvnek a második része, szerzője N. Kravcova és "Három év légvédelmi tűz alatt" címmel a "Alkonyattól hajnalig" című történet rövidített változata a 46. repülőezred pilótáinak emlékirataiból származó betétekkel. [17] .