Moran, Paul
| Paul Moran | |
|---|---|
| Paul Morand | |
| Paul Moran (1925 előtt) | |
| Születési név | Paul Emile Charles Ferdinand Morand |
| Születési dátum | 1888. március 13 |
| Születési hely | Párizs |
| Halál dátuma | 1976. július 23. (88 évesen) |
| A halál helye | Párizs |
| Polgárság | Franciaország |
| Foglalkozása | diplomata , író , költő |
| Műfaj | regény, novella, útijegyzetek, esszé |
| A művek nyelve | Francia |
| Díjak | a Francia Akadémia tagja |
 A Wikiforrásnál dolgozik | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
 Idézetek a Wikiidézetben | |
Paul Moran ( fr. Paul Morand , 1888. március 13., Párizs - 1976. július 23. , uo.) - francia író és diplomata, az 1930-as évek egyik legdivatosabb regényírója és esszéírója.
Életrajz
Adolf Petrovich Moran (megh. 1904) metsző unokája, aki 1849-ben Szentpéterváron bronzöntödei gyárat alapított a Malaya Bolotnaya-n (később az "A. Moran utódai" társaság). Egyes hírek szerint Oroszországban született [1] . Miután Párizsban telepedett le, apja jelentős kulturális tisztviselő lett, akinek házában híres írók és művészek éltek.
Pál rangos párizsi líceumokban tanult, a Politikai Tanulmányok Intézetében végzett, Oxfordban is tanult , gyakran élt Angliában és Olaszországban, sajátja volt az arisztokraták körében. 1913-26-ban. diplomáciai szolgálatban volt. Kifogástalan modora jellemezte, közeli ismeretsége volt Proustnak [2] , ismerte Cocteau -t, barátságban volt Chanellel és Giraudoux -val .
Verseléssel kezdte (1919), de első ismertségét azzal szerezte, hogy 1921-ben kiadta a "Fennlegesség tartalékai" című novellagyűjteményét Marcel Proust előszavával [2] (a gyűjteményt később Ezra Pound fordította le angolra ). Újságírással foglalkozott, felügyelte a "Revival of the Novel" sorozatot a " Gallimar " kiadóban . Sokat utazott különböző kontinenseken. Miután visszatért Oroszországból, 1928-ban kiadta az I'm Burning Moscow című szovjetellenes könyvet, ahol Majakovszkij volt az egyik fő célpont .
1942-ben a Vichy-kormány Franciaország romániai nagykövetévé nevezte ki. 1944-ben, a szovjet csapatok közeledtével Morant Svájcba szállították, ahol találkozott Franciaország felszabadításával, és ahol de Gaulle negatív hozzáállása miatt 12 évet töltött száműzetésben. Ennek ellenére 1968-ban az Académie française [3] tagjává választották , aminek munkáját hosszú éveken át hátráltatta együttműködő múltja és egyes könyvek könnyelmű, egészen obszcén indítékai.
Az elhunyt és elhamvasztott író hamvait a végrendelet szerint a szülővárosában, Triesztben lévő temetőben keverték össze felesége hamvaival .
Kreativitás
Moran novellák, regények, útijegyzetek, írói emlékiratok és portrék, újság- és folyóiratkrónikák szerzője, élénk stílusban, tele iróniával. A CLE jellemzői szerint "ízlésesen írta le a nagy üzletemberek és szélhámosok, gátlástalan kozmopoliták és ragadozó játszólányok kis világának fantasztikus kalandjait, amelyeket esztétizált" [4] . A kisprózát a gyarmati egzotikus motívumok uralják.
Moran 1920-as és 1930-as évekbeli prózája hatással volt az egzisztencialistákkal szembehelyezkedő Huszárok csoport íróinak (Roger Nimier, Antoine Blondin , Francois Nourissier stb.) munkásságára . Ugyanebben az években több Moran dolga is készült, köztük J. Epstein . A forgatókönyve szerint Pabst 1933 - ban forgatta a Don Quijote című filmet Fjodor Chaliapinnel a címszerepben; az 1970-es, 1980-as és 2000-es években számos regényből játékfilm és televíziós film készült.
