IV. János (Ohrid érseke)

IV . János ( vö . görögül Ἰωάννης Δ΄ , a világban Adrian vö,Komnenos . görög Ἀδριανός  Κομνηνός _ haláláig. Az első közülük a „Jusztinana Prima és egész Bulgária érseke” címet használta. A Komnénosz -dinasztia képviselője, I. Aleksziosz császár unokaöccse .

Életrajz

Az érsek életének részleteit Nikephoros Vaszilaki retorikus [ fr panegirikájából ismerjük . Adrian Komnenos 1088 körül [1] született Isaac Komnenos szevastokrator gyermekeként . Ő volt a negyedik, legfiatalabb fia és hatodik gyermeke a családban. Előtte 3 fia ( János , Alekszej és Konstantin ) és két lánya született a családban [2] . Születése után még ketten születtek, Sofia és Evdokia [3] . Adrian anyja neve Irina Alanskaya [4] , grúzokból származott [5] . Izsák Komnénosz I. Aleksziosz császár bátyja volt [6] . Adrian jó oktatásban részesült, különösen a katonai ügyekben : íjászatban , lovaglásban és gerelyhajításban [7] .

Egyházi pályafutásának megkezdése előtt Hadrianus Chaldiában, Bizánc tartományában volt , Anatólia északkeleti részén . Vasilaki elmondása szerint ezen a poszton őszintesége , megvesztegethetetlensége, a kérkedés hiánya és az arrogancia miatt jelentős kitüntetést kapott . Vasilaki kijelentette, hogy János bölcs és könyörületes uralkodó volt, akitől idegen volt a birodalmi tisztviselők kapzsisága , és megvédte tőle a helyi lakosságot [8] .

1136 októbere körül Adrián felesége tanácsára szerzetes lett [9] , és John néven [10] vette át a tonzúrát . Ugyanakkor az uralkodó dinasztia tagjaként megtartotta a szevaszt címet [11] . Egy évvel később János elkísérte azonos nevű unokatestvérét kilikiai és szíriai hadjáratába, és részt vett a felszabadított Antiókhiába való diadalmas birodalmi bevonulásban . Ezt követően János testvérétől elszakadva zarándokútra indult a Szentföldre , miután meglátogatta Jeruzsálemet , majd 1138 májusában visszatért, és csatlakozott a Konstantinápoly felé tartó sereghez [12] .

1139 után Jánost Ohrid érsekévé választották és felszentelték . Legkésőbb 1143 augusztusában vállalta el a posztot, mivel ismeretes, hogy ebben a hónapban és 1143 októberében (1. és 30.) jelen volt a császári zsinatokon , amikor két püspököt perbe fogtak a bogomilizmushoz való ragaszkodásuk miatt [13] . A pansevast rangban lévő Johnnal együtt testvére, Konstantin is részt vett az eseményen [14] . Kinevezhetett volna azonban korábban is, ha a filozófus, Michael Italik (aki kegyét kereste, és encomiumot szentelt neki [15] ) Paul Gauthier-nek - 1142 karácsonya - írt levelének dátuma helyes [16] . Michael ebben a levélben Basilakihoz hasonlóan János irgalmas és nagylelkű természetét dicséri [17] . 1156-ban János jelen volt az 1156. januári zsinaton és az 1157. májusi blachernai zsinaton, amelyen elítélték az újonnan megválasztott antiókhiai pátriárkát, Sotirich Pantevgent , valamint Szaloniki Mihály és Nicephorus Basilaki retorikusokat. Az utolsóban való részvétel János számára az utolsó említés a bizánci eredetű forrásokban [18] .

A német bizánci Günter Prinsing Jánost Adrian bolgár érsekkel azonosította. Az óorosz Laurentianus-krónika úgy említi , mint egy teológiai vita résztvevője 1163 nyarán Rostov és II. Suzdal Leon püspökével I. Manuel Komnénosz császár előtt [19] . János így vagy úgy, 1164. február 10-e előtt halt meg, mivel ezen a napon halottként szerepel a strumicai Szűz Eleusza [ kolostor listáján [20] . Művei közül csak a nomokánon és a prédikáció maradt fenn [21] .

János volt az ohridi érsekek közül az első, aki a „Jusztinianus és egész Bulgária érseke prima” címet használta, amit aláírása 1157-ben tanúsított, így követelve a rövid életű és régóta megszűnt Justinianus Prima érsekségének örökségét , amelyet I. Jusztinianus alapított a 6. században. Ez a cím nincs bejegyezve János örökösei között, ezzel kapcsolatban Prinsing azt sugallja, hogy elavult. Az egyik okként az Ökumenikus Patriarchátus esetleges nyomását említi . A cím újjáéledése csak a 13. század elején következett be az ambiciózus Demetrius Chomatian [22] tevékenysége kapcsán .

