Gradenigo, Giovanni

Giovanni Gradenigo
Giovanni Gradenigo

A Gradenigo család címere
56. velencei dózse
1355. április 21.  – 1356. augusztus 8
Előző Marino Falier
Utód Giovanni delfin
Születés 1273( 1273 )
Halál 1356. augusztus 8. Velence( 1356-08-08 )
Temetkezési hely Santa Maria Gloriosa dei Frari katedrális
Nemzetség Gradenigo
Apa Marino Gradenigo
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Giovanni Gradenigo ( olasz  Giovanni Gradenigo , 1273 - 1356. augusztus 8. , Velence ), becenevén Nazon ("Nosy") - Velence 56. dózse 1355. április 21-től.

Marino Gradenigo fia, Pietro Gradenigo dózse testvére . Volt egy podesta Capodistriában , Padovában és Trevisóban . 1355. április 21-én, néhány nappal Marino Faliera kivégzése után Dózsává választották. Szigorú, de a köztársaság iránti elkötelezettség hírében állt; ez utóbbi érdemei nyilván hozzájárultak megválasztásához. Rövid uralkodása alatt sikerült békét kötnie Genovával (1355. június 1.) [1] , hogy megbüntesse Marino Faglieri dózse-összeesküvő cinkosait . 1356-ban I. Nagy Lajos magyar király újraindította a háborút Velencével Dalmáciáért, és megszállta Friult [2] .

Giovanni Gradenigo uralkodása alatt Velence diplomáciai kapcsolatokat létesített az Arany Hordával, és Provato kikötőjét megkapta [3] .

Irodalmi irodalom

Lord Byron Marino Faliero, a velencei dózse című drámájában többször is megemlítik Giovanni Gradenigo dózsát, aki (ebben a műben) jelentős szerepet játszott a Marino Falieri-féle összeesküvés elnyomásában [ 4 ] .

Jegyzetek

  1. ↑ Norwich, p. 305
  2. ↑ Norwich, p. 306
  3. ↑ RAMADÁN LEVÉL A VELENCEI DÓZSÁHOZ . "Keleti irodalom" oldal. Letöltve: 2011. augusztus 27. Az eredetiből archiválva : 2012. február 19.
  4. ↑ George Gordon Byron. Marino Faliero, velencei dózse . weboldal: www.britishroad.com. Letöltve: 2011. augusztus 27. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4..

Irodalom