Lighta, László
| Laita László | |
|---|---|
| alapinformációk | |
| Születési dátum | 1892. június 30. [1] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1963. február 16. [1] (70 évesen) |
| A halál helye | |
| eltemették | |
| Ország | |
| Szakmák | zeneszerző , karmester , zenetudós , zenepedagógus , zenei néprajzkutató , egyetemi oktató , népzene gyűjtő , filmzeneszerző |
| Műfajok | opera és szimfónia |
| Díjak | Kossuth-díj ( 1951 ) Magyar Örökség Díj ( 2001 ) |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Laita László ( magyarul Lajtha László ; 1892 . június 30. Budapest - 1963 . február 16. Budapest ) - magyar zeneszerző, folklorista, karmester.
Életrajz
Budapesten született, erdélyi-magyar és német gyökerű családban. A zeneszerző édesapja, bőrgyár tulajdonosa amatőr zenész volt, fiatal korában arról álmodozott, hogy karmester lesz.
Laita a Budapesti Zeneakadémián , Viktor Herzfeldnél tanult, majd Lipcsében, Genfben, végül Párizsban tanult, ahol Vincent d'Andy volt a tanára . Az első világháború előtt Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal együtt a magyar zenei folklór kutatásával foglalkozott, magyar népzene megörökítésére irányuló projektet vezetett. A háború alatt tüzértisztként szolgált a fronton, később Laita katonai tapasztalatait a Második szimfónia (1938) tükrözte – ez a mű 1988-ig előadatlan maradt. 1919-ben kezdett tanítani a Nemzeti Konzervatóriumban, ahol Ferenczyk János volt a tanítványa , aki később zenéjének aktív népszerűsítője lett. 1928 - tól tagja volt a Népszövetség Népszerű Művészet és Hagyományőrző Nemzetközi Bizottságának .
A második világháború után Lajtát a Magyar Rádió zenei szerkesztőségének igazgatójává, valamint a budapesti Néprajzi Múzeum zenei osztályának igazgatójává nevezték ki, amelynek 1913 óta tagja volt. 1945-től a Nemzeti Konzervatórium igazgatója, 1952-től a budapesti Zeneművészeti Főiskola igazgatója. 1947-48-ban George Höllering filmrendező meghívására Londonban dolgozott a Gyilkosság a katedrálisban című film zeneszerzőjeként, de a film zenéje helyett ebben az időszakban írta Harmadik szimfóniáját, Variációk zenekarra címmel. és a 2. hárfa kvintet (ezen művekből vett részleteket használva a film hangsávjához). 1951 - ben Kossuth - díjjal tüntették ki .
A nemzetközi elismerést Light László 1929-ben érte el, amikor előadták Elizabeth Coolidge -díjas 3. vonósnégyesét . Számos zenekari, kamara- és szóló hangszeres mű mellett Laita egyházi és filmzene szerzője volt.
Kompozíciók
Balettek: Lysistrata (1933), Capriccio (1944); 2 mise (1950, 1952); 9 szimf. (1936-1961); kam.-instr. együttesek, köztük 10 vonós. kvartettek; kórusok; feldolgozása nar. dalok.
Jegyzetek
- ↑ 1 2 Lajtha László // Musicalics (fr.)
 Tematikus oldalak | ||||
|---|---|---|---|---|
| Szótárak és enciklopédiák | ||||
| Genealógia és nekropolisz | ||||
| ||||