Drift (film, 1964)

Sodródás
La derive
Műfaj dráma
Termelő Paula Delsol
Termelő Sasha Kamenka
forgatókönyvíró_
_		 Paula Delsol (mint Paule Delsol)
Főszerepben
_		 Jacqueline Vandal ,
Paulette Dubos ,
Pierre Baru
Operátor Jean Malize, Raymond El
Zeneszerző Robert Bain (Roger Bain néven), Christian Donnadieu
Filmes cég Productions Cinematographiques du Languedoc
Időtartam 84 perc.
Ország  Franciaország
Nyelv Francia
Év 1964
IMDb ID 0315869

A Drift ( francia  La Dérive vagy francia  Une fille à la dérive ) Paula Delsol francia író és rendező játékfilmje , amelyet saját forgatókönyve alapján forgatott 1961-ben, és 1964-ben mutatták be. Az egyik első francia újhullámos film női rendezőtől. A film elnyerte a Filmklub nagydíját a 17. Cannes-i Filmfesztiválon .

Telek

Jacqui, a gyönyörű húszéves lány, miután két évet Párizsban töltött, barátja, a gitáros Peter társaságában elhagyja a fővárost. Amikor Pierre magyarázat nélkül elhagyja őt a vonaton, Jacqui egyedül folytatja útját, és egy diák karjaiba veti magát, akivel egy bárban találkozik. Ismét egyedül, nem lát más választást, mint hazatérni édesanyjához, a déli kisvárosba, Palavas-les-Flotsba ( fr.  Palavas-les-Flots ), ahol nővére is él férjével és utódaikkal. Családja nyomására megpróbál dolgozni, és újjáéleszti kapcsolatát egy régi iskolai barátjával, Jean halászsal. De nincs végzettsége; és a munka, amit felajánlhatnak neki, nem illik hozzá. Jacqui számára szintén nem megoldás, hogy feleségül vegye Jeant, aki régóta szerelmes belé, és sok pozitív tulajdonsággal rendelkezik, de nincs ambíció. Édesanyjának felrója a fantázia hiányát, ezért férje elhagyta, és nem akarja nővéréhez hasonlóan elfogadni a környezetükben megszokott életet, amely csekély lehetőséget biztosít az önmegvalósításra és a boldogságra. Míg a házas üzletember, Maurice Combe érdeklődik iránta, a lány unokaöccsének, Régisnek kedvez, aki remek autót vezet, és egy kastélyban él. Regis azonban hamarosan megcsalja Jacquit barátjával, Agathával, és a fiatal nő szerelem és pénz híján kapcsolatba lép Monsieur Combe-val. Aztán találkozik egy fiatal bohém művésszel a tengerparton, és csatlakozik hozzá, nem tudja, mi lesz másnap.

A film értékelése az akkori évek kritikusai által

A "Drift" merészségében csak Ingmar Bergman első filmjeivel hasonlítható össze .

Eredeti szöveg  (fr.)[ showelrejt] Par son audace, "la Dérive" ne peut etre Comparée qu'aux tout premier filmek d'Ingmar Bergman. – François Truffaut [1]

Izgatott vagyok – a „Drift”-en voltam – mi

még soha nem mentek odáig ezzel a csendes szemtelenséggel.

Eredeti szöveg  (fr.)[ showelrejt] Je suis ému - je sors de "la Dérive" - ​​on n'est jamais allé plus loin avec cette audace tranquille. – Jean Rouch [1]

Paula Delsol pontosan tudja, mit akar mondani, finom párbeszédérzéke van, olyan őszintén beszél a szerelemről, hogy az sok férfit feldühít. Egy francia rendező számára ritka határozottsággal irányítja színészeit.

Eredeti szöveg  (fr.)[ showelrejt] Paule Delsol sait Exactement où elle veut en venir, elle a le sens aigu du dialog, parle de l'amour avec une telle franchise que bien des mâles en sont courroucés. Elle dirige ses acteurs avec une fermeté rare chez n'importe quel metteur en scène français. – Louis Marcorel, Cahiers du cinéma , n°153, 57. o

Szerény eszközökkel forgatott, ahogy mondani szokás, ezt a filmet Renoir , Tony és Monsieur Lange krimi hatása fémjelzi; hitelessége, igazsága van; reprodukálja az állapotot, a társadalmi szokások jellemzőit; Jacqueline Vandaltól, a "sodródó lánytól" kezdve egyik előadó sem kelti azt a benyomást, mintha egy filmben szerepelne.

Eredeti szöveg  (fr.)[ showelrejt] Réalisé, selon la formula consacrée, avec des moyens limités, ce film est marqué par l'influence de Renoir, de Toni et du Crime de M. Lange; il en a la spontanéité, la vérité; il restitue les propos, les traits de mœurs populaires; aucun des interprètes, à commencer par Jacqueline Vandal, la "fille à la dérive", ne donne l'impression d'avoir fait un film. – Pierre Mazar, Le Figaro littéraire, 1964. augusztus 27. [2]

Egy film, amelynek megvan az az érdeme, hogy bemutat egy jó színésznőt: Jacqueline Vandalt.

