| Izoforon-diizocianát | |
|---|---|
| Tábornok | |
| Szisztematikus név | 3-izocianáto-metil-3,5,5-trimetil-ciklohexil-izocianát |
| Chem. képlet | C12H18N2O2 |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Moláris tömeg | 222,29 g/ mol |
| Sűrűség | 1,058-1,064 g/cm³ |
| Dinamikus viszkozitás | 13-15 mPa s (23 °C-on) |
| Termikus tulajdonságok | |
| T. olvad. | -60 ℃ |
| T. kip. | 153℃ |
| T. rev. | 163℃ |
| T. ill. | 430 ℃ |
| Gőznyomás _ | 0,04 Pa |
| Optikai tulajdonságok | |
| Törésmutató | 1.483 |
| Osztályozás | |
| CAS szám | 4098-71-9 |
| PubChem | 169132 |
| ChemSpider | 147926 |
| EINECS szám | 223-861-6 |
| RTECS | NQ9370000 |
| CHEBI | 53214 |
| MOSOLYOK | |
| CC1(CC(CC(C1)(C)CN=C=O)N=C=O)C | |
| InChI | |
| InChI=1S/C12H18N2O2/c1-11(2)4-10(14-9-16)5-12(3,6-11)7-13-8-15/h10H,4-7H2,1-3H3 | |
| Az adatok standard feltételeken alapulnak (25 ℃, 100 kPa), hacsak nincs másképp jelezve. | |
Az izoforon -diizocianát, egy cikloalifás diizocianát , fény- és időjárásálló poliuretánok szintézisének alapanyaga . Enyhén specifikus szagú folyadék .
A cikloalifás diizocianát izoforon-diizocianát fény- és időjárásálló poliuretánok előállításának alapanyaga.
A poliolokkal kombinálva a magas fizikai és mechanikai tulajdonságok és kémiai ellenállás mellett a cikloalifás diizocianátok sárgulással szembeni ellenálló képességet biztosítanak a poliuretán rendszereknek.
A primer és szekunder izocianát csoportok miatt az izoforon-diizocianát szelektív az uretán reakciókban, hasonlóan a prepolimerek szintéziséhez. Ez bizonyos vegyületek képződéséhez, a polidiszperzitás szűk tartományához, alacsony viszkozitáshoz és alacsony maradék diizocianát monomertartalomhoz vezet.
Izoforon-diizocianát és poliizocianátok és poliuretán nyersanyagokon alapuló prepolimerek, amelyek kiváló kompatibilitást mutatnak más gyantákkal és jól oldódnak minden oldószercsoportban, mint például ketonok , észterek , alkoxi-észterek, aromás vegyületek. Jó oldhatóság és kompatibilitás alifás szénhidrogénekkel, például lakkbenzinnel .
Az izoforon-diizocianát a poliuretán bevonatok gyártásának egyik fontos alapanyaga. Különféle poliuretán rendszerekben használják.
Az izoforon-diizocianát további fontos felhasználási területei a fényálló, oldószermentes vagy vízbázisú poliuretán rendszerek és a melegen olvadó ragasztók.
A poliuretán poliuretán gyantákban, vízbázisú poliuretán diszperziókban való elterjedése az előpolimer alacsony viszkozitásának és ennek megfelelően a végtermék alacsony segédoldószer-tartalmának köszönhető, amely biztosítja a gyanták keménységét.
A sugárzással keményedő uretán-akrilátokat – normál vagy vízbázisú izoforon-diizocianátot – akkor használnak, ha sárgulásállóságra, alacsony koncentrációjú aktív hígítóra vagy társoldószerre van szükség.
A nedvességre keményedő prepolimerek a poliuretán gyanták másik csoportja, amelyek izoforon-diizocianátot használnak.
Ezeket a termékeket a sárgulásállóság, az alacsony viszkozitás és a maradék diizocianát monomer alacsony koncentrációja jellemzi.
Az izoforon-diizocianát alapú, nagy molekulatömegű oldószeres poliuretánokat ott alkalmazzák, ahol szigorú követelmények vonatkoznak, nagyobb rugalmasságra és fényállóságra van szükség. Ilyen alkalmazások például a műbőr, a természetes bőrfestés.
Az alkidgyanták alkid-uretán gyantákká történő szintézise izoforon-diizocianát bevezetésével javítja e gyanták sárgulásállóságát, javítja a száradási képességet és javítja a keménységet [1] .
A kétkomponensű poliuretánok esetében az izoforon-diizocianátot trifunkcionális alkohol (TMP) vagy izocianurát szerkezetű adduktumként használják. A fő alkalmazási területek a közlekedéstechnika és az autóipar.
Az izoforon-diizocianátot és az azon alapuló poliizocianátokat blokkolt poliizocianátok, például porfestékek és oldószerbázisú ipari festékek keményítői, hengerelt lemezek és dobozok bevonatainak gyártásában használják.
Az izoforon-diizocianát alapú keményítők az oldószermentes kétkomponensű poliuretánok fényállóságát, jó mechanikai tulajdonságait biztosítják. Ezeket a rendszereket főként rugalmas bevonatokhoz és öntött gyantákhoz használják.
Az alifás és cikloalifás diizocianátok kevésbé reakcióképesek, mint az aromás diizocianátok.
Izoforon-diizocianátot használva katalizátort kell hozzáadni az uretán reakció felgyorsításához. A dibutilón-dilaurát uretán katalizátorként javasolt, és mindig használni kell az izoforon-diizocianáton vagy annak adduktán alapuló rendszerekben környezeti vagy megemelt hőmérsékleten.
Ha az izocianátcsoportok vízzel való reakciójának teljes vagy részleges befejezése szükséges, dibutil-ón-dilaurát katalizátor használata javasolt tercier aminokkal, például diazobiciklo(2.2.2.)oktánnal (DABCO®).
A dibutilón-dilaurát, vas(III)-acetil-acetonát, bizmutsó (COSCAT® 83) mellett egy higanyfenolátor is hatékony katalízist biztosít az oldószermentes poliuretánokhoz (elasztomerek és öntött gyanták).
A katalizátor nélküli reakció természetesen magas hőmérsékleten lehetséges a gyantaszintéziseknél, pl. prepolimerek gyártásában. Az izoforon-diizocianát két izocianát csoportjának reakcióképességének különbsége katalizátor nélkül és a hőmérséklet emelkedésével csökken. A legjobb szelektivitást 50°C alatti hőmérsékleten és dibutilón-dilaurát katalizátor alkalmazásával érhetjük el.
Az izoforon-diizocianátot Európában és az USA-ban állítják elő. Az izoforodiizocianát fő globális gyártója az Evonik Industries (Evonik Industries GmbH).
Az izoforon-diizocianát mérgező vegyi anyag, és megköveteli az ALIPA [2] szabályai szerinti működési szabályok betartását.