Meshchera vagy Meshchersky régió – egy történelmi régió, amelyet egykor a Meshchera törzs lakott .
A régió hatalmas területeket foglalt el az Oka , Moksha és Tsna mentén a később kialakult Rjazan , Tambov és Penza tartományokon belül Kasimovtól , amelyet néha Gorodec Mescserszkijnek hívnak , Kadomig és Temnyikovig [1] [2] .
A Genealógiai könyvben található információk szerint 1298-ban a Meschera régiót meghódították a mongol-tatárok : "6706 nyarán Shirinsky Bahmet herceg, Usein fia a Nagy Hordából érkezett Mescserába, és harcolt és letelepítette Mescserát. ." Az évkönyvek nyelvcsoportként a 15. században említik először Mescserát: „Otsporec szerint pedig ott, ahol a Volgába ömlik a Vlgába, ülj Muromba a saját nyelveddel, Meschera a sajátoddal, Mordva a saját nyelveddel. ” [3] .
A tatárok új helyre építették a megerősített Narovchat , Temnikov , Elatma és más településeket. A XIV. században Sekizbey herceg megjelent a Pyana folyó területén, Tagai herceg és mások Narovchatban. Birtokukban úgy jártak el, mint a valódi sajátos fejedelemségekben: birtokokat osztottak ki murzáiknak és szolgáiknak, „kipróbálták” a helyi lakosokat, és kialakították saját szabályaikat az eltartott lakosság körében [4] .
Moszkva Meshchera iránti figyelmét különleges földrajzi helyzete magyarázza. Meshchera hosszú ideig idegen föld volt, az orosz fejedelemségek közvetlen közelében. Közvetlen hozzáférést biztosított a mordvai és tatár földhöz [5] . A. V. Belyakov és G. A. Engalycheva történészek szerint a moszkvai fejedelemség behatolása Mescserába a 14. század első negyedében kezdődött [6] .
A Mescserszkaja föld Moszkva állam részévé vált az Arany Horda kánja, Tokhtamys Vaszilij Dmitrijevics által 1392-ben kiadott oklevél alapján . A Mescserszkaja régió akkoriban a Rjazani fejedelemséghez csatlakozott. Kezdetben a helyi meschera (tatár) fejedelmek kellő mértékű autonómiával rendelkeztek. A 15. század első felében a Moszkvai Nagyhercegség belső zűrzavarának időszakában a nagyhercegi hatalom látszólag gyakorlatilag nem nyilvánult meg (a „Meshchera” földrajzi kifejezést nem említik I. Vaszilij és II . Vaszilij szellemi levelei ) [4] . Az orosz uralom végül csak a 15. század második felében honosodott meg a térségben [6] .
Miután a régiót a moszkvai államhoz csatlakozták, annak hatóságai, akiknek katonai erőkre volt szükségük az állam szélén, a 16. században meghívták a horda feudális urakat, hogy szolgáljanak Mescserába. Tehát 1552-ben a moszkvai cár a következőképpen fordult a Nogai tatárokhoz: „És most, miután kiszolgáltad jurtáidat, menj menedék nélkül. És a fizetésünk utáni vágy; és eljönnél hozzánk minden embereddel, akik most veled vannak. És mindenkinek és népének adunk egy helyet Ukrajnában Mescserában, ahol kényelmesebb a barangolás” [4] .
A 16. század végére, az orosz gyarmatosítás kifejlődésével, a Tsna és Moksa menti déli területek annektálása miatt Mescsera határai kiszélesedtek. 1553-ban Meshchera központja Satszkba költözött, ez lett az egész Mescsera közigazgatási központja, Kasimov város egy kis kerülete kivételével. Később a Tambov tartomány Elatomszkij, Satszkij és Kadomszkij, majd Temnyikovszkij, Krasznoszlobodszkij, Troicszkij, Szpasszkij körzetei , Kerenszkij, Chembarszkij, Penza tartomány kiemelkedik a Mescserából . Meshchera a Narovchatsky kerület egy részét is magában foglalta . A Mescsera-föld nem esik egybe a Meschera-síkság határaival . Meshchera, úgymond, délre költözik. Aztán, már a 17. század első harmadában, a tatárok Nyizsnyij Novgorod területére történő tömeges vándorlásával összefüggésben, Mescsera városait Arzamasnak, Alatyrnak, Kurmisnak kezdték nevezni [5] .
