Gennagyij Iosifovich Udovenko | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Gennagyij Joszipovics Udovenko | ||||||||
Ukrajna 2. külügyminisztere | ||||||||
1994. augusztus 25. - 1998. április 17. (1994. szeptember 18-tól hatályos) |
||||||||
A kormány vezetője |
Jevgenyij Kirillovics Marcuk Pavel Ivanovics Lazarenko Valerij Pavlovics Pustovoitenko |
|||||||
Az elnök | Leonyid Danilovics Kucsma | |||||||
Előző | Anatolij Makszimovics Zlenko | |||||||
Utód | Borisz Ivanovics Taraszjuk | |||||||
Az ENSZ Közgyűlésének 54. elnöke | ||||||||
1997. szeptember 16. - 1998. június 10 | ||||||||
Előző | Razali Ismail | |||||||
Utód | Didier Opertti Badan | |||||||
Születés |
1931. június 22. [1] |
|||||||
Halál |
2013. február 12. [1] (81 éves) |
|||||||
Temetkezési hely | ||||||||
Házastárs | Dina Udovenko | |||||||
Gyermekek | lánya Elena | |||||||
A szállítmány | ||||||||
Oktatás | ||||||||
Autogram | ||||||||
Díjak |
|
|||||||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Gennagyij Iosifovics Udovenko ( ukránul: Gennady Yosypovich Udovenko ; 1931. június 22. – 2013. február 12. ) - ukrán politikus, diplomata , 1994-1998-ban Ukrajna külügyminisztere, az ENSZ Közgyűlésének 52. ülésének elnöke 1997- 1998.
1931. június 22-én született Krivoy Rogban.
1954 - ben diplomázott a Kijevi Állami Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Karán . Gennagyij Udovenkót nagyon sikeres diákként már 1952-ben kinevezték az Ukrán SSR építőanyag-ipari miniszterének titkárává. 1955-ben kollektív gazdaság vezetője lett, és már az Ukrán SZSZK Építőanyagipari Minisztériumának igazgatósági titkáraként dolgozott. Miután 1958-ban elhagyta a kollektív gazdaság vezetői posztját, Gennagyij Udovenko visszatért az Ukrán SSR Minisztertanácsába.
1959-től 1965-ig Gennagyij Udovenko először az Ukrán SSR Külügyminisztériumának első titkáraként, majd tanácsadójaként dolgozott a nemzetközi gazdasági szervezetek osztályán. Ezután hat évig az ENSZ genfi iroda titkárságának alkalmazottja volt . 1971-től 1977-ig az Ukrán SZSZK Külügyminisztériumának igazgatósági tagjaként, majd a nemzetközi gazdasági szervezetek osztályvezetőjeként dolgozott. 1980-ig három évig a New York-i ENSZ-titkárság D-2 irodájának igazgatójaként dolgozott .
Gennagyij Udovenko 1980-tól 1985-ig az Ukrán SSR külügyminiszter-helyettese volt, 1985-ben pedig rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti státuszt kapott. 1991-ig az Ukrán SSR állandó képviselője volt az ENSZ Közgyűlésében. 1992 szeptemberében Ukrajna lengyelországi nagykövetévé nevezték ki . Ezt a tisztséget 1994. augusztus 25-ig töltötte be, amikor is Ukrajna külügyminiszterévé nevezték ki. Ebben a pozícióban betöltött szerepének legszembetűnőbb eseménye az Oroszország és Ukrajna közötti „Nagy Szerződés” aláírása volt az Orosz Föderáció Fekete-tengeri Flotta státuszáról 1997 májusában. Gennagyij Udovenko csaknem négy évig - 1998. április 17-ig - töltötte be a külügyminiszteri posztot.
Ukrajna állandó képviselőjeként az ENSZ Közgyűlésében 1997 szeptemberétől 1998 szeptemberéig Gennagyij Udovenko volt az 52. ülésszak elnöke.
Az 1990-es évek közepén Gennagyij Udovenko közel került az Ukrajnai Népi Rukhhoz (NRU) , aminek eredményeként párton kívüli jelöltként a 3. helyen szerepelt ennek a pártnak a választási listáján (Gennady Udovenko tagja lett az NRU csak 1999 elején). Így az 1998. márciusi parlamenti választásokon beválasztották az ukrán Verhovna Radába .
