| Georges de Latour | |
| Jós . 1630-1639 | |
| vászon , olaj . 102×123 cm | |
| Metropolitan Museum of Art , New York , USA | |
| ( 60.30 beszám ) | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
A Jós ( franciául: La Diseuse de bonne aventure ) Georges de Latour festménye .
A dátum nélküli kép a szakértők szerint, valamint mindkét " Shuler " 1630 és 1639 között készült .
A bőr katonai kamion ellenére a fiatalembernek még mindig nagyon gyerekes az arca. Valószínűleg főiskolára jár, ahová gazdag szülők küldték utódaikat 15 éves korukig.
A jósnő és tőle balra ülő két fiatal lány, sápadt bőrükből, fekete hajukból és színes ruhájukból ítélve cigányok .
Latour két másik festménye, az „ Éles gyémántok ászával ” és az „ éles a bot ászával ” hasonló helyzetet ábrázol. Egy fiatal férfi, aki előtt egy halom aranyérmét hever , elveszti őket, csapdába csalják egy udvarhölgy és egy kártyacsalás . Úgy tűnik, három festményt egyesít a tékozló fiú bibliai példázata
elment egy messzi vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, szétszórtan élt
A Lukács evangéliumának ezt a példázatát sok akkori művész használta részegség, verekedés és mulatság ábrázolására. Latour hozzájuk képest komolyabbnak tűnik, nem oldott életstílus jeleneteit ábrázolja.
A képen látható áldozat és tolvajok arcán nem a figyelmetlenség, hanem a teljes koncentráció ragyog. A jóslás és a lopás veszélyes foglalkozás volt. A fiatalembert elfogás esetén legjobb esetben pár korbácsütést vártak a tanártól, rosszabb esetben pedig kiközösítést . Az órákat lopó tolvajoknak levágták a fülüket, majd felcímkézték őket, és felakaszthatták vagy felnegyedelték őket .
A cigányokat nyilvános megkorbácsolással és a városból való kiutasítással fenyegették a legkisebb vétségért.
Ezzel a képpel, amelyen a szereplők olyan közel vannak egymáshoz, ugyanakkor annyira elszigeteltek, a művész figyelmeztetni akart arra a kegyetlen világra, amelybe az ember belesodorja, egy olyan világból, amely tele van pénznyeléssel, önzőséggel és minden lépésre leselkedő veszélyek.
Arany csillog az öregasszony ráncos kezében, művészetéért fizetség és egyben a jóslati rituálé szerves attribútuma . Mielőtt a jövőbe nézne, egy fehér, puha kezére keresztet rajzol nekik, amelyet a fiatalember oly bizalommal nyújtott felé. Ezt a szokást Preciosa – „Cigánylány” meséli el Cervantes azonos nevű , 1613-ban megjelent novellájából.
Ami a kereszteket illeti, természetesen minden kereszt jó, de az arany vagy az ezüst sokkal jobb; és ha keresztet tesz a tenyerébe egy rézérmével, akkor ne feledje, hogy ez elrontja a szerencsét ... legalábbis az enyém
A jósnő természetesen megkapta az erre a célra használt aranyat, sőt megtarthatta magának, a többi zsákmányt pedig a cigánytábor íratlan törvényei szerint a közös üstbe kellett adni. Például egy fiatal férfi pénztárcája vagy az emlékérme , amelyet egy fehér bőrű szépség ügyes kezei ügyesen levágnak a láncról. Ugyanakkor összehúzta a szemét, és az áldozatát figyelte. Akcióban csak a kezek és egymást kerülve vagy keresztbe téve a szemeket. A feszültség a látszólagos nyugodt és rejtett tevékenység, a naivitás és az élmény, a lányok arcának frissessége és az öregasszony ráncos arcának kontrasztjából fakad. Erre a feszültségre épül fel a vászon cselekménye. Sem fényes ruhák, sem fényes érme a jósnő kezében nem vonják el tőle a figyelmét.
Azt kell mondanom, hogy a "jósnő plusz tolvaj / tolvaj" cselekmény jellemző a kor festményeire. Néha úgy tűnik, „kifelé fordul”, és az ügyfelet kiraboló jóstársa helyett egy európai külsejű férfi, aki a jósnő mögött áll, óvatosan bedugja a kezét a nő ruhája redőibe.
A fehér bőrű cigányasszony különösen kiemelkedik. Ez a szám tisztelgés a Nyugat-Európában elterjedt mítosz előtt, amely arról szól, hogy a cigányok nemesi családokból rabolnak el gyerekeket. Ezt a cselekményt gyakran nyomon követik az európai regények és színdarabok .
A festmény egyik részlete arra utal, hogy a művész ismerte a tabor -szokásokat . A hajadon lányok fedetlen fejjel jártak, a férjes nők a fejük hátulján csomóba kötött sapka vagy sál alá húzták a hajukat. Az álla alá kötött sál, mint a kép közepén látható szépség, jelezte, hogy a lány már nem szűz , de nem is nős . Talán ez azt jelenti, hogy ő egy „ korrupt lány ”, jósnővel .
Talán Latour alakította a színházi produkció szereplőit, ami megmagyarázná a cigányok számára szokatlanul gazdag öltözéküket. Olyan jelmezekbe vannak öltözve, amelyek minden szakértő szerint nem felelnek meg a 17. századi Lotaringiában létező divatnak. Például a bőr kamion, amibe a fiatalember öltözött, ekkor be volt fűzve elől.
Egy régi jósnő ruháinak keleti motívumaiban a jelmez részleteit általában nagyon precízen ábrázoló művész furcsa pontatlanságot ejtett neki: a ruha rossz oldalán a textilvarrások... nem felel meg az elülső oldalnak.
Maga a ruha meglepően hasonlít a szőnyegre Jos van Cleve "A szűz és gyermek" című festményén .
Ezek a megállapítások arra kényszerítették David Wright angol művészettörténészt a XX. század hatvanas éveinek végén, hogy kételkedjen a vászon hitelességében. Bizalmatlansága még tovább nőtt, amikor felfedezte a francia merd szót ( fr. merde - shit ), amelyet a balról második lány kendőjébe szőtt.
A Fortune Teller hitelességét a Rounders két változatával való összehasonlítás igazolta. Mindkét festmény az 1920-as években került a felszínre, magángyűjteményekben voltak, és először tanulmányozhatták a szakemberek. Egy festményt a Louvre vásárolt. Ezzel – írja Wright – a hamisítványok „bizonyították” egymás hitelességét. Hipotézise szerint mindhárom festményt az Egyesült Államokban festette egy Delobre nevű francia restaurátor, az első kettőt a 20. század elején, a harmadikat a 40-es években. A hamis "Jósnőt" ekkor csúsztatták be egy régi, hasonló témájú festmény helyett, amely egy francia kastélyban lógott, és amelynek története 1879-ig vezethető vissza.
Ahogyan Wright is írja munkájában [1] , nyilvánvaló, hogy szakértők és múzeumigazgatók bíznak a festmény hitelességében, hiszen ők is részt vettek a felfedezésben, javasolták a megvásárlását és milliókat fektettek ki érte. Egyikük sem akarta komolyan venni, amit Wright mutatott: vajon a francia merd szitokszó a hamisító kis tréfája volt? 1982-ben, a vászon tisztításakor ezt a feliratot eltávolították, mivel "később hozzáadták". A Metropolitan Museum of Art továbbra is meg van győződve a vászon hitelességéről.
Továbbra is pikáns Wright hipotézisének és a kép témájának közelsége – az a gondolat, hogy a hazugságokkal és álnokságokkal teli világban nemcsak a tapasztalatlan fiatalemberek, hanem a múzeumigazgatók is a csalók csalijába eshetnek.
| Georges de Latour művei | |
|---|---|
| |