Muhammad Juki-Mirza (Sahrukh fia)

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. március 28-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 5 szerkesztést igényelnek .
Muhammad Juki Mirza
Khutallyan uralkodója
1429 / 1430-1445  _ _
Utód Abu Bakr Mirza
Balkh uralkodója
1443-1445  _ _
Utód Muhammad Qasim Mirza
Születés 1402. április 27( 1402-04-27 )
Halál 1445 szerák( 1445 )
Nemzetség Timuridák
Apa Shahrukh
Anya Gauharsha futni
Házastárs 5 feleség
Gyermekek 8 gyerek
A valláshoz való hozzáállás iszlám

Muhammad Dzhuki Mirza (1402. április 27-1445.) - a Timurid-dinasztia hercege , Khutallan és Balkh kormányzója, Khorasan Shahrukh uralkodójának fia és Tamerlane közép-ázsiai hódító unokája .

Életrajz

1402. április 27-én született . Shahrukh (1377-1447) és felesége, Gauharshad Begim (1379-1457) három fia közül a legfiatalabb . Idősebb testvérei Ulugbek-mirza (1394-1449) és Baysonkur-mirza (1397-1443) voltak. A három testvér közül a legfiatalabb Muhammad Juqi Mirza úgy tűnik, alacsonyabb státuszú [1] .

Katonai pályafutását apja, Shah Rukh első hadjáratával kezdte az azerbajdzsáni Kara Koyunlu ellen 1420-1421 között, amely során állítólag ő vezette a hadsereget [ 2] . A későbbi években fontos szerepet játszott Shah Rukh nagyobb katonai hadjárataiban , és láthatóan gyakran jelen volt apja udvarában. Nyilvánvalóan egyfajta vészhelyzeti ügynökként működött, gyakran küldték státuszt és finomságot igénylő különleges küldetésekre, például nehéz helyi uralkodókkal és határ menti régiókkal [3] [2] . Egyszer azt a parancsot kapta, hogy vezessen egy hadsereget Maverannahrba , amely bátyja, Ulugbek Mirza tulajdonában volt, amikor kiderült, hogy ez utóbbi olyan hadjáratot tervez, amelyet apja nem helyeselt [2] . 1425-1426 - ban Barak kán , az Arany Horda uralkodója kinyilvánította jogait a timuridák északi birtokaira, és elkezdte megtámadni Sygnakot . Bár Shahrukh megtiltotta a katonai expedíciót, 1427 -ben Ulugbek és Muhammad Juqi mégis katonai expedíciót indítottak. Ez súlyos vereségükhöz és Szamarkandba meneküléshez vezetett [4] .

Míg testvéreit fiatalon tartományi kormányzóvá nevezték ki, Muhammad Dzsucsi csak 1429-1430 között kapta meg első kinevezését a Khutallyan régióban [3] . Baysonkur halála után láthatóan Muhammad Juki lett apja kedvence , egyben lehetséges örököse is, bár édesanyja ellenezte a jelöltséget, helyette Ala ad-Daula Mirzát [5] [6] , Baysonkur Mirza fiát választotta. Gauharshad fogva tartotta Muhammad Jukit, megpróbálta eltávolítani a hatalomból, megtagadta tőle, hogy bármiféle befolyást gyakoroljon a kanapéra, inkább unokáit, Ala ad-Dawlát és Abdul-Latifot preferálta [6] [3] . Ráadásul egyetlen gyermekét sem tisztelte, a szultáni udvarban nevelte őket, ahogyan idősebb testvérei fiaival is tette [3] .

Amikor Rukh sah 1444 -ben veszélyesen megbetegedett , Muhammad Juqi, Balkh akkori uralkodója azonnal megérkezett a fővárosba , Heratba , hogy előnyt szerezzen a várható utódlási harcban. Gauharshad azonban már megkapta Jalal ud-Din Firuzshah főparancsnok támogatását Ala al-Dawla trónra lépéséhez. De Shahrukh hirtelen megszabadult betegségétől, és visszatért a vezetőséghez. De Firuzshah, akit már bíróság elé állítanak Rukh Shah parancsára történt hatalommal való visszaélés miatt, feldühítette Muhammad Dzsuqit Ala ud-Dawla támogatásával. Muhammad Juki tájékoztatta Shahrukh -t Firuzshah cselekedeteiről, aki megdorgálta az utóbbit. Hamarosan Firuzsha betegségben meghalt [7] .

Mirza Muhammad Juki, aki elhúzódó betegségben szenvedett , 1445 -ben halt meg Serakhsban . Khutallan és Balkh kormányzósága fiaira, Abu Bakr és Muhammad Qasim [8] [9] hercegekre szállt .

Család

Feleségek és ágyasok

Gyermekek

Mihr Nigar Khanumtól

Bakht Davlatból

Bulgan Mugultól

Jegyzetek

  1. ↑ Manz, Beatrice Forbes Hatalom, politika és vallás Timurid Iránban  (angol) . - Cambridge University Press , 2007. - P. 247. - ISBN 978-1-139-46284-6 .
  2. ↑ 1 2 3 Manz (2007 , 40. o.)
  3. ↑ 1 2 3 4 Manz (2007 , 248. o.)
  4. ↑ Manz (2007 , 42. o., XV)
  5. ↑ Binbaş, İlker Evrim. Intellektuális hálózatok Timurid Iránban: Sharaf al-Dīn 'Alī Yazdī and the Islamicate Republic of Letters  (angol) . - Cambridge University Press , 2016. - P. 54. - ISBN 978-1-107-05424-0 .
  6. ↑ 1 2 Barthold (1963 , 143. o.)
  7. ↑ Manz (2007 , 48., 93. o.)
  8. ↑ Jackson és Lockhart (1986 , 107. o.)
  9. ↑ Manz (2007 , 26. o.)
  10. ↑ DeWeese, Devin Iszlamizáció és natív vallás az Arany Hordában: Baba TŸkles és Konverzió az iszlámra a történelmi és epikus hagyományban  (angol) . – Penn State Press, 2010. - P. 338. - ISBN 0-271-04445-4 .
  11. ↑ Woods, John E. A Timurid dinasztia  (neopr.) . - Indiana University, Research Institute for Inner Asian Studies, 1990. - P. 45-46.