Evangélikus Lutheránus Egyház a Kazah Köztársaságban

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. július 30-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 20 szerkesztést igényelnek .

Evangélikus Lutheránus Egyház a Kazah Köztársaságban (ELCRK, Kaz. Kazakhstandagy Іnzhіl-Lutheran shirkeuі ) - a kazah evangélikus egyházat a fővárosban és Kazahsztán 7 régiójában plébániák képviselik. [1] A központ Nur-Sultanban (Asztana) található. Püspöki-zsinati igazgatása van. Érsek – Jurij Timofejevics Novgorodov. [1] A kazah evangélikusok alapját a deportált németek képezték. A templom a Lutheránus Világszövetség része [2] .

A lutheránusok története Kazahsztánban

A lutheranizmus története Kazahsztán területén szorosan összefügg e területeknek az Orosz Birodalomba való integrálásával. Az első lutheránusok tisztek, orvosok, mérnökök, tanárok voltak az orosz szolgálatban [3] . Az Orosz Birodalomban nem a lutheranizmus volt az uralkodó vallás, de számos kiváltsága volt. I. Pétertől kezdve az evangélikusokat közszolgálatra hívták meg.

Akmolán 1895-ig nyúlik vissza az evangélikus közösség létezése. Ugyanakkor közösségek voltak Uszt-Kamenogorszkban, Szemeyben, Petropavlovszkban és más városokban és nagy településeken.

1936-1937-ben. A templomokat bezárják, a vagyont elkobozzák, sok papot letartóztatnak. Az 1941-ben kitört háború súlyosbította az evangélikusok helyzetét. Mivel a lutheranizmus fő hordozói a németek voltak, gyakorlatilag egyenlőségjel volt az evangélikus és a német szó között.

A németek 1941-es deportálása következtében mintegy 1 000 000 ember került Kazahsztánba. Az összes 2/3-a evangélikus volt. A szigorú rendszer ellenére a hívők titokban imára gyűltek össze.

Az elnyomás évei alatt az egyház szinte teljes lelkipásztorsága megsemmisült. Az egyház csaknem 2000 pásztora és lelkésze közül 3 ember maradt életben.

Egyikük, Jevgenyij Bahman lelkész 1955-ben érkezett Akmolába, miután kiengedték a táborból. Ugyanebben az évben hosszú évek óta az első istentiszteletet tartotta a Kuibisev utcai házban (ma Bayan-Aul 101). 1957-ben evangélikus közösséget jegyeztek be Kazahsztánban. És a következő tíz évben ez maradt az egyetlen hivatalosan engedélyezett a Szovjetunióban (a balti államok kivételével).

Ennek köszönhetően már ezekben az években Akmolinszk és Kazahsztán ismertté vált a világ számos olyan országában, ahol evangélikus egyházak léteznek. A szovjet időszakban Kazahsztánt meglátogatta a WLF főtitkára és a WLF európai osztályának vezetője.

Az evangélikus közösségek Kazahsztánban a XX. század 70-80-as éveiben szinte minden városban és sok településen voltak. A városi közösségek száma elérte a több ezret. A németek tömeges kivándorlása a múlt század 90-es éveiben élesen csökkentette a közösségek számát és azok számát.

1993-ig a kazah evangélikus közösségek a posztszovjet térben még létező evangélikus egyház részét képezték. Ám Kazahsztán függetlenségének megszerzése, a jogi és az élet valósága egy független „Evangélikus Lutheránus Egyház bejegyzéséhez vezetett a Kazah Köztársaságban”.


Jegyzetek

  1. 1 2 Nur-Sultan (Asztana) - ELCRK  (orosz)  ? . Letöltve: 2021. január 2. Az eredetiből archiválva : 2021. január 22.
  2. ↑ A pápa a vallásszabadság tiszteletben tartására szólította fel Asztanát . Rádió Azattyk (2008. december 26.). Letöltve: 2017. november 10. Az eredetiből archiválva : 2017. november 10.
  3. A kazahsztáni evangélikusok története - ELCRK  (orosz)  ? . Letöltve: 2021. január 2. Az eredetiből archiválva : 2020. november 25.

Linkek