Kotvich

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2014. augusztus 12-én áttekintett verziótól ; az ellenőrzések 29 szerkesztést igényelnek .
Kotvich
Részletek

A Kotvich ( fehéroroszul Kotvich , lengyelül Kotwicz , Ćwieki , Kotłicz , Kottwitz , Kotwic ) a dzsentri családi címere , amelyet a Litván Nagyhercegség több mint 70 családja használt (képviselőik a mai ország területén éltek). nap Fehéroroszország , Ukrajna és Litvánia ) és Lengyelország .

Lengyelországban 1281 óta ismert , később a Litván Nagyhercegségben is elterjedt .

Leírás

A címeren ezüstmezőben skarlátvörös öv látható . Fent egy dzsentri koronás sisak , címerben  - jobbra páncélos kéz csupasz karddal .

Történelem

Általánosan elfogadott, hogy ezt a címert a 13. században Ausztriából szállították át , miután Jan és Heinrich Ponery testvérek ( lengyelül Pohnerami zwali się ) onnan Sziléziába költöztek , akik egy ilyen címerrel ellátott pecsétet használtak [1]. . A legrégebbi fennmaradt ilyen pecsétnyomat 1357 -ből való, magának a címernek a legkorábbi okleveles említése 1422 -ből származik .

A címer használatos

több mint 80 nemzetség [2]

Bandzinsky (Bandziński), Bodnery (Bodner), Khmilniki (Chmielnik), Tsveki (Ćwieki), Czaplicki (Czaplicki), Dłuski (Dłuski), Dzeganovskie (Dzieganowski), Gilevichi (Gilewicz), Gilevskie (Gilewski), Gilevs, Glanicki (Głanicki), Golaniecki (Gołaniecki), Golicki (Golicki), Golycki (Gołycki), Gorczynski (Gorczyński), Grodlinski (Grodlinski), Hajański, Hełmidowski (Hełmidowski), Hemidowski (Hemidowski), Herniczek (Hoittwikieviczek), ), Irbanskie (Ibrański), Ippohorskie (Ippohorski), Ippokhorskie-Lenkevichi (Ippohorski-Lenkiewicz), Pozorskie-Lenkovichii (Pochorski-Łenkowicz), Jasiecki (Jasiecki), Jasieniecki (Jasieniecki), Kaleckiedlecki (Jasieniecki), Jedlecki Kalenkowski (Kalenkowski), Kalęcki (Kalęcki), Kalenchinsky (Kalęczyński), Kalinevichi (Kaliniewicz), Kensminsky (Kęsmiński, Kęśmiński), Kolinkiewicz (Kolinkiewicz), Komorowski (Komorowski), (Koritsky (Korycki,), Kozhitsky (chi) Kotficz), Kotwicki (Kotwicki), Kotvichi (Kotwicz), Kr Shitsky (Krzycki), Kunikovsky (Kunikowski), Lengiewicz (Lengiewicz), Lenkovichi (Łenkowicz), Linkiewicz (Linkiewicz), Marchlewskie (Marchlewski) [3] , Mikosha (Mikosza), Makolinsky (Mąkoliński), Muchlicki (Muchlinsky) Muchliński), Muchinsky (Muczyński), Olbrotowski (Olbrotowski), Pochner (Pochner), Radomitsky (Radomicki), Remar (Remar), Sasin (Sasin), Sestrzhenovichi (Siestrzencowicz), Silheim (Silheim, Silhen, Sylchen), Smolicki (Smolicki) ), Smoliki (Smolik), Smulikowski (Smulikowski), Strupinski (Strupiński), Strzhalinski (Strzaliński), Strzhala (Strzała), Svederski (Swęderski), Silkhanovskie (Sylchanowski), Temrytsy (Temric), Pushers (Temric), Pushers (TołkaTylcz), ), Venzikowskie (Wężykowski), Wilkowskie (Wilkowski) Vryshkolskie (Wryszkolski), Vryshkovskie (Wryszkowski), Wyrzykowskie (Wyrzykowski), Zceleraty (Zceleraty, Zeceleraty), Zgorskie (Zgorski, Zgórski), Zukinński (Zgorski, Zgórski), Zukinński, ZukinŻski, Zhuski [négy]

Jegyzetek

  1. Zbior krotki herbow polskich oraz wsławionych cnotą i naukami Polakow . - Mci y Rzeczypospolitey Collegium Soc: Jesu, 1763. - P. 140. - 423 p.  (Fényesít)
  2. Kotwicz w serwisiw Genealogia dynastyczna gyógynövény
  3. Genealogia Polska — lengyel genealógia: Marchlewski . Letöltve: 2012. szeptember 6. Archiválva az eredetiből: 2011. január 30.
  4. Andrzej Kulikowski: Wielki herbarz rodow polskich. Warszawa: Świat Książki, 2005. S. 230. ISBN 83-7391-523-0 .

Linkek