Zichy
A Zichy ( magyarul Zichi, Zichy ) a 13. század óta ismert magyar nemesi család , a 18. században grófi méltóságra emelték.
Ősének a Zala megyei származású Zayk Gált tartják, akit először 1260 alatt említenek a források. Megkapta a Zich (Zich) területet, amelyről leszármazottai a de Zich (de Zich), később a Zichy (Zichi, Zichy) vezetéknevet kapták. A 17-19. században ez a család prominens személyiségek hosszú sorát hozta létre.
A 18. században a Zichek birtokolták Óbudát ( Óbudát ). Óbuda Főterén a csodálatos barokk stílusú Zichy-palota máig fennmaradt.
Prominens képviselők
- Pál <Pavel> (1598-1638), Veshprem főkapitánya (parancsnoka) , Komarno tulajdonosa.
- István <Stefan> (1616. szeptember 18. - 1693. március 15.), az előző fia, a rabszolgahuszárok parancsnoka, 1679-ben császári tábornokká léptették elő. Ő birtokolta Rab (1641-től), Veshprem és Palota (mindkettő 1650-től) falvakat.
- II. Károly <Karl> († 1743 után) osztrák hadmérnök 1743-ban újjáépítette a nyugat- szlovákiai Topolčany erődöt.
- Miklós (1709-1758), az óbudi Zichy-palota(1746-1757).
- III "Karl" Károly (1753-1826), osztrák hadügyminiszter, belügyminiszter.
- Ferdinánd gróf (1783-1862), tábornagy-hadnagy; 1848-ban átállt a lázadó velenceiek oldalára. Osztrák fogságba esett, katonai bíróság elé állították és lebontásra ítélték, de kegyelmet kapott.
- I. Eden gróf <Edmund> (1809-1848) a veszprémi vármegyét irányította . Az 1848-as magyar forradalom idején Eden Jelacic horvát bán oldalára állt , akinek csapatai megelőző céllal betörtek Magyarországra . I. Éden a magyar lázadók fogságába esett, hadbíróság elé állították, melynek elnöke Görgey Artur őrnagy volt , és (a tiszti becsület törvényeit megszegve) akasztás általi halálra ítélték.
- Gróf Eden II <Edmund> (1811-1894); eleinte tiszt volt, majd nyugdíjba vonult, művészeti és történelmi emlékeket kezdett gyűjteni; megalapította a Keleti Múzeumot Bécsben . Az 1872-es osztrák sarki expedíció szponzora (Gróf Johann-Nepomuk Wilczekkel együtt ).
- <Franz> Ferenc (1818. január 24. - 1900. július 17.) adminisztrátor, diplomata. 1848-ban Pozsony (Pozsony) vármegye császári helytartója. 1874-1879 között osztrák-magyar isztambuli nagykövet volt.
- Mihai "Mihail Aleksandrovich", (1827-1906) - kiváló rajzoló és festő. 1847-től Szentpéterváron élt, ahol a császári család udvari festője lett.
- Enyo gróf <Eugene> ( magyar Jenő ; 1837-1906) - 1862-től megszakításokkal a magyar Reichstag tagja; sokat utazott, feljegyzéseket közölt kaukázusi és közép-ázsiai utazásairól (Pest, 1897). 1897-ben a magyar őshazát keresve nagy utazást tett Szibérián , Kínán , Tibeten és Mongólián keresztül ; az utazás eredménye egy általa és több útitársa által összeállított hétkötetes munka, amelyet a feltárt országok történeti, néprajzi, régészeti, nyelvészeti és állattani leírásának szenteltek ("Dritte asiatische Forschungsreise des Grafen Z.") , LPC, 1900).
- József "József" gróf (1841-1924) - 1867-1869-ben a magyar kereskedelmi miniszter; később sokat utazott Ázsiában , és számos leírást hagyott hátra a Góbi-sivatagról és másokról.
- Géza gróf (1849-1924) - tizenöt évesen egy vadászbalesetben elvesztette jobb kezét, de ennek ellenére kiváló zongorista lett. A budapesti Konzervatórium elnöke, felsőházi tag volt; zeneszerző és több vers szerzője.
- Aladár (1864. november 4. - 1937. november 16.) - konzervatív politikus, a Magyar Képviselők Agrárklubjának tagja, 1906-1910-ben és 1917-1918-ban - tárca nélküli magyar miniszter. 1927-ben magyar országgyűlési képviselő.
Források
Szótárak és enciklopédiák |
|
---|
Bibliográfiai katalógusokban |
|
---|