Nebigast

Nebigast ( lat.  Nebigast ) – a hamavok vezére a 4. század közepén .

Életrajz

350 után a zavargások, a császárgyilkosságok és a polgárháborúk a Római Birodalomban a római csapatok visszavonulásához vezettek a germán limes mentén , és a helyi törzsek – frankok és alemannok [1] invázióit okozták . A frank szövetség egyik törzsének, a hamavoknak az Alsó-Németországban végrehajtott portyáit Nebigast, a vezér fia vezette. A salian Frank Harietto legyőzte, a rómaiak pedig elfogták. Később Julianus hitehagyott császár megállapodást kötött a frank vezetőkkel, és fogolycserét kötött a frankok római területről való távozásáról. A foglyok között volt Nebigast [2] [3] .

A történészek között nincs egység Nebigast személyiségét illetően. Tehát Godfroy Kurt azt állította, hogy Nebigast volt a Hamavs vezetője, az elfogott vezér apja, Christian Settipani pedig azt hitte, hogy Nebigast a vezér fia. Az is lehetséges, hogy apának és fiának ugyanaz a neve [2] [3] .

Jean-Pierre Poli egy névtanon alapuló hipotézist terjesztett elő a hamav Nebigast és a frank származású római parancsnok, Flavius ​​​​Arbogast , 385 és 394 között a hadsereg mestere közötti családi kapcsolatokról [4] [5] .

Nebiogast az 5. század elején

Godefroy Court szerint III. Konstantin , amikor 407-ben császár lett, szerződést kötött a frankokkal, akik közül ketten, Edobichus és Nebiogast fontos pozíciókat foglaltak el a hadseregében. Edobihnak és Nebiogasztnak kellett megvédenie a Rajna partját . Mindkét frank parancsnokot 410-ben legyőzte a lázadó Gerontius , Maximus bitorló támogatója , és megölték. A történészek közül csak Godefroy Kurt és Franz Stub írt a Nebiogastról, más szerzők egy Edobichot említenek [6] [7] . A kronológia alapján Nebigast nem lehetett a 4. század közepének Nebigastja, de közeli rokona lehetett.

Jegyzetek

  1. ↑ Feffer, Périn, 1987 , p. 48-54.
  2. ↑ 12. Kurth , 1896 , p. 99-100.
  3. ↑ 1 2 Settipani, 1996 , p. 27.
  4. ↑ Poly J.-P. La corde au cou. Les Francs, la France et la loi salique // Genese de l'état moderne en Méditerranee. - Róma, 1993. - P. 287-320.
  5. ↑ Settipani, 1996 , p. 29., 31.
  6. ↑ Kurth, 1896 , p. 113.
  7. ↑ Staab, 1997 , p. 545.

Irodalom