Eredeti szöveg  (fr.)[ showelrejt] Un film qui a le mérite de nous revéler une comédienne de qualité : Jacqueline Vandal. – Jean de Baronelli , Le Monde , 1964. szeptember 16. [2]

Jacqueline Vandal, mint lány, aki halad az áramlattal, nagyban hozzájárul a mai fiatalokról szóló tanulmány sikeréhez.

Eredeti szöveg  (fr.)[ showelrejt] Jacqueline Vandal, dans le role de l'adolescente à la dérive, est pour beaucoup dans la réussite de cette évocation de la jeunesse contemporaine. – Pierre Mazar, Le Figaro , 1964. augusztus 22. [2]

Kiadás és fogadás

A Drifting Paula Delsol, egy teljesen ismeretlen és teljesen elfeledett rendező első játékfilmje, amelyet 1961 tavaszán és nyarán forgattak nagyon szerény anyagi támogatással és önkéntesek technikai segítségével, a Studio Auditorium Landoc-ban (Montpellier) készítették elő és keverték össze. , amely akkor a Delsol-Malizh házaspár tulajdonában volt. A cenzúrabizottság előtti bemutatása során megállapodtak abban, hogy engedélyezik a film bemutatását azzal a feltétellel, hogy a rendező eltávolítja azt a sort, ahol az anya karaktere azt tanácsolja a lányának, hogy "biztosítsa öregje életét" (szeretője) és egy másik, amelyben a férfi meddőségére, mint a szexuális szabadság fő garanciájára utal. Delsol visszautasításával szemben, aki nem akarta eltorzítani munkája céljait, a filmet megkapta a 18 éven aluliak megtekintését tiltó tanúsítványt. A film ( a forgalmazó által javasolt Une fille à la dérive néven ) csak 1964 nyarának végén jelent meg, szinte észrevétlenül, mivel a szerencsétlen tilalom miatt az "erotika" címszó alatt a speciális termekre korlátozták. , ahol nem találta meg a közönségét. [3]

Az NDK -ban 1971-ben a televízióban a "Drift"-et cenzúrázott változatban mutatták be, valószínűleg oktatási céllal – happy end nélkül. A német változatban Jacqui a tengerparton sétál, és arra vár, hogy Mark együtt menjen Párizsba; a nevét kiáltja, de soha nem jelenik meg. Míg az eredetiben jön, megölelik, és amikor megkérdezi, meddig lesznek együtt, azt válaszolja: "talán egy szép nap, talán kettő, talán egy hét, ki tudja..." [4]

Társadalmi kontextus

A főszereplőről alkotott kép az érett közönség elutasítását is kiválthatja: akkoriban ritkán lehetett látni egy fiatal nőt, aki ennyire szabadon viselkedett, kinyilvánította szexuális függetlenségét és megtagadta a társadalmi integrációt [5] .

A közvéleménynek ez a hozzáállása a férfiak és a nők eltérő szabadságfokához és viselkedési normáihoz a patriarchális nemi rendszeren alapult , amelyet Franciaországban állami és családi szinten is megőriztek.

Bár a második világháború után de Gaulle tábornok aláírt egy rendeletet, amely a nők szavazati jogát és választási jogát biztosította, elismerve a francia ellenállásban betöltött szerepüket , de a francia jog 1965-ös reformjáig Franciaországban egy nő nem rendelkezett egy felnőtt férfi teljes joga: dolgozni menni vagy bankszámlát nyitni, férje engedélyére volt szüksége.

Az állam demográfiai politikáját az 1920-as törvény szabályozta, amely nemcsak az abortuszt és a fogamzásgátlók használatát tiltotta meg, hanem még az annak szándékát és a javára történő agitációt is.

A nőmozgalom politikai hatalmára nehezedő nyomásra a nyilvános beszéd ( Manifesto 343 ), akciók tartása és perek alkalmazása a nők igazságtalan helyzetének bemutatására (különösen az ún. Bobigny-per), először a fogamzásgátlás betiltása (1967), ill. néhány év múlva - a terhesség önkéntes megszakítására (1975).

Bár a filmből hiányzik Delsol újhullámos kortársai mélysége és hatása, meggyőzően ábrázol egy olyan korszakot, amelyben az állam és a család által képviselt hagyományos értékekre adott reakciók egyre nagyobb lendületet kapnak, és amelyben a nők kezdik keresni a szexuális szabadságot, főleg hatékonyabb fogamzásgátlás révén..