Család

1107 körül Adrian Komnénosz nagybátyja, I. Alekszej cselekedeteinek köszönhetően megnősült, de feleségének nevét nem közölték a források . A párnak legalább két gyermeke született - Theodora és egy másik lánya, akinek a neve nem szerepel a forrásokban [9] . Theodora 1110 körül született, és feleségül vette I. Manuel Komnenosz korai uralkodásának parancsnokát, Andronikusz Kontosztefánt , a nagy herceg fiát, Izsákot . A házaspár négy gyermeke közül kettő gyermekkorában meghalt [23] . A második lánya 1115 körül született. Eladta az örökölt föld egy részét II. Komnénosz János császárnak, aki a Pantokrátor kolostornak adományozta . Ismeretes, hogy legalább 1136-ig élt [24] .

Jegyzetek

1. ↑ Varzos, 1984 , p. 159-160.
2. ↑ Skoulatos, 1980 , p. 125.
3. ↑ Varzos, 1984 , p. 169-174.
4. ↑ Varzos, 1984 , p. 159.; Stiernon, 1963 , pp. 180-181.
5. ↑ Garland Lynda . Anna Dalassena, Alexius I Comnenus (1081-1118) anyja  (angol) . A római uralkodók online enciklopédiája (2007). Letöltve: 2022. július 16.
6. ↑ Varzos, 1984 , p. 147; Skoulatos, 1980 , p. 13.
7. ↑ Varzos, 1984 , p. 160.
8. ↑ Varzos, 1984 , p. 161-162.
9. ↑ 1 2 Varzos, 1984 , p. 162-163.
10. ↑ Varzos, 1984 , p. 165.
11. ↑ Varzos, 1984 , p. 163.
12. ↑ Varzos, 1984 , p. 163-166; Stiernon, 1963 , pp. 190-191.
13. ↑ Varzos, 1984 , p. 166; Stiernon, 1963 , pp. 179-180 és 191-192.
14. ↑ Stiernon, 1963 , pp. 192 és 195.
15. ↑ Angold, 1995 , p. 173.
16. ↑ Varzos, 1984 , p. 167; Prinzing, 1988 , s. 554-555.
17. ↑ Varzos, 1984 , p. 167.
18. ↑ Varzos, 1984 , p. 168; Stiernon, 1963 , p. 181.
19. ↑ Prinzing, 1988 , S. 552-557.
20. ↑ Varzos, 1984 , p. 168-169; Stiernon, 1963 , pp. 189-190.
21. ↑ Varzos, 1984 , p. 169.
22. ↑ Prinzing, 2012 , S. 363-364.
23. ↑ Varzos, 1984 , p. 291-294.
24. ↑ Varzos, 1984 , p. 300.

Források és irodalom

• Lyubarsky Ya. N. Megjegyzések // Anna Komnina Alexiada / Bevezetés. cikk, fordítás, kommentár Ya. N. Lyubarsky. Ismétlés. szerkesztő A.P. Kazhdan . - M . : A Nauka kiadó keleti irodalmának főkiadása , 1965. - S. 544, 589. - 688 p. - ( Közép- és kelet-európai népek középkori történetének emlékei ). - 4000 példány. (Orosz)

• Varzos Konstantin. Komnenosz genealógiája = Η Γενεαλογία των Κομνηνών  (görög) . - Thesszaloniki: A Thesszaloniki Egyetem Bizánci Tanulmányok Központja , 1984. - T. A1. — 379 p.
• Angold M. Egyház és társadalom Bizáncban a Comneni alatt, 1081-1261  . — Cambr. : Cambridge University Press , 1995. - 604 p. - ISBN 0-521-26432-4 . - doi : 10.1017/CBO9780511562341 .
• Prinzing Gunter. Bulgária/Ohrid autokefális bizánci egyházi tartománya. Mennyire függetlenek voltak érsekei  (angolul)  // Bulgaria Mediaevalis. - Sofia: Bulgarian Historical Heritage Foundation / Bulgarian Historical Heritage Foundation, 2012. - Vol. 3 . — P. 355–383 . — ISSN 1314-2941 .
• Prinzing Gunter. Wer war der "bulgarische Bischof Adrian" der Laurentius-Chronik sub anno 1164? (német)  // Jahrbücher für Geschichte Osteuropas. — Stuttg. : Franz Steiner Verlag, 1988. - Bd. 36 , sz. 4 . - S. 552-557 . — ISSN 0021-4019 . — .
• Skoulatos Basile. Les personnages byzantins de l'Alexiade: Analyze prosopographique et synthèse  (francia) . — Louvain-la-Neuve & Louvain: Presses universitaires de Louvain, 1980. - xxx, 373 p. — (Recueil de travaux d'histoire et de philologie, 6e sér., fasc. 20).
• Stiernon Lucien. Notes de titulature et de prosopographie byzantines: Adrien (Jean) et Constantin Comnène, sébastes  (francia)  // Revue des études byzantines . - P. : Institut français d'études byzantines , 1963. - 20. évf. 21 . — P. 179–198 . — ISSN 0771-3347 . - doi : 10.3406/rebyz.1963.1306 .