A Caravel szovjet elektrofonok sorozata, amelyet az 1970 -es és 1980 -as években gyártottak .
A szovjet elektrofonok más márkáitól abban különböznek , hogy asztali fali kivitelben készülnek, vagyis ha a tulajdonos úgy kívánja, nem csak az asztalra, hanem a falra is elhelyezhetők, hasonlóan az akusztikus rendszerekhez és az előfizetőhöz hangszórók .
A sorozat három modellt tartalmaz:
A sorozat első modellje az egyetlen lámpamodell. Az elektrofon fa tokban készül ; Az erősítő lámpakombinációra készül , amely az akkori évek legtöbb elektrofonjához szabványos - 6N2P és 6P14P , azonban a kimeneti transzformátort nagyobb mértékben használják, mint a hasonló osztályú elektrofonoknál , ami pozitív hatással van a hangminőségre.
1974 -ben kiadott tranzisztoros elektrofon háromprogramos hangszóró funkcióval . Bár ez a funkció valójában egyfajta radiogrammá változtatja az elektrofont , a dokumentációban az eszközt továbbra is elektrofonnak nevezik . Létezik olyan 201A modell is, amelyik nem rendelkezik ezzel a funkcióval és az azt végrehajtó csomóponttal.
Az előző modelltől eltérően az EPU és az elektronikus rész átrendeződik. A háromprogramos műsorszórási vevőkártya KT 315B tranzisztoron , az erősítő KT315B tranzisztoron , három MP40, két MP40A, egy MP37A, két P213B tranzisztoron készült. Két RES6 sorozatú relé szolgál jelkapcsolásra.
Ebben az 1982 -ben kiadott modellben a lefelé irányuló EPU helyett egy félautomata függőlegest használnak, amely elvileg hasonló a Leader-302 elektrofon EPU -jához , de jobb minőségű.
1982 óta a kirovi Ladoga üzem 1982 óta gyártja a "Caravella-203-stereo" tranzisztoros hálózati tranzisztort . Mono és sztereó felvételek lejátszására tervezték. Az elektrofon megkülönböztető jellemzője a lejátszott lemez függőleges helyzete . Mindez a lemez kiegyensúlyozatlanságának a lejátszási sebesség változását okozó hatásának kiküszöbölésével, a hangszedő hangkarjával és a lemezszerelvényekkel szembeni fokozott követelményekkel kapcsolatos technikai problémák megoldását igényelte. A második komplexitási csoport modelljéhez a legmagasabb csoportba tartozó modellek számára költséghatékony megoldások nem bizonyultak megfelelőnek, így a szükséges paramétereket eltérően kaptuk meg - nagy sebességű rendszerrel a lemez forgási sebességének stabilizálására és egy az eredeti terv érintőleges hangkarja.
A Caravel-203-sztereó számos új fogyasztói minőségben különbözik a többi elektrofontól. Így közvetlen lemezmeghajtót alkalmaztak, ultra-alacsony fordulatszámú aszinkron ív-állórészes motorból elektronikus fordulatszám-stabilizátorral, érintőleges hangkaron alapuló hangszedőt és GZK-208 piezokerámia fejet, beépített háttérvilágítású stroboszkópot. és a tárcsa forgási sebességének zökkenőmentes beállítását, a fej kézi mozgatására szolgáló nóniuszos eszközt használtak felszedőt a munkahelyzet mozgásának blokkolásával, az EPU lemez tengelyén egy lemeztartót, egy lemeztisztítót. Az elektrofon két szélessávú, fázisfordított hangszóróval van felszerelve, az alacsony frekvenciájú utat alacsony nemlineáris torzítás jellemzi. Az elektrofonnak vannak tulajdonságai a második összetettségi csoportba tartozó modellekhez: ezek különálló hangerőszabályzók, hangszínek a magas és alacsony hangfrekvenciákhoz, kapcsolók monó és sztereó számára, bemenetek és felvételi formátum, automatikus leállítás-leválasztó eszköz. Lemezfordulatszám 33 és 45 ford./perc. Detonációs együttható 0,2%. Névleges kimeneti teljesítmény 2×3 W. Frekvencia tartomány 40…20000 Hz feszültséghez, 80…16000 Hz hangnyomáshoz. Harmonikus együttható 0,5%. Jel/zaj arány –63 dB. Csatorna áthallás –50 dB. Az elektrofon méretei 420×437×185 mm. AC 332×475×165 mm. Az elektrofon tömege 13 kg. AC 6 kg. A készlet ára 347 rubel.
Az újítások a sztereó út és a közvetlen meghajtás volt, ultra-alacsony fordulatszámú, optikai visszacsatolású villanymotorral, melynek rotorja maga a lemez, stroboszkóp neonlámpán, a hangszedőfej azonban piezoelektromos maradt. A fő újítás az eredeti terv érintőleges hangkarjának alkalmazása volt. A GZK-208 piezoelektromos hangszedőfejet kifejezetten ehhez az elektrofonhoz tervezték, és a legjobb minőségben különbözött az akkoriban gyártott GZKU-tól. A GZK-208 fejben lévő mozgórendszer továbbfejlesztett felfüggesztésének és egy érdekes megoldásnak köszönhetően (térhatású tranzisztoros előerősítőt alkalmaztak - a KP-103-on egy forráskövető közvetlenül a hangkar fejében) - a készülék hangja elég tisztességes, a lehető legközelebb a mágneses fej minőségéhez. Összesen 49 tranzisztort használtak az elektrofonban, köztük négy térhatású tranzisztort, valamint három K553UD1 A integrált áramkört, ezek közül egy kefe nélküli villanymotorban, kettő pedig bipoláris feszültségstabilizátorban. Az elektrofonnak két külön táptranszformátora van: az egyik az elektromos motorhoz, a másik az audioúthoz.