Eredeti szöveg  (angol)[ showelrejt] Bár a film nem rendelkezik Delsol Nouvelle Vague kortársai filmjeinek mélységével vagy hatásával, erőteljesen felidéz egy olyan korszakot, amikor a hagyományos értékekkel szembeni reakció (amelyet az állam és a család képvisel) egyre nagyobb lendületet kapott, és amikor a nők elkezdtek felkarolni a szexuális szabadságot, elsősorban a hatékonyabb születésszabályozási eszközöknek köszönhetően. – James Travers [6]

A film jelentősége, mint a korabeli erkölcsök művészi tanúsága [5] , nagymértékben meghatározta annak újrafelfedezését fél évszázaddal a megalkotása után.

A filmet restaurálták, és részt vett vezető európai filmfesztiválok versenyen kívüli vetítésein. 2013 októberében Linda Bastide (Jacqui szerepét Jacqueline Vandal néven alakítja) bemutatta a filmet a  kaliforniai Carmel-by-the-Sea Film- és Fotófesztiválon , amelyet évente Clint Eastwood rendez , 2015-ben pedig a filmben. Luis Buñuel rendező tiszteletére rendezett fesztivál Calandában . Ugyanebben az évben a filmet beválogatták a New York City Green Festival vetítésére . 

2007-ben megjelent Paula Delsol "Drift" című száma DVD-n.

Művészi jellemzők

Ez a fekete-fehérben felvett alacsony költségvetésű film számos olyan jellemzővel rendelkezik, amelyekkel a francia újhullám most társul: az utószinkronizálás és a közvetlen hang kombinációja, a rögzített felvételek kézi kamerákkal [7] , a szinte kizárólagos használat a Montpellier régió természeti környezete , durva szerkesztés, kevéssé ismert előadók, figyelemre méltó színészi improvizáció, műfaji keveredés [6] , a téma aktualitása.

Paula Delsol nem vallja magát feminista filmrendezőnek, csak – ahogy ő fogalmaz – „szempontot” [8] kínál a nőknek a körülöttük zajló eseményekről.

A rendező nem hajlamos leegyszerűsíteni a két nem kapcsolatát azzal, hogy egyrészt van egy nő, aki azt akarja, hogy szeressék, másrészt vannak felelőtlen férfiak, akik csak a szexre gondolnak [7] . Szinte dokumentarista elhatárolódással kerüli a Brigitte Bardot által alakított Monica Bergmanre és Juliette Vadimra emlékeztető hősnője moralizálását is .

Nagyon sok sztárral találkoztam, nagyon egyszerű származású lánnyal, akik szerettek volna kitörni a környezetükből, sikereket elérni (...)! Kedvesek voltak, de túl gyakran romantikusak. Néhányan sikeresen házasodtak össze, mások a testületbe kerültek.

Eredeti szöveg  (fr.)[ showelrejt] J'ai rencontré beaucoup de starlettes, des filles issues de milieux très populaires, désireuses d'échapper à leur condition, de réussir (…) ! Elles étaient gentilles, mais trop souvent romanesques. Certaines ont fait de riches mariages, d'autres ont fini sur le trottoir. – Paula Delsol [9]

Ugyanakkor a cenzúrázott Delsol's Drift mind forgatási módszereiben, mind a 60-as évek női állításainak őszinte és pontos bemutatásában szöges ellentéte Vadim " ... És Isten teremtette a nőt " című filmjének. [8] .

A kiváló operatőri munka növeli a film érdemeit, néha még neorealisztikus színezetet is kölcsönöz a helyszíni forgatásnak, a jazzes filmzene pedig újabb költészetet és szívfájdalmat ad hozzá [6] .

öntvény[ pontosítás ]

A főszereplők közül Paulette Dubos kivételével sok új volt a filmezésben. Köztük: Jacqueline Vandal, Noel Noblecourt és Pierre Baru .

Linda Bastide író és költő modellként és színésznőként kezdte sokrétű karrierjét. Jacqueline Vandal álnéven a rendező, Paula Delsol őt bízta meg Jacqui főszerepével.

Pierre Baru, az 1960-as évek népszerű énekes-dalszerzője, aki különösen híressé vált, miután saját szavaival előadott egy dalt Claude Lelouch Man and Woman című művéhez ( 1966), a The Driftben rövid ideig saját nevén jelenik meg; itt van és a Le tour du monde című dalát adja elő .

