Az oszcilláció elmélete a matematikának egy olyan ága, amelyben mindenféle rezgést figyelembe vesz , elvonatkoztatva azok fizikai természetétől . Ehhez a differenciálegyenlet -készüléket használják .
A harmonikus rezgések olyan rezgések, amelyekben egy rezgésmennyiség (például egy inga eltérítése) idővel változik a szinusz- vagy koszinusztörvény szerint :
A csillapított harmonikus rezgések olyan rezgések, amelyekben egy rezgő mennyiség (például egy inga kitérése) idővel változik, a szinusz (koszinusz) szorzataként egy csökkenő kitevővel .
Paraméteres rezgések akkor lépnek fel, amikor a rendszer egyik paramétere (a rezgés differenciálegyenletének együtthatója) periodikusan változik . Példa erre a változó hosszúságú hinta ( inga ).
Amint azt Fourier 1822 -ben megállapította , bármely periodikus oszcilláció a harmonikus rezgések összegeként ábrázolható, ha a megfelelő függvényt Fourier -sorrá bővítjük . Ennek az összegnek a tagjai között van egy legalacsonyabb frekvenciájú harmonikus rezgés, amelyet alapfrekvenciának nevezünk, és ez a rezgés maga az első harmonikus vagy alaphang, míg az összes többi tag frekvenciája, a harmonikus rezgések többszörösei az alapfrekvencia, és ezeket az oszcillációkat magasabb harmonikusoknak vagy felhangoknak nevezzük - az első , a második stb. [1]
A mechanika szakaszai | |
---|---|
Continuum mechanika | |
elméletek | |
alkalmazott mechanika |
Rezgések és hullámok | |||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|