A Meshchera föld jellegzetessége volt, hogy nagyszámú tatár földesúr volt, akiktől jobbágyfüggők voltak tatár, mordvai és orosz parasztok. A Temnyikovszkij kerületben például 1612-ben még csak 451 földbirtokos volt, többségük tatár. Ugyanebben a megyében még a 17. század végén is több mint 500 tatár murza és fejedelem volt a 647 birtokosból [4] .
Az 1590-1615-ös írnokkönyvek tanulmányozása Mescsera északkeleti részén azt mutatja, hogy nincs semmi közös a később létrejött Kasimovszkij kerület szolgálati orosz lakossága és a Mescserszkij tizedek nemesei között az 1590 és 1615 közötti időszakban. és hogy a Kasimovszkij kerületben az orosz szolgálati földbirtoklás egy új , későbbi, 1612-1620-ban a zűrzavarban tönkrement nemesek közötti palotai földosztás eredménye. A régiót akkoriban a fejlett orosz szolgálati népesség lakta, amely a 16. század második felében átlépte az Oka és a Volga felső határát, és a Moksa és a Tsna medencéjében vad mezőkben és erdőkben telepedett meg. Ekkor a mescherek és a mordvaiak fokozatosan oroszosítás alá kerültek [1] .
A Zamoskovszkij Terület Vlagyimir járása délen csatlakozott a régió ókori Muroma által lakott részéhez, és elérte magát Mescserát Elatma és Kasimov közelében, nem messze az Oka Tsnával való összefolyástól , amely egy természetes út mélyen Mescserába vezet. Az Oka jobb partján összefüggő erdősáv választotta el Mescserát Murom városától és megyéjétől. Így kiderült, hogy az a ritka orosz lakosság, amely a 16. század második felében Mescserában élt, egyrészt Rjazannal , másrészt nem Murommal , hanem a távolabbi Vlagyimirral érintkezett. akiket valószínűleg Kasimovon és Elatmán keresztül kommunikáltak, akik az átadási adminisztratív központokat szolgálták ki [1] .
Yu. V. Gotye történész úgy vélte, hogy a 17. század első negyedében a Sacki kerület írnokkönyve szerint a 16. és a 17. század eleji adminisztratív nyelven a mescserát Sacki kerületnek nevezték [1] .
A Sacki kerület 1590-1615 között 3 táborra volt osztva [1] :
A megye települései között gyakran előfordulnak olyanok is, amelyeket alapítóik ragadványnevéről neveztek el. Például: Barsuki falu, Lyubovnikovo falu, Ardabyevo falu (Borisoglebsky tábor), Aleevo falu, (Podlesnago tábor), Vedenyapino falu (Zamokosh tábor) [1] .
A. V. Beljakov és G. A. Engalicseva történészek, akik a Vosztocnaja Mescserát (Temnyikovszkij és Kadomszkij megyék területét ) tanulmányozták , úgy vélik, hogy a 17. században Temnyikovszkij megye eredeti területéről, amelynek keleten a kezelés kényelme érdekében nyilvánvalóan több mint feltételes határok voltak. a régió, más megyék kezdenek kiemelkedni. Így különösen az Insar, Saransk, Kerensky és esetleg Nyizsnyilomovszkij megyék jelentek meg. Más kutatók úgy vélik, hogy a XVI-XVII. (talán egy korábbi időszakban) a Mescsera és a Sacki körzet fogalmak szinonimák voltak. Ugyanakkor Satsk uyezd felosztották Kasimovskiy, Elatomskiy, Shatskiy uyezds tulajdonképpeni városokra, valamint Kadom és Temnikov városokra. Így Kadomszkij és Temnyikovszkij megye nem volt teljesen független, legalábbis a 16. században [6] .
Kezdetben a régió gazdaságának alapja a méhészet , részben a vadászat volt . Kelet-Meshchera nagy mennyiségű mézet és a legjobb nyestbundát szállította. Fejlődés szempontjából a második helyen, legalábbis a 15. - 17. század elején, a szarvasmarha-tenyésztés állt. A szolgálati tatárok igényeit kellett volna kielégítenie, mind húsban, mind lovasságban. A kaszálók a folyók partján és az erdei tisztásokon a mellékösvények mentén figyelhetők meg. A szántóföldi gazdálkodás kezdetben csekély jelentőséggel bírt. A gabonatermesztés fejlődését csak a fedélzeti alagutak egy részének szántása tette lehetővé. A mezőgazdaság fokozatos fejlődése a méhészet visszaszorulásához vezetett. Az uralkodó gazdálkodási forma változása a 17. század elején körvonalazódott, és a 18. században jött létre [6] .