A tetováló tinta egy színező vegyület, amelyet a tetoválóművészek használnak a bőrre minták rajzolására.
A festék hordozóval kombinált pigmentekből áll. A tetováló tinták különféle színekben kaphatók, amelyek hígíthatók vagy keverhetők más színek és árnyalatok létrehozásához. A legtöbb professzionális tetoválóművész kész tintát vásárol (előre diszpergált tintaként ismert), míg egyes tetoválóművészek száraz pigmenttel és hordozóanyaggal keverik össze a sajátjukat. [egy]
A pigmentekkel szemben támasztott fő követelmények közé tartozik a használatuk biztonsága, valamint a nagy diszperzió .
A tetoválófestékeket többnyire tartósan alkalmazzák, és nagyon nehéz eltávolítani. Bár néhányuk idővel elhalványulhat.
A professzionális tinták vas-oxidokból (rozsda), fémsókból vagy műanyagokból készülhetnek. [2] Házi vagy hagyományos tetoválótinta készíthető tollfestékből, koromból, szennyeződésekből, vérből vagy más összetevőkből. [3]
A színezéshez használt nehézfémek közé tartozik a higany (piros); ólom (sárga, zöld, fehér); kadmium (piros, narancssárga, sárga); nikkel (fekete); cink (sárga, fehér); króm (zöld); kobalt (kék); alumínium (zöld, lila); titán (fehér); réz (kék, zöld); vas (barna, piros, fekete); és bárium (fehér). A használt fém-oxidok közé tartozik a ferrocianid és a ferricianid (sárga, piros, zöld, kék). A felhasznált szerves vegyszerek közé tartoznak az azovegyületek (narancs, barna, sárga, zöld, lila) és a benzin vegyszerek (piros). A szenet (korom vagy hamu) is korom készítésére használják. A pigmentként használt egyéb elemek közé tartozik az antimon, arzén, berillium, kalcium, lítium, szelén és kén. [4] [5]
Ezenkívül a készítmény tartalmazhat különféle fémek oxidjait , állati csontok kormát, kátrányt és fagyantát, adalékanyagként bizonyos kígyók vérplazmája felhasználható a mérgezés megelőzésére.