Oszcilláció elmélet

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. szeptember 28-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzésekhez 10 szerkesztés szükséges .

Az oszcilláció elmélete a  matematikának egy olyan ága, amelyben mindenféle rezgést figyelembe vesz , elvonatkoztatva azok fizikai természetétől . Ehhez a differenciálegyenlet -készüléket használják .

Harmonikus rezgések

A harmonikus rezgések  olyan rezgések, amelyekben egy rezgésmennyiség (például egy inga eltérítése) idővel változik a szinusz- vagy koszinusztörvény szerint :

Csillapított harmonikus rezgések

A csillapított harmonikus rezgések olyan rezgések, amelyekben egy rezgő mennyiség (például egy inga kitérése) idővel változik, a szinusz (koszinusz) szorzataként egy csökkenő kitevővel .

Paraméteres rezgések

Paraméteres rezgések akkor lépnek fel, amikor a rendszer egyik paramétere (a rezgés differenciálegyenletének együtthatója) periodikusan változik . Példa erre a változó hosszúságú hinta ( inga ).

Nem harmonikus rezgések

Amint azt Fourier 1822 -ben megállapította , bármely periodikus oszcilláció a harmonikus rezgések összegeként ábrázolható, ha a megfelelő függvényt Fourier -sorrá bővítjük . Ennek az összegnek a tagjai között van egy legalacsonyabb frekvenciájú harmonikus rezgés, amelyet alapfrekvenciának nevezünk, és ez a rezgés maga az első harmonikus vagy alaphang, míg az összes többi tag frekvenciája, a harmonikus rezgések többszörösei az alapfrekvencia, és ezeket az oszcillációkat magasabb harmonikusoknak vagy felhangoknak nevezzük - az első , a második stb. [1]

Lásd még

Jegyzetek

  1. 16. § Rezonanciajelenségek nem harmonikus periodikus erő hatására. // Fizika elemi tankönyv / Szerk. G.S. Landsberg . - 13. kiadás - M. : FIZMATLIT , 2003. - T. 3. Rezgések és hullámok. Optika. Atom- és magfizika. - S. 41-44.

Irodalom