Az NRU vezetőjének , Vjacseszlav Csornovilnak a halála után , 1999. március 25-én Gennagyij Udovenkót választották meg a párt megbízott elnökévé ugyanazon év március 31-én. 1999. május 14-től 2003. május 3-ig az NRU vezetőjeként dolgozott.
Gennagyij Iosifovich azzal érvelt, hogy Rukh egy ukrán Ukrajna létrehozását szorgalmazza, és nem egy ilyen kozmopolita államot, és egy nemzeti politikai elit kialakítását, amely közösen cselekszik egyetlen nemzeti eszme érdekében. Még a 2000-es évek elején arról is biztosított, hogy az európai út Ukrajna általi elutasítása negatív hatással lesz nemzetközi presztízsére. Mivel hazánk a technológiai fejlődés lemaradása miatt nem tudott betörni a nemzetközi európai piacokra, az Oroszországgal és Fehéroroszországgal való szövetséghez való visszatérés – érvelt a politikus – azt jelentené, hogy ezt a szakadékot még sok évig meg kell őrizni [2] .
1999. október 31-én Gennagyij Udovenko részt vett az elnökválasztás első fordulójában . Rajtuk a hetedik helyet szerezte meg a tizenháromból, 1,22%-ot (319 778 szavazat) szerzett.
A 2002. márciusi parlamenti választásokon Gennagyij Udovenko a 3. helyen állt a Mi Ukrajnánk (NU) párttömb választási listáján , amelybe az ő NRU-ja is volt.
Az ukrán politikai élet háttérbe szorult Hennadiy Udovenko is részt vett a 2006. március 26-i parlamenti választásokon . Ezúttal már a 31. helyen állt a Mi Ukrajnánk választási listáján. Így harmadszor lett az ukrán Verhovna Rada képviselője.
Gennagyij Udovenko 2007. március 24-e óta az ukrán külügyminisztérium igazgatótanácsának tagja.
Gennagyij Udovenko ukrán és orosz mellett folyékonyan beszélt lengyelül , angolul és franciául .
2013. február 12-én, 82 évesen halt meg a feofaniya kórház sebészeti osztályán.
Genealógia és nekropolisz | ||||
---|---|---|---|---|
|
Ukrajna képviselői az ENSZ-ben | |
---|---|
Ukrán SSR |
|
Ukrajna |
|
Az ENSZ Közgyűlésének elnökei | |
---|---|
1940-es évek |
|
1950-es évek |
|
1960-as évek |
|
1970-es évek |
|
1980-as évek |
|
1990-es évek |
|
2000-es évek |
|
2010-es évek |
|
2020-as évek |
|
Lengyel-ukrán kapcsolatok | ||
---|---|---|
Népesség és határ | ||
Lengyelország ukrajnai nagykövetsége | Nagykövetek Stanislav Vankovich Bogdan Kutilovsky Franciszek Jan Pulawski Frantisek Harvat Markel Sharota Jerzy Kozakiewicz Jerzy bár Marek Ziłkowski Jacek Kluczkowski Dariusz Gurchinsky Henryk Lytvyn Jan Peklo Bartosz Cichocki | |
Ukrajna lengyelországi nagykövetsége | Nagykövetek Alekszandr Mihajlovics Karpinszkij Andrej Nyikolajevics Livickij Isai Jakovlevics Khurgin Mecsiszlav Antonovics Loganovszkij Alekszandr Jakovlevics Shumsky Grigorij Zinovjevics Beszedovszkij Theodosius Vasziljevics Starak Anatolij Anatoljevics Sevcsuk Gennagyij Iosifovich Udovenko Pjotr Danilovics Sardachuk Dmitrij Vasziljevics Pavlychko Alekszandr Nyikolajevics Nikonenko Igor Jurjevics Harcsenko Alekszandr Fedorovics Motsik Markiyan Zinovievich Malsky Vlagyiszlav Vladimirovics Kanevszkij Andrej Bogdanovics Descsitsa Vaszilij Bogdanovics Zvarich |