"Willy" ( Eng. Clerk Saunders ; Child 69 , Roud 3855 [1] ) egy skót népballada . Walter Scott adta ki először 1802-ben Songs of the Scottish Border című gyűjteményében . A balladát olyan folklórgyűjtők is rögzítették, mint William Motherwell , Peter Buchan , David Heard és George Ritchie Kinloch . Francis James Child gyűjteményében hét változatot ad meg, kritizálva Scott változatát . Véleménye szerint két külön balladát egyesít: és az összes lehetőség közül, amelyben a hősnő hűségmotívuma kifejlődik, elkülönítette a megfelelő strófákat, és egy másik ballada, a "Hűségeskü " ( eng. Sweet William's Ghost, eng. Sweet William's Ghost , Gyermek 77) [ 2] [3]
Ignaty Mikhailovich Ivanovsky lefordította a balladát oroszra, megváltoztatva a hős nevét [2] .
Egy Clerk vagy Clark Sanders nevű fiatalember (az egyik változatban - Lord Sanders, fordítva - Willie) meggyőzi kedvesét (Margaret), hogy ossza meg vele az ágyat. Azt mondja például, hogy később azt fogja tudni mondani, hogy tegnap óta nem látta, ha beköti magának a szemét. Együtt alszanak el, és hét testvére belép Margaret kamrájába. A legtöbben úgy gondolják, hogy a fiatalembert nem szabad megölni, de a hetedik testvér minden további nélkül átszúrja a kardjával, és másnap reggel a lány holtan találja kedvesét. Másnap este a temetés után odajön hozzá, és kéri, hogy engedje el a neki tett fogadalma alól. Margaret csókot követel, de a csókja most végzetes, és másnap reggel elbúcsúzik tőle [2] .
A balladákra jellemző a szerelmét bújtató lány és őt felfedező családja motívuma. A „ Lady Maisry ” ballada ( Eng. Willie és Lady Maisry , Child 70) [4] ehhez hasonló .
A ballada cselekményét Edward Burne-Jones a Tate Galériában [ 5] és a Fitzwilliam Múzeum gyűjteményében található Elizabeth Siddal [6] festményei tükrözik .