Laita (folyó)

Lighta
német  Leitha , Hung.  Lajta
Jellegzetes
Hossz 180 km
Vízfogyasztás 10 m³/s
vízfolyás
Forrás  
 • Helyszín Fischbach Alpok
 •  Koordináták 47°44′10″ s. SH. 16°13′48 hüvelyk e.
száj Duna
 •  Koordináták 47°52′08″ s. SH. 17°17′17 hüvelyk e.
Elhelyezkedés
víz rendszer Duna  → Fekete-tenger
Országok
kerületek Alsó-Ausztria , Nyugat-Dunántúl
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Laita [1] vagy Litava [2] ( németül  Leitha , magyarul Lajta ) folyó Ausztriában és Magyarországon , a Duna jobb oldali mellékfolyója . Nem hajózható.

Hossza - 180 km, az átlagos vízhozam körülbelül 10 m³ / s. A folyón található Wiener Neustadt , Bruck an der Leita (Ausztria) és Mosonmagyarovar (Magyarország) . Ez utóbbi a Laita találkozásánál áll a Duna- Mosoni Duna oldalágába . A folyó mentén számos kisebb falu is található.

A folyó a Fischbach-Alpokban , a Wiener Neustadttól nyugatra képződik . Az áramlat általános iránya keleti, Nickelsdorf közelében húzódik be Magyarország területére. Ebenfurt és Leitaprodersdorf , valamint Bruck an der Leita és Gattendorf között a folyó alkotja Alsó-Ausztria és Burgenland határát , ami megfelel az 1921 előtti Ausztria és Magyarország határának. A folyó jobb partján, a magyar határ közelében a Leitagebirge-hegység húzódik .

A folyóból több csatorna ágazik el, amelyek kis vízierőműveket táplálnak. Egyes területeken ezek a csatornák veszik fel Laita vizének nagy részét. Számos folyó ömlik a folyóba, köztük a Shed folyó .

A Laita folyó az 1867 -es osztrák-magyar szerződéssel létrejött Ausztria-Magyarország két részét képező Cisleithania és Transleithania nevet adta . A Cisleithania és Transleithania szavak szó szerint azt jelentik, hogy „erre” és „Leit másik oldalán”.

Jegyzetek

  1. Ausztria // Világatlasz  / ösz. és készülj fel. a szerk. PKO "Kartográfia" 2009-ben; ch. szerk. G. V. Pozdnyak . - M .  : PKO "Kartográfia" : Oniks, 2010. - S. 63. - ISBN 978-5-85120-295-7 (Kartográfia). - ISBN 978-5-488-02609-4 (Onix).
  2. Dubrowski P. Dokładny slownik języka polskiego i ruskiego. - Warszawa: Nakład Ferdynanda Hösick, 1877. - S. 850a.

Linkek