Díjak, jelölések, bemutatók

Díjak
1964 : Filmklub Grand Prix 64 a 17. Cannes-i Filmfesztiválon [10]  [ 2]
Jelölések és bemutatók
1963 : Jelölték a Montreali Nemzetközi Filmfesztiválon [11]  [ 12]
1972 : Versenyen kívüli vetítés a 25. Cannes-i Filmfesztiválon [13]
1988 : retrospektív bemutató a La Méditerranée en mouvement programban a Nemzetközi Mediterrán Filmfesztiválon ( franciául:  Festival international de cinéma méditerranéen ) Montpellier -ben (Franciaország) [14]
2002 : retrospektív bemutató az 52. Berlini Filmfesztiválon [15]
2011 : bemutató a 6. Filmfesztiválon Európa körül Európa ( fr.  L'Europe autour de l'Europe ), Párizs (Franciaország) [16]
2013 : bemutató a Carmel Művészeti és Filmfesztiválon, USA [17]
2015 : bemutató a Festival Internacional Buñuel-Calandán ( Spanyolország ) [17]
2015 : Bemutató a filmben a zöld programról a New York-i Green Festivalon (USA) [18]  [ 17]
2016 : előadás a De la démocratie programban a Jean Vigo Intézet ( fr.  Institut Jean-Vigo ) Confrontation 52 fesztiválján Perpignanban (Franciaország) [19]

Cast

A forgatócsoport

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 La Dérive - Paula Delsol  (fr.) . Doriane Films (2007). Letöltve: 2017. november 13. Az eredetiből archiválva : 2020. szeptember 27.
  2. ↑ 1 2 3 4 Qui est Linda Bastide  (francia) . Les Bavards du Net.fr. Letöltve: 2017. november 13. Az eredetiből archiválva : 2018. március 26..
  3. ↑ La Dérive  (francia) . Association française de recherche sur l'histoire du cinéma (AFRHC) (2007). Letöltve: 2017. november 17. Az eredetiből archiválva : 2017. november 17..
  4. ↑ Regina Holzkamp. La Dérive  (angol) . Aufbruch der Autorinnen (2015.10.20.). Letöltve: 2017. november 17. Az eredetiből archiválva : 2018. június 4.
  5. ↑ 1 2 La Dérive  (fr.) . Jean Vigo Intézet (2014.04.12.). Letöltve: 2017. november 13. Az eredetiből archiválva : 2020. december 30.
  6. ↑ 1 2 3 James Travers. La Dérive (angol) . Films de France.com (2005). Hozzáférés időpontja: 2017. november 13.  
  7. ↑ 1 2 Julien Picene. La dérive (fr.) (nem elérhető link) . Arképix.com (2008.05.25.). Letöltve: 2017. november 13. Az eredetiből archiválva : 2008. május 25.   
  8. ↑ 1 2 Catalog du festival 2011  (fr.) (pdf). evropafilmakt.com. Letöltve: 2017. november 13. Az eredetiből archiválva : 2017. november 13.
  9. ↑ Catalog du festival 2005  (fr.) (pdf). ARTE France (2005. január). Letöltve: 2017. november 17. Az eredetiből archiválva : 2017. november 17..
  10. ↑ "La dérive, un film de Paula Delsol tourné il ya 50 ans  (fr.)" . MidiLibre.fr. Letöltve: 2017. november 13. Az eredetiből archiválva : 2017. szeptember 25.
  11. ↑ Cinéma et modernté : Le Festival international du film de Montréal de 1960 à 1967, du personalisme au néonationalisme, Mémoire de maîtrise (histoire) (fr.) (pdf). Université de Montréal (2016). Hozzáférés időpontja: 2017. november 13.  
  12. ↑ Montréal nemzetközi filmfesztivál 1960-1967 (FIFM) (fr.) (pdf). collections.cinematheque.qc.ca. Hozzáférés időpontja: 2017. november 13.  
  13. ↑ V. C. Tamás. 1972 – Tout le monde il est beau, tout le monde il est gentil  (fr.) . cannes-fest.com (1993. január 19.). Letöltve: 2017. november 13. Az eredetiből archiválva : 2013. január 16..
  14. ↑ La Dérive  (fr.)  (elérhetetlen link) . cinemamed.tm.fr. Letöltve: 2017. november 15. Az eredetiből archiválva : 2017. november 16..
  15. ↑ Retrospektív . _ Berlinale. Hozzáférés időpontja: 2017. november 13.  
  16. ↑ Sélection des films  (fr.) . evropafilmakt.com (2011). Letöltve: 2017. november 13. Az eredetiből archiválva : 2018. január 13.
  17. ↑ 1 2 3 L'écrivain narbonnaise Linda Bastide meghívó NewYorkba!  (fr.) . La Dépêche.fr (2015.06.28.). Letöltve: 2017. november 13. Az eredetiből archiválva : 2017. szeptember 1..
  18. ↑ La Dérive de Paula Delsol à New York  (francia) . Languedoc-Roussillon Cinema.fr (2015.01.24.). Letöltve: 2017. november 13. Az eredetiből archiválva : 2015. augusztus 31..
  19. ↑ La Dérive  (francia) . Jean Vigo Intézet (2016.01.14.). Letöltve: 2017. november 13. Az eredetiből archiválva : 2016. január 23..
  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak