A Dominikai Köztársaság himnusza

A stabil verziót 2017. február 26- án ellenőrizték . Ellenőrizetlen változtatások vannak a sablonokban vagy a .
Kiskei bátor fiai
Quisqueyanos Valientes
Quiskeyanos Valientes
Lírikus Emilio Prudhomme , 1897
Zeneszerző José Rufino Reyes Ciancas , 1883
Ország  Dominikai Köztársaság
Jóváhagyott 1934

"A Quisqueya bátor fiai" ( spanyolul:  Quisqueyanos valientes ) a Dominikai Köztársaság nemzeti himnusza . Quisqueya - ami azt jelenti: "minden föld anyja" - így nevezték az őslakosok a szigetet, amelynek területén az állam található. Versek - Emilio Prudhomme. Zene – Jose Reyes.

Először 1883. augusztus 17-én adták elő . A szöveg néhány átdolgozása után 1897. június 7- én hivatalossá fogadták el, de a szavak szerzője és a Dominikai Köztársaság akkori elnöke, Ulises Hero közötti nézeteltérések miatt hivatalosan nem hagyták jóvá. Hivatalosan 1934. május 30-án hagyták jóvá .

Szöveg

én Quisqueyanos valientes, alcemos Nuestro canto con viva emoción, Y del mundo a la faz ostentemos Nuestro invicto glorioso medál. ¡Salve el pueblo que intrepido y fuerte, A la guerra a morir se lanzo Cuando en belico reto de muerte Sus cadenas de esclavo rompio. Ningun pueblo ser libre merece Si es esclavo indolente y servil; Si en su pecho la láma no crece Que templo el heroismo viril. Mas Quisqueya la indomita y brava Siempre altiva la frente alzara: Que si fuere mil veces esclava Otras tantas ser libre sabra.

II

Que si dolo y ardid la expusieron de un intruso señor al desden, ¡Las Carreras! ¡Beller!… campos fueron que cubiertos de gloria se ven. Que en la cima de heroíco baluarte, de los libres el verbo encarnó, donde el genio de Sánchez y Duarte a ser libre o morir enseñó. Y si pudo inconsulto caudillo de esas glorias el brillo empañar, de la guerra se vió en Capotillo la bandera de fuego ondear. Y el incendio que atonito deja de Castilla al soberbio león, de las playas gloriosas le aleja donde flota el cruzado pendón.

III

Honfitársai, mostremos erguida nuestra frente, orgullosos de hoy más; que Quisqueya sera destruida pero sierva de nuevo, jamás. Que es santuario de amor cada pecho do la patria se siente vivir; Y es su escudo invencible, el derecho; Y es su lema: ser libre o morir. Libertad que aún se yergue serena La victoria en su carro triunfal. Y el clarín de la guerra aún resuena Pregonando su gloria halhatatlan. ¡Libertad! Que los ecos se agiten Mientras llenos de noble ansiedad Nuestros campos de gloria repiten ¡Libertad! ¡Libertad! ¡Libertad!
én Kiskeya bátor fiai, igyunk lelkesedéssel dalunk, és jelen van az egész világ színe előtt legyőzhetetlen jeles zászlónk. Dicsőség a rettenthetetlen és erős népnek, aki halálos harcba vetette magát, majd egy ádáz küzdelemben a halálig eltörte rabszolgaláncait! Egyetlen nemzet sem érdemli meg, hogy szabad legyen ha akaratgyenge és engedelmes rabszolga; ha nem lobban láng a mellkasában, bátor hősiességtől lángra lobbantva. De Kiskeya, szelídíthetetlen és bátor, mindig büszkén emeli fel a homlokát: mert még ha ezerszer rabszolga lenne is, sokkal jobban tudja, hogyan kell szabadnak lenni.

II

De ha a megtévesztés és a ravaszság leleplezi a nemes támadó meggyalázása, Las Carreras, Belliers csataterek amelyen még mindig láthatóak a dicsőség bizonyítékai, ahol a hősi bástya tetején a szabadok szava testté lett, hol van a zseniális Sanchez és Duarte megtanítottak szabadnak lenni vagy meghalni. És ha a hívatlan vezető elhanyagolja e dicsőség ragyogását, akkor a Capotillóban úgy fog tűnni lobogó tüzes hadizászlót. És a tűz, amely rácsodálkozik Kasztília arrogáns oroszlánja, űzd el a megdicsőült partokról, ahol a keresztbe tett zászló repül.

III

Honfitársaim, mutassunk bátran homlokunk, most még büszkébb; még ha Kiskeya elpusztul is, de újra rabszolgának lenni – soha! Legyen ez a szeretet szentélye minden mellben a haza életerővel fog válaszolni; és ez az ő legyőzhetetlen pajzsa, igaz, ez a mottója: légy szabad vagy halj meg. A szabadság eddig csak szerényen emel győzelmet a diadalszekeredben, és még mindig zeng a háború kürtje, hirdetve halhatatlan dicsőségét. Szabadság! Amíg visszhangzik tele nemes lelki izgalommal, dicsőségmezőink ismétlődnek: Szabadság! Szabadság! Szabadság!

Jegyzetek