Válogatott művekNovellák és regények
- Tendres Stocks , 3 nouvelles (NRF, 1921, 1924)
- Ouvert la Nuit , 6 újdonság (NRF, 1922, 1923, 1924, 1927, Népszerű kiadás, 1951)
- Fermé la Nuit , 4 nouvelles (NRF, 1923 és 1935)
- Lewis et Irène , római (Grasset, 1924, Émile-Paul, 1925, 1926)
- La Fleur Double (Émile-Paul, 1924)
- Les Amis Nouveaux (Au Sans-Pareil, 1924)
- Les Plaisirs Rhénans (Düsseldorf, Librairie Léocadia, sd)
- Úr. U (Edition des cahiers libres, 1927)
- Milady (1927)
- East India and Company , 12 nouvelles (New-York, 1927)
- À la Frégate , nouvelles (Párizs, Les Éditions du Portique, 1930)
- Les rois du jour - Flèche d'Orient , nouvelle (NRF, 1932);
- Rokokó , nouvelles (Grasset, 1933)
- France-la-doulce (NRF, 1934)
- Je brûle Moscou (Flammarion, 1934; oroszra fordította Vl. Maramzin )
- Kevésbé extravagáns. Milady suivi de Monsieur Zéro , Nouvelles (NRF, 1936)
- L'Homme pressé , római (Gallimard, 1941; 1977-ben filmezte: Édouard Molinaro )
- Feu M. le Duc , nouvelles (Genève, Milieu du Monde, 1942)
- Le bazar de la Charité , nouvelle (Genève, Club des bibliophiles, 1944)
- À la Fleur d'Oranger , nouvelles (Vevey, Éditions de la Table Ronde, 1945)
- Le Dernier Jour de l'Inquisition , nouvelles (Vevey, la Table Ronde, 1946)
- Montociel, Rajah aux Grandes Indes , római (Genève, Éditions du Cheval Ailé, 1947)
- Le Dernier Jour de l'Inquisition (Vevey, La Table Ronde, 1947)
- Le Flagellant de Séville , római (Fayard, 1951)
- Le Coucou et le Roitelet (Éditions du Tambourinaire, 1954)
- Hecate et ses chiens , római (Flammarion, 1954)
- La Folle amoureuse , nouvelles (Stock, 1956)
- Fin de siècle , nouvelles (Stock, 1957)
- Le Prisonnier de Cintra (1958)
- Tais-toi , római (Gallimard, 1965)
- Nouvelles du cœur (Gallimard, 1965)
- Nouvelles des yeux (Gallimard, 1965)
- Les Écarts amoureux , nouvelles (Gallimard, 1974)
- Nouvelles complètes , Gallimard, Bibliothèque de la Pléiade, 2 kötet (éd. Michel Collomb, 1992);
- Romans , Gallimard, Bibliothèque de la Pléiade (szerk. Michel Collomb)
Írók esszéi és portréi
- De la vitesse (Éditions Kra, 1929)
- 1900 (Les Éditions de France, 1931; Flammarion, 1942)
- Papiers d'identite (Grasset, 1931)
- Le Reveille-matin (Grasset, 1936)
- Apprendre à se reposer (Flammarion, 1937)
- L'heure qu'il est (Grasset, 1938)
- Isabeau de Bavière (Les Éditions de France, 1939)
- Vie de Maupassant (Flammarion, 1942)
- Mozdulatlan kirándulások (Flammarion, 1944)
- Adieu à Giraudoux (Porentruy, Aux Portes de France, 1944)
- Premier Visite à Marcel Proust (Genève, éditions du Cheval Ailé, 1948)
- Dosztojevszkij, Európa orosz hírnöke, esszé (Genève, Pierre Cailler kiadása, 1948)
- Giraudoux. Souvenirs de notre jeunesse (Genève, La Palatine, 1948)
- Le Visiteur du Soir. Marcel Proust (1949)
- Katherine de Heilbronn de Kleist (1956)
- Fouquet ou Le Soleil offusqué , életrajz (Gallimard, 1961; Col. Folio/Histoire, 1985)
- Monplaisir… en littérature (Gallimard, 1967)
- Monplaisir… en histoire (Gallimard, 1969)
- Discours de réception à l'Académie française (Gallimard, 1969)
- L'Allure de Chanel (Hermann, 1976)
Utazási esszék és városportrék
- Rien que la Terre (Grasset, 1926; Plon, 1929; Bruxelles, Nord kiadás, 1929)
- La Semaine de Bath (bajnok, 1925);
- Siam (Aux Aldes, 1926)
- Le Voyage (Hachette, 1927)
- Tableaux de Paris (Émile-Paul, 1927)
- Syracuse, USA (Grasset, 1928)
- Párizs-Tombouctou (Flammarion-La Rose des Vents, 1928)
- Hiver Caraibe (Flammarion, La Rose des Vents, 1929)
- New York (Flammarion, 1930, 1931)
- New York, le Jour et la Nuit (Flammarion, 1930)
- Route de Paris à la Méditerranée (Firmin-Didot, 1931)
- Air Indian (Grasset, 1932)
- AOF de Paris à Tombouctou (Flammarion, 1932)
- Paris de nuit , 60 Brassaï Brassaï fényképével (Párizs, Arts et Métiers Graphiques, 1933)
- London (Plon, 1933)
- Bukarest (Plon, 1934)
- Croisiere du yacht Alphée (Y Cotnareanu, 1935)
- Rond-point des Champs-Élysées (Grasset, 1935)
- La Route des Indes (Plon, 1935)
- Mediterranee, mer des meglepetések (Mame, 1938)
- Florence que j'aime (V. kiadás, 1959)
- Bains de mer, bains de rêve (Lausanne, Guilde du Livre, 1960)
- Le nouveau Londres, suivi de Londres (Plon, 1962)
- Majorque (Barcelone, Noguer, 1963)
- Le Portugal que j'aime (V. kiadás, 1963)
- Venises (Gallimard, 1971).
