| Franz Camille Overbeck | |
|---|---|
| német Franz Overbeck | |
| Születési dátum | 1837. november 16. [1] [2] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1905. június 26. [1] (67 évesen) |
| A halál helye | |
| Állampolgárság (állampolgárság) | |
| Foglalkozása | író , teológus , egyetemi oktató , filozófiatörténész , vallástörténész |
| A művek nyelve | Deutsch |
| Díjak | a St. Andrews Egyetem tiszteletbeli doktora [d] |
| Autogram | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Franz Camille Overbeck ( németül: Franz Camille Overbeck ; Szentpétervár , 1837. november 16. – Bázel , 1905. június 26. ) német protestáns teológus, tanár, spirituális író és egyháztörténész. Friedrich Nietzsche barátjaként ismert .
Anyja francia származású orosz, apja német-brit kereskedő. Jó oktatást kapott otthon: először Szentpéterváron , majd 1846-tól 1848-ig Párizsban , 1850-től Drezdában . Már fiatal korában elsajátította az összes főbb európai nyelvet. 1856 és 1864 között Lipcsében , Göttingenben , Berlinben és Jénában tanult protestáns teológiát .
1859-ben doktorált, 1864-ben habilitálták, ezt követően Jénában kezdett tanítani privatdozenti rangban.
1870-ben az Újszövetség és a korai egyháztörténet professzora lett a bázeli egyetemen , 1875-től Friedrich Nietzschével élt ugyanabban a házban, aki ugyanabban az intézményben tanított filológiát, és barátságot kötött vele; ez a barátság Nietzsche haláláig tartott. 1876-ban megnősült, egy évig a bázeli egyetem rektora volt. 1897-ben címzetes tanári címet kapott, ekkorra már komoly egészségügyi problémái voltak. 1903-ban a St. Andrews -i Egyetem díszdoktora címet kapott ; két évvel később halt meg többszörös szervi elégtelenségben.
Teológusként az egyház világi történetének megírására és a hit és a tudománnyal való összeegyeztetésére törekedett. Fő művei: Ueber die Christlichkeit unserer heutigen Teologie (Lipcse, 1873), Studien zur Geschichte der alten Kirche (Chemnitz, 1875, I. szám), Ueber die Auffassung des Streits des Paulus mit Petrus in Antiochien "(Ba den Kirchen, vätern 18" ), "Zur Geschichte des Kanons" (Chemnitz, 1880), "Die Anfänge der Kirchengeschichtschreibung" (Basel, 1893) [3] .