Nikulin, Lev Veniaminovics

Lev Veniaminovics Nikulin
Születési név Lev Veniaminovics Olkenitsky
Születési dátum 8 (20) 1891. május( 1891-05-20 )
Születési hely Zhitomir ,
Volyn kormányzóság ,
Orosz Birodalom
Halál dátuma 1967. március 9. (75 évesen)( 1967-03-09 )
A halál helye Moszkva , Szovjetunió
Állampolgárság (állampolgárság)
Foglalkozása regényíró , drámaíró , újságíró , haditudósító
Irány szocialista realizmus
Műfaj regény , esszé , színdarab
A művek nyelve orosz
Díjak
Sztálin-díj – 1952
Díjak
A Munka Vörös Zászlójának Rendje A Becsületrend rendje „Moszkva védelméért” kitüntetés
"A Németország felett aratott győzelemért az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban" érem. SU Medal For Bátor munkáért a Nagy Honvédő Háborúban 1941-1945 ribbon.svg
SU-érem Moszkva 800. évfordulója alkalmából ribbon.svg SU Medal Húsz év győzelem a Nagy Honvédő Háborúban 1941-1945 ribbon.svg
A Lib.ru webhelyen működik

Lev Veniaminovics Nikulin (valódi neve - Olkenitsky ; 1891. május 8. (20.) , Zsitomir - 1967. március 9. , Moszkva ) - orosz szovjet író, költő és drámaíró, újságíró, haditudósító. Harmadfokú Sztálin-díjas ( 1952).

Életrajz

1891. május 8-án ( május 20-án ) született Zsitomirban (ma Ukrajna ) Veniamin Ivanovics Olkenickij (művésznév: Nikulin, 1866-1953) színész és vállalkozó családjában, egy 1894-ben evangélikus vallásra keresztelt zsidó és felesége, Sabina Rosenthal . 1] [2 ] [3] . 1910 - ben végzett egy kereskedelmi iskolában Odesszában . Azóta irodalmi tevékenységet folytat. Verseket, szatirikus jegyzeteket és feuilletonokat publikált az odesszai sajtóban. 1910-1911 között a Sorbonne -on , 1912-1918-ban a Moszkvai Kereskedelmi Intézetben tanult. A korai verseket első gyűjteményében, Angelica Safyanova története és versei (1918) egyesítette, a második gyűjtemény, a Stradivarius (1919) pedig a politikai szatírának volt szentelve. Barátságában állt A. N. Vertinskyvel , akinek a "Return" és a "You are away to distanded lands" című dalok szavait írta.

1919 - ben Ukrajna sajtóirodáján és a KVO agitációs és oktatási osztályán dolgozott . 1919-1921 között a Balti Flotta Politikai Igazgatósága politikai oktatási osztályának vezetője volt . Politikai munkásként részt vett a kronstadti felkelés leverésében . 1921-1922 között a szovjet meghatalmazott misszió sajtóirodáját vezette, majd a kabuli főkonzulátus titkára volt . 1933-1938-ban a Pravda szerkesztőségében dolgozott . 1927-ben részt vett a " Big Fires " című kollektív regényben, amely a "Spark" magazinban jelent meg . A Sztálin-csatorna (1934) című könyv egyik szerzője . A " Becsület " (1938) film forgatókönyvírója . 1933-ban jelent meg egy önéletrajzinak tekinthető nagy könyv "Idő, tér, mozgás". 1940 óta az SZKP tagja [4] .

Különböző frontokon haditudósítóként élte át a háborút , katonai levelezést nyomtatott az Izvesztyija , Pravda újságokban , a Krestyanka , Ogonyok , Krasznoarmeyets , Rabotnitsa folyóiratokban . A Cseljabinszki Drámai Színház számára írta a "Moszkva lelke" és a "vidékiek" című darabokat. A „ Külföld irodalom ” folyóirat egyik alapítója . A "Moszkva" magazin szerkesztőbizottságának tagja. Sok éven át a "Szovjetunió-Franciaország" társaság alelnöke volt .

Az 1950-es évek végén ismételten Franciaországba utazott, hogy V. N. Muromceva-Buninával tárgyaljon Bunin irodalmi archívumának szülőföldjére való átadásáról, amely az ő közreműködésével valósult meg. A "Dead Swell" népszerű regény szerzője, amely először foglalkozott a híres "Trust" hadművelettel , és hamarosan megfilmesítették .

1967. március 9-én halt meg Moszkvában, 75 évesen. A Novogyevicsi temetőben temették el (6. rész). Temetésére mindössze 14-en jöttek el, bár a Pravdában és az Izvesztyiában [5 ] jelentek meg halotti értesítések .

Igor Severyanin a Nightingale (1923) című gyűjteményben egy dedikációt közöl:

Lev Nikulin

Amikor harc közben a világ ravasz volt
A társadalmi megpróbáltatások posztolásával a
szerencsétlen Pavel császár
százéves koporsót hagyott...

Az árnyékot vető keresztekben,
egy arany nap lejtőjén a költő
nagy neuraszténje öltött formát, megátkozva a trónt...

Priyal önigazolásra, Lelkének
esszenciájának feltárására
, a szenvedés óráiban A
varázsigét árasztva...

Nos, bízz egy furcsa szeszélyben,
Költő és Cár, és lóháton ülve irányítsd
a ló lépését
az Ivanovka -kastélyba , az őrült házadba.

Hajts be a rozoga kapuba,
Ahol az urna előtt, a folyó fölött egy
elhunyt társaság vár rád
És én, életed csodálója... [1] 2019. február 12-i archivált példány a Wayback Machine -en

(1918-ban jelent meg a „Verskoncert. Válogatott költők nyilvános olvasásra” almanach ( Igor Szeverjanin , Maria Clark , Pjotr ​​Larionov , Lev Nikulin , Elizaveta Panayotti , Kirill Khalafov ) 8000 példányban)

Andrej Tarasov a következő sorokat írja Lev Nikulinról „Lavrusinszkij-koszorú arcokon és oldalakon” című könyvében:

A kivégzett Mihail Kolcov testvére, Borisz Efimov művész  - „Lev Nikulin íróról, sajnos, félig elfeledett. És kiemelkedő író volt, ráadásul kivételesen társaságkedvelő, intelligens, kedves, kellemes ember. A maga idejében széles körben ismert és népszerű volt. Mindenki ismerte, és mindenkit ismert "... És bár (B. Efimov) látja "a magas társadalmi pozíció betöltésének vágyát, a látótávolságra vágyást", nem hibáztatja, "kivéve persze, ha valaki ezt teszi ne folyamodjon csúnya és aljas tettekhez, intrikákhoz, "sikításhoz" és hasonló gyalázatokhoz. De ugyanez nem mondható el Nikulinról. Úgy gondolom, hogy élete végéig tisztességes és tiszta ember maradt, amennyire ez lehetséges volt egy olyan korszakban, amelyet a költő szavaival lehetett jellemezni: „Voltak rosszabb idők, de nem voltak aljasabbak”. .. [6]

Mihail Ardov a Legendás Ordynka című könyvében megemlíti Lev Nikulint:

Lev Nikulin szovjet író, az egyik legtiszteletreméltóbb, "tisztulásban forrt, mint a só", az Ordynka egyik törzsvendége volt. Ráadásul meglehetősen barátságtalan ember volt, általában hallgatott az idegenek előtt. Talán apánk volt az egyetlen ember, akivel Nikulin megengedte magának, hogy őszinte legyen. Ardov ezt mondta róla:

- Elborzaszt.

Így hát apa azokat az embereket, akik maguk is csodával határos módon életben maradtak a harmincas - negyvenes években , akiknek szerettei, hozzátartozói meghaltak a terror során, és akik emiatt fokozott óvatosságra tettek szert - még utódai alatt is kevésbé vadnak, mint Sztálin [7] [8] . 

Epigrammák tárgya volt [9] .