- D'autres Venise (Nicolas Chaudun, 2010)
- Rajna és Duna (Nicolas Chaudun, 2011)
- Bains de soleil (Nicolas Chaudun, 2011)
- olyan brit! (Nicolas Chaudun, 2012)
Krónikák
- Papiers d'identite (Grasset, 1931)
- Mes debütál (Grasset, 1933)
- Rond-Point des Champs-Élysées (1935)
- Reflexek és reflexiók (Grasset, 1939)
- Chroniques de l'homme maigre (Grasset, 1940)
- Propos des 52 semaines (Milieu du Monde, 1942)
- L'eau sous les ponts (Grasset, 1954)
- Lewis és Irene, regény. L.: Gondolat, 1924. (Ugyanez: M. - L.: Giz, 1926).
- Ragadozók. L.-M.: Petrográd, 1924. - 120 p., 5000 példány.
- Éjszaka nyitva. M.: Krug, 1926.
- Éjszaka Portofino-Kulmában, történet. M. - L.: Giz, 1927.
- Éjszakák. Regények. Moszkva: Gosizdat, 1927.
- Élő Buddha, regény. M.: Krug, 1927.
- Hat nap éjszaka, regények. M.: Giz, 1927.
- Rajnai mulatságok, történetek. Moszkva: Ogonyok, 1927.
- Fekete mágia történetek. Moszkva: Ogonyok, 1929.
- Velence. Szentpétervár: INAPRESS , 2002. - 224 p.
- Parfait de Saligny. Lewis és Irene. Élő Buddha. Gyengédség kincs. Moszkva: Terra-Book Club, 2003.
- Csábító Coco Chanel. Szentpétervár: Limbus Press; K. Tublin kiadója, 2010.
Moran emléke
Moran könyveit jelentős művészek illusztrálták – Andre Lot , Dufy , Pascin , Bonnard , Andre de Segonzac és mások – Ravel versei alapján írt zenét . Portréit Jacques-Émile Blanche , Marie Laurencin , Jean Cocteau , Valentine Hugo hagyta meg, mellszobrát Arnaud Brecker . Pauline Drefus Halhatatlan végre (2012, Two Mago Award ) című regényének szentelték, hogy az idős Moran hogyan kért helyet az akadémián .
Jegyzetek
- ↑ A dal kutatása: Lexikon – Shirlee Emmons, Wilbur Watkin Lewis – Google Könyvek
- ↑ 1 2 Mihajlov, 2001 , p. 52.
- ↑ Moran az Académie française honlapján . Letöltve: 2013. szeptember 15. Az eredetiből archiválva : 2016. március 3.
- ↑ Moran // Rövid irodalmi enciklopédia. T. 4. - 1967 (szöveg) . Letöltve: 2018. január 30. Az eredetiből archiválva : 2018. január 31.
Irodalom
- Mikhailov A. D. Marcel Proust autográfja az Orosz Állami Könyvtár Kézirat-osztályától // Proust felé ... (Monet, Debussy és mások). - M . : Művész és könyv, 2001. - S. 47-55. — 56 p.
 Tematikus oldalak | ||||
|---|---|---|---|---|
| Szótárak és enciklopédiák | ||||
| ||||