A Suriname -i holland nyelv az ország egyetlen hivatalos nyelve, bár ez a rendelkezés nem jellemzi egészen pontosan sajátos szerepét és funkcionális megoszlását a köztársaságban.
A modern Suriname területét először a britek gyarmatosították (1605-1667). Bár a köztársaságban a fehér lakosság soha nem volt jelentős, és ráadásul kerülte a kapcsolatot a színesbőrű lakossággal, a "lingua franca" szerepe a kreol nyelvben , a Sranan Tongoban telepedett le , amelynek szókincsében afrikai nyelvekből származó szavak is szerepelnek. származású, valamint angol, holland, portugál. A holland hatóságok hosszú ideig liberális nyelvpolitikát folytattak a karibi gyarmatokon, ahol az angolt vagy annak kreol változatait használták lingua francaként.
A suriname-i oktatást csak 1876-ban fordították le teljesen hollandra . Azóta folyamatosan nőtt azon surinamei lakosok aránya, akik ezt a nyelvet tartják anyanyelvüknek, és a 21. század elején elérte a 60%-ot. A holland nyelv népszerűsítését a kolónián elősegítette az indonéz kulik érkezése, akik szívesebben beszéltek hollandul, mint sranan tongóval.
Az 1975 -ös függetlenedés után az országban a fehér lakosság aránya 1% alá esett, a hollandul beszélők többsége két-, sőt háromnyelvű, és más nyelveket is beszél (a feketék aktívan használják a szranant, az indiaiak és indonézek pedig a sraran nyelvet és törzsi nyelveik) .
Valójában tiszta formájában a holland nyelvet csak az iskolában használják, a szóbeli beszédben a sranan és a holland keveréke dominál. A legtöbben a hollandot anyanyelvüknek tekintők és/vagy beszélik a leginkább európaiasodott fővárosban, Paramaribo -ban élnek . Ahogy távolodsz tőle, a sranan szerepe felerősödik. 2004 -ben Suriname csatlakozott a Holland Nyelvi Unióhoz , ami némileg megerősítette a holland nyelv pozícióját az országban. Ezenkívül az ország mintegy 450 000 őslakosa él a Holland Királyságban .