Család

Díjak és díjak

Kompozíciók

  • "Elder Gregory és az orosz történelemről" (1917)
  • "Az orosz pusztításról és a hesseni légyről" (1917)
  • "Angelica Safyanova története és költészete" (1918)
  • "Stradivarius", versek. Könyv. 2 (1919)
  • „Vörös Flotta” vers (1923)
  • „A párizsi kommün utolsó napja” című darab
  • játszani a "Port Arthurt"
  • "Tizennégy hónap Afganisztánban" (1923)
  • "Diplomáciai titok" (1923)
  • "No Accidents" (1924)
  • "Hop" (1924)
  • "Rádió - egy mese" (1925)
  • "A széf titka" (1925)
  • "Meztelen királyok" (1926)
  • "Isten adjutánsai" (1927)
  • "Tengerészi csend. Regények és történetek" (1927) - a történet alapján 1926- ban forgatták az A. Room által rendezett " Betyár " című filmet.
  • "The Supreme Measure" (1928)
  • "Párizs körül" (1929)
  • "Levelek Spanyolországról" (1931)
  • „Idő, tér, mozgás. 1. kötet. Egy társ feljegyzései "(1932)
  • „Idő, tér, mozgás. 2. kötet: A hős ifjúsága "(1933)
  • "A Zsukovszkij-ügy". Történetek. (1934)
  • "Isztambul. Ankara. Izmir" (1935)
  • "Hét tenger. (Európa 1933. Utazási esszék) "(1936)
  • "Az orosz művészet emberei" (1947)
  • regény "Oroszország hűséges fiai" (1950)
  • regény "Moszkva hajnalai" (1954-1957)
  • "Fjodor Chaliapin" (1954)
  • "Csehov. Bunin. Kuprin. Irodalmi portrék" (1960)
  • "Gyáva" regény (1961)
  • emlékiratok „Emberek és vándorlások. Emlékek és találkozások "(1962)
  • életrajzi vázlat "Tuhacsevszkij" (1963)
  • "Új boldogsággal" (1963)
  • regény "Dead Swell" (1965)
  • "Hospital of Tanks" (1966)

Irodalom

Dymshits A., "Idő, tér, mozgás". [Rec.], Volley, 1932, 9. sz.;

Skoblin Yu., Notes of a Sputnik, „On lit. posta”, 1932, 11. sz.;

Oksenov fogadó, "Idő, tér, mozgás". [Rec.], "New World", 1933, 4. sz.;

Gorkij M., [L. Nikulinhoz írt levél február 3-án. 1932], Sobr. soch., 30. vers, M., 1955;

Tarle E., "Oroszország hűséges fiai". [Rec.], Pravda, 1951. február 14.;

Datsyuk B., Orosz hazafiak, "Új világ", 1951, 3. sz.;

Rus. baglyok. prózaírók. Biobibliográfiai index, 3. kötet, L., 1964.

Jegyzetek

  1. ↑ A voronyezsi zsidó közösség rövid története  (elérhetetlen link)
  2. ↑ Journal Juden in Sachsen Archiválva : 2013. december 19. a Wayback Machine -nél : 1928 óta az USA -ban élt .
  3. ↑ Utazás az irodalmi "Titanic"-kal . Hozzáférés dátuma: 2014. november 15. Az eredetiből archiválva : 2014. november 29.
  4. ↑ Nikulin Lev Veniaminovich Archív másolat 2016. augusztus 20-án a Wayback Machine -nél // Mozi: Enciklopédiai szótár / Ch. szerk. S. I. Yutkevich; Szerkesztőség: Yu. S. Afanasiev, V. E. Baskakov, I. V. Vaisfeld stb. - M .: Sov. enciklopédia, 1987. - 640 p., 96 lap. beteg.
  5. ↑ A. V. Hrabrovickij. Esszé az életemről. - M . : Új Irodalmi Szemle, 2012. - P. 171. - ISBN 978-5-86793-952-6 .
  6. ↑ Tarasov A. Lavrushinsky koszorú arcokban és oldalakon. – Új elit, 1913.
  7. ↑ Ardov M., Ardov B., Batalov A. Legendás Ordynka . - Szentpétervár. : INAPRESS, Nyári kert, Neva magazin, 1997. - 382 p. - 6000 példányban. Archiválva : 2019. január 11. a Wayback Machine -nél
  8. ↑ "Legendás Ordynka" (INAPRESS, Nyári kert, Neva magazin, 1997)
  9. ↑ Epigrammák. Maya Uzdina . Letöltve: 2020. június 8. Az eredetiből archiválva : 2020. június 8.
  10. ↑ Az emberek emlékezete . Letöltve: 2020. június 8. Az eredetiből archiválva : 2020. június 8.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák