Digitonin

Digitonin
Tábornok
Szisztematikus
név
(25R)-2α,15β-dihidroxi-5α-spirosztan-3β-il-β-D-glükopiranozil-(1→3)-β-D-galaktopiranozil - (1→2)-[β-D-xilopiranozil-(1→3)]-β-D-glükopiranozil-(1→4)-β- D-galaktopiranozid
Hagyományos nevek digitonin ,
digitin,
digitogenin
Chem. képlet C 56 H 92 O 29
Fizikai tulajdonságok
Állapot fehér szilárd anyag
Moláris tömeg 1229,31 g/ mol
Termikus tulajdonságok
Hőfok
 •  olvadás 230-240 °C
Osztályozás
Reg. CAS szám 11024-24-1
PubChem
Reg. EINECS szám 234-255-6
MOSOLYOK   CC1CCC2(C(C3C(O2)C(C4C3(CCC5C4CCC6C5(CC(C(C6)OC7C(C(C(C(O7)CO)OC8C)(C(C(O8)CO)O)OC9C(C)) C(CO9)O)O)O)OC2C(C(C(C(O2)CO)O)OC2C(C(C(C(O2)CO)O)O)O)O)O)O)O) C)C)O)C)OC1
InChI   InChI=1S/C56H92O29/c1-19-7-10-56(75-17-19)20(2)31-45(85-56)37(67)32-22-6-5-21-11- 26(24(61)12-55(21.4)23(22)8-9-54(31.32)3)76-50-42(72)39(69)44(30(16-60) 80-50) 81-53-48(47(36(66)29(15-59)79-53)83-49-40(70)33(63)25(62)18-74-49)84- 52-43( 73)46(35(65)28(14-58)78-52)82-51-41(71)38(68)34(64)27(13-57)77-51/h19-53,57-73H, 5-18H2,1-4H3/t19-,20+,21+,22-,23+,24-,25-,26-,27-,28-,29-,30-, 31+,32-, 33+,34-,35-,36-,37+,38+,39-,40-,41-,42-,43-,44+,45-,46+,47+ ,48-,49+ ,50-,51+,52+,53+,54-,55+,56-/m1/s1UVYVLBIGDKGWPX-XJVHMSFUSA-N
CHEBI 26743
ChemSpider
Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve.
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A digitonin  egy szerves anyag , a gyűszűvirágból származó glikozid . Aglikonja a szteroid digitogenin  , a spirosztán származéka . Mosószerként használják, mivel hatékonyan oldja a lipideket . Mint ilyen, számos alkalmazási területe van a membránbiokémiában , beleértve a membránfehérjék szolubilizálását [1] , a koleszterin kicsapását [2] és a sejtmembránok permeabilizálását [3] . A digitonint néha összetévesztik a szívglikozid digoxinnal , azonban ez nem befolyásolja a szívműködést.

Fizikai és kémiai tulajdonságok

Toxicitás

SDYAV kifejezett hemotoxicitással (intravénás beadás esetén), és képes károsítani a sejt biomembránjait azok szolubilizálása révén.

LD 50 (patkányok) = 4 mg/ttkg (iv.), 51 mg/ttkg (orális).

Jegyzetek

  1. Hjelmeland és CHrambach. Módszerek Enzymol. 1984; 104:305-18 . Letöltve: 2017. október 3. Az eredetiből archiválva : 2017. február 19.
  2. Scallen és Dietart. J Cell Biol. 1969 márc., 40(3):802-13 . Letöltve: 2017. október 3. Az eredetiből archiválva : 2017. február 19.
  3. Mooney et al. Módszerek Enzymol. 1988;159:193-202 . Letöltve: 2017. október 3. Az eredetiből archiválva : 